55. Múzeum és sütögetés Päiviéknál

3 nap... kezd eldurvulni a helyzet mondhatni :D

Reggel a fél 9es ébresztö után még lustultam egy kicsit, meg jókat röhögtem, elég furcsát álmodtam ugyanis: itt voltam Finnországban, Mikkeliben, de a város úgy nézett ki, mint Doboz... méghozzá régi ismerösömék (Ramónáék, a bennfenteseknek) háza elött álltam, ami ugyanakkor a szintén dobozi autómosó (akkor az volt, meg volt ott egy kocsma és egy bolt, most ott van a Posta, ha jól tudom) melletti kocsma is volt. Szóval ott lebzseltem, majd bevánszorogtam. Az épület belseje múzeumra emlékeztetett meg egy régirégi házra, és ott voltak nagyszüleim, akik arra panaszkodtak, hogy olyan keveset eszek és olyan kis nyeszlett lettem itt XD. Valamit ünnepelhettünk, mert ott voltak anyáék is, meg aztán egy csomó más ember, akikre annyira nem emlékszem... ismét kimentem az utcára, és akkor láttam, hogy végre megérkeztek a barátaim is, egy nagy Savonlinja Oy (helyi busztársaság) repülö-és-busz-az-egyben járataval, amit egy mosolygós integetös soför vezetett, de eggyel késöbb kanyarodott le, szóval elkönyveltem magamban, hogy úgyis esni fog az esö... na igen, tiszta értelmes :D

Reggeli és készülödés után úgy döntöttünk, hogy a mai délelött-kora délután tökéletes lenne egy múzeumlátogatáshoz, szóval riasztottuk a kicsiMattit, aki jött is (mert most nincs a hadseregben épp :D) mivel pont itt járt a közelben, és bevitt minket, szóval megspóroltuk a bicajozást :D. Elöször visszavittük a könyvtárba a könyveket (egy nagyon alter, vörös hosszú hajú szakállashuszonéves fiú vette el öket, akit csak azért említek meg, mert annyira elvont volt, hogy megérdemli ezt az egy sort :D), majd pedig elsétáltunk a nagyobbik múzeumhoz. Kettö volt betervezve, de a végén csak egybe jutottam ma el, de szerencsém volt, mert pont ez volt a nagyobbik :). A városközponttól nem messze helyezkedik el, nagy, parkos terület rengeteg barnára festett barakkal... tök hangulatos (oké, nem kell hülyének nézni, szeretem az ilyen helyeket :D). Egy bácsi jószándékú útbaigazítását köszönhetöen megtaláltuk a kis kávézót, ahol a jegyeket is megvehettük (4 euró, pedig 6ot vártam a honlap alapján, de Roosának volt valami kártyája :D), majd pedig nekivágtunk a 3 múzeumnak berendