2012. február 25., szombat
Válogatás a fotóimból
-1 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179
2012. február 11., szombat
Képek
Tájékoztatok mindenkit, hogy sajnos a szerverről, ahová feltettem a képeket, törölték az összeset. :( Tervezem, hogy pár napon belül felteszem a képek java részét egy új tárhelyre, szóval érdemes rövidesen visszatérni :)
2010. augusztus 21., szombat
Finn látogatók
Több, mint egy év után ismét jelentkezem egy újabb bejegyzéssel, hisz augusztus másodikától nyolcadikáig támogatóink meghívására Magyarországra látogattak a finnek :) Egész pontosan 6 finn: az én "családom" tagjai közül Matti és Roosa - Riitta és Jasmina sajnos munkájuk miatt nem tudott eljönni. Feri "családja" 4 fővel képviseltette magát: Kale, Eve, Ksenia és Sofia.
Az egy hét alatt bejártuk Békéscsabát, Gyulát, Szegedet, Ópusztaszert (ahol egy éjszaka jurtában aludtunk :), Szentendrét, Visegrádot, Esztergomot és Budapestet. Nagy örömünkre igen jól érezték magukat és kis országunk is elnyerte tetszésüket :). Ismételten szeretném megköszönni támogatóinknak, hogy nagyban elősegítették az újbóli találkozás létrejöttét :)
Erről láthattok most pár képet:
Nem sokkal megérkezésük után
Békéscsabán
Gyulán
Szegeden
A jurta és környéke
Roosa
Dunakanyar
Esztergom
Piknik a bazilika előtt
Látkép a Citadelláról
Vacsi Budapesten
Sofival
Az egy hét alatt bejártuk Békéscsabát, Gyulát, Szegedet, Ópusztaszert (ahol egy éjszaka jurtában aludtunk :), Szentendrét, Visegrádot, Esztergomot és Budapestet. Nagy örömünkre igen jól érezték magukat és kis országunk is elnyerte tetszésüket :). Ismételten szeretném megköszönni támogatóinknak, hogy nagyban elősegítették az újbóli találkozás létrejöttét :)
Erről láthattok most pár képet:
Nem sokkal megérkezésük után
Békéscsabán
Gyulán
Szegeden
A jurta és környéke
Roosa
Dunakanyar
Esztergom
Piknik a bazilika előtt
Látkép a Citadelláról
Vacsi Budapesten
Sofival
2009. július 25., szombat
Újságcikk
Pár napja nagy örömömre ismét találkozhattunk a Rózsa Törzsasztal néhány tagjával, iskolánk igazgatójával, és az utazást koordináló tanárnővel. A találkozóról és az utazásunkról egy újságcikk is született, amely "Koptatták a padot, a zoknit..." címmel jelent meg a Békés Megyei Hírlapban. Íme az újságcikk:
(a cikk elolvasáshoz kattints a képre)
(a cikk elolvasáshoz kattints a képre)2009. június 15., hétfő
2009. június 14., vasárnap
58. Az utolsó
Igen, ez is elérkezett. Utolsó bejegyzésemet írom.
Szombat reggel egészen időben ébredtem, akkor már nagyjából mindenki fent volt (kivéve Riitát :D). Megreggeliztem, megettem az utolsó szelet finn kenyeremet, meg sonkámat és sajtomat. Utoljára megmostam a fogam, utoljára felöltöztem. Nagyon fura volt. A pakolást is sikerült időben befejezni (és - ahogy itthon néztük, valószínűleg semmit nem hagytam ott :) Arra is volt még időm, hogy kinézzek Mantához és Ramonához, megölelgettem még őket, elköszöntem tőlük is. Közben még a Nap is kisütött :)
Ahogy visszaértünk, ülhettünk is le ebédelni, hmm, az utolsó falat makkara, az utolsó korty tej... nagyon nem voltam éhes (inkább ideges voltam...vagy nem is tudom... szóval a gyomrom az görcsben) de azért becsületesel lenyomtam mindent, sőt elfogadtam az útra összekészített kis gyümölcsöket is. Fél egykor aztán eljött a pillanat... ami közös sírásba torkollott. A fényképezés alatt még úgy-ahogy tartottuk magunkat, de aztán amikor Roosától búcsúzkodtam, mindenkinél eltörött a mécses. (Ehh, megint tiszta könny a szemem, ahogy ezt írom :D). Néhány perc után aztán csak elengedtük egymást Roosával, beszálltam Mattival és Riitával a kocsiba...és hát ennyi volt. (Roosa egyébként azért nem jött velünk, mert Matti és Riita mentek tovább Svédországba a hétvégén hajóval, és ez a kettejük kirándulása, meg Roosa egyébként se hagyhatja otthon a lovait 3-4 napra).
A 2 és fél órás út nagy részét Riitával szinkron-sírással töltöttük, meg közben igyekeztem még annyit beszélgetni velük, amennyit csak lehet, és persze a tájat is nézni, amíg megtehettem. Meglepően gyorsan odaértünk a reptérre, ahol óriási sor fogadott minket, de szerencsére Feriék már hamarabb beálltak, szóval nekünk csak be kellett csatlakozni. Riita és Matti hajója 5kor indult, szóval négykor már a kikötőben kellett lenni, az pedig igen messze van a reptérről, szóval negyed négy körül nekiláttunk a búcsúzkodásnak... nagy ölelések, rengeteg sírás (még Matti is...), meg aztán igyekeztünk még pár kedves szót kipréselni magunkból, mielőtt elválunk. És aztán... ennyi volt, egyik percben még könnyes szemükbe néztem, a másikban pedig eltüntek a kijárat ajtaja mögött. Kseniáék is elbúcsúztak közben, mert nekik meg a buszuk ment.
Viszonylag hamar sorrakerültünk, és habár mindkettőnk poggyásza túlsúlyos volt, csak továbbengedték mindenféle kötözködés nélkül. A kézipoggyász ellenőrzése ismét sok ideig tartott, sőt meg is lettünk motozva, mert becsipogott rajtunk valami (rajtam a csizmám csatja). Ezek után pedig már csak a várakozás következett, és hamarosan a repülőn ültünk. Ismét szép időnk volt, bár azért viszonylag sok felhő felett repültünk el. A kaja természetesen megint jó volt, husi szósszal, krumplival és répával, meg aztán csoki, nyami :). A kis tv-n megint iszonyat unalmas műsorokat adtak, pedig reméltük, hátha Muumin epizód lesz, de hát nem. Az utazás közben főleg beszéelgettünk zenét hallgattunk és sírunk, jók vagyunk :).
2 és fél óra után már magyar földön küzdöttünk a csomagjainkkal, odakint pedig a családom várt óóóóriási öleléssel :) Jó érzés volt újra élőben látni öket :). A hazafele utat meséléssel és soksok nevetéssel töltöttük, bár azért ha a családról kérteztek, akkor inkább sírtam, mint beszéltem :). 1o óra után értünk haza, még gyors odaadtam az ajándékokat, pakolásztam ilyenek, majd pedig aludni tértem. Ma már találkoztam a nagyszüleimmel is, holnap pedig megyek a suliba.
Tehát ennyi lett volna, Kedves Olvasóim... mindenkinek szeretném megköszönni azt, hogy olvasta a blogot, hogy kommentált, hogy írt mailt, hogy keresett, nagyon-nagyon jól esett :). Külön köszönet ama hűséges olvasóimnak, akik eme tevékenységeket hetente többször is megtették :). Akik meg nem olvasták, azok nem tudják, miről maradtak le :D
Ígértem még egy bejegyzést, nem tudom ki emlékszik rá... sikerült megmentei a tallini és helsinki-i képek nagy részét, szóval a héten valamelyik nap azokat is felteszem. Tehát tessék visszajönni :D
A blogot nem fogom letörölni, mindig elérhető lesz. (hacsak a szolgáltató le nem szedi, de hát miért tenné).
Bocsánat, de nem nagyon tudok már többet írni... ezt is nagyon nehéz szívvel hoztam össze, gyakran el-elakadtam :( Azért csak fura két és fél hónap után hirtelen beszüntetni a dolgot :). Hiányozni fog nagyon... Finnország is, minden, amit ott tapasztaltam, akivel ott találkoztam, ugyanakkor tudom, hogy egyszer úgyis vége kell, hogy legyen a dolgoknak, akármennyire jók is azok. :). Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget azoknak a nagyszerű embereknek, akik ezt az egészet lehetővé tették számomra! Örök emlék marad, az egyszer biztos. Kedves fogadócsaládommal tartani fogjuk a kapcsolatot, éljen az internet :) Remélem, hogy fogok még velük találkozni egyszer, valamikor.
Bocsi, ha pár billentyűt elütöttem - az itthoni billentyűzet teljesen más- Bocsi, ha a mondatok értelmetlenek lettek - ezeket is nehezen hoztam össze.
Kiitos mindenkinek! :) (L)
Szombat reggel egészen időben ébredtem, akkor már nagyjából mindenki fent volt (kivéve Riitát :D). Megreggeliztem, megettem az utolsó szelet finn kenyeremet, meg sonkámat és sajtomat. Utoljára megmostam a fogam, utoljára felöltöztem. Nagyon fura volt. A pakolást is sikerült időben befejezni (és - ahogy itthon néztük, valószínűleg semmit nem hagytam ott :) Arra is volt még időm, hogy kinézzek Mantához és Ramonához, megölelgettem még őket, elköszöntem tőlük is. Közben még a Nap is kisütött :)
Ahogy visszaértünk, ülhettünk is le ebédelni, hmm, az utolsó falat makkara, az utolsó korty tej... nagyon nem voltam éhes (inkább ideges voltam...vagy nem is tudom... szóval a gyomrom az görcsben) de azért becsületesel lenyomtam mindent, sőt elfogadtam az útra összekészített kis gyümölcsöket is. Fél egykor aztán eljött a pillanat... ami közös sírásba torkollott. A fényképezés alatt még úgy-ahogy tartottuk magunkat, de aztán amikor Roosától búcsúzkodtam, mindenkinél eltörött a mécses. (Ehh, megint tiszta könny a szemem, ahogy ezt írom :D). Néhány perc után aztán csak elengedtük egymást Roosával, beszálltam Mattival és Riitával a kocsiba...és hát ennyi volt. (Roosa egyébként azért nem jött velünk, mert Matti és Riita mentek tovább Svédországba a hétvégén hajóval, és ez a kettejük kirándulása, meg Roosa egyébként se hagyhatja otthon a lovait 3-4 napra).
A 2 és fél órás út nagy részét Riitával szinkron-sírással töltöttük, meg közben igyekeztem még annyit beszélgetni velük, amennyit csak lehet, és persze a tájat is nézni, amíg megtehettem. Meglepően gyorsan odaértünk a reptérre, ahol óriási sor fogadott minket, de szerencsére Feriék már hamarabb beálltak, szóval nekünk csak be kellett csatlakozni. Riita és Matti hajója 5kor indult, szóval négykor már a kikötőben kellett lenni, az pedig igen messze van a reptérről, szóval negyed négy körül nekiláttunk a búcsúzkodásnak... nagy ölelések, rengeteg sírás (még Matti is...), meg aztán igyekeztünk még pár kedves szót kipréselni magunkból, mielőtt elválunk. És aztán... ennyi volt, egyik percben még könnyes szemükbe néztem, a másikban pedig eltüntek a kijárat ajtaja mögött. Kseniáék is elbúcsúztak közben, mert nekik meg a buszuk ment.
Viszonylag hamar sorrakerültünk, és habár mindkettőnk poggyásza túlsúlyos volt, csak továbbengedték mindenféle kötözködés nélkül. A kézipoggyász ellenőrzése ismét sok ideig tartott, sőt meg is lettünk motozva, mert becsipogott rajtunk valami (rajtam a csizmám csatja). Ezek után pedig már csak a várakozás következett, és hamarosan a repülőn ültünk. Ismét szép időnk volt, bár azért viszonylag sok felhő felett repültünk el. A kaja természetesen megint jó volt, husi szósszal, krumplival és répával, meg aztán csoki, nyami :). A kis tv-n megint iszonyat unalmas műsorokat adtak, pedig reméltük, hátha Muumin epizód lesz, de hát nem. Az utazás közben főleg beszéelgettünk zenét hallgattunk és sírunk, jók vagyunk :).
2 és fél óra után már magyar földön küzdöttünk a csomagjainkkal, odakint pedig a családom várt óóóóriási öleléssel :) Jó érzés volt újra élőben látni öket :). A hazafele utat meséléssel és soksok nevetéssel töltöttük, bár azért ha a családról kérteztek, akkor inkább sírtam, mint beszéltem :). 1o óra után értünk haza, még gyors odaadtam az ajándékokat, pakolásztam ilyenek, majd pedig aludni tértem. Ma már találkoztam a nagyszüleimmel is, holnap pedig megyek a suliba.
Tehát ennyi lett volna, Kedves Olvasóim... mindenkinek szeretném megköszönni azt, hogy olvasta a blogot, hogy kommentált, hogy írt mailt, hogy keresett, nagyon-nagyon jól esett :). Külön köszönet ama hűséges olvasóimnak, akik eme tevékenységeket hetente többször is megtették :). Akik meg nem olvasták, azok nem tudják, miről maradtak le :D
Ígértem még egy bejegyzést, nem tudom ki emlékszik rá... sikerült megmentei a tallini és helsinki-i képek nagy részét, szóval a héten valamelyik nap azokat is felteszem. Tehát tessék visszajönni :D
A blogot nem fogom letörölni, mindig elérhető lesz. (hacsak a szolgáltató le nem szedi, de hát miért tenné).
Bocsánat, de nem nagyon tudok már többet írni... ezt is nagyon nehéz szívvel hoztam össze, gyakran el-elakadtam :( Azért csak fura két és fél hónap után hirtelen beszüntetni a dolgot :). Hiányozni fog nagyon... Finnország is, minden, amit ott tapasztaltam, akivel ott találkoztam, ugyanakkor tudom, hogy egyszer úgyis vége kell, hogy legyen a dolgoknak, akármennyire jók is azok. :). Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget azoknak a nagyszerű embereknek, akik ezt az egészet lehetővé tették számomra! Örök emlék marad, az egyszer biztos. Kedves fogadócsaládommal tartani fogjuk a kapcsolatot, éljen az internet :) Remélem, hogy fogok még velük találkozni egyszer, valamikor.
Bocsi, ha pár billentyűt elütöttem - az itthoni billentyűzet teljesen más- Bocsi, ha a mondatok értelmetlenek lettek - ezeket is nehezen hoztam össze.
Kiitos mindenkinek! :) (L)
2009. június 12., péntek
57. Az utolsó nap
"Semmi sem állítja meg azt, aminek eljött az ideje."
Ez most csak egy gyors tájékoztató lesz :) Minden rendben, a mai nap föleg pakolással telt, meg beszélgetéssel... naaagy utolsóvacsiztunk rengeteg kajával, kaptam ajándékokat, olyan aranyosaaak :). Megnéztük Jasmina iskolai bálját illetve egy videót különbözö állatkákról, a nyaralóból, és meg is kaptam dvd-n :). Voltam a lovaknál is, de még holnap is megyek. Jasmina elment az elsö zenei fesztiváljára a nyáron, ááá, rossz volt elbúcsúzni töle is, kicsiMattitól is. Hát még milyen lesz holnap.
Ha hazaérek, majd mesélek mindenröl bövebben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
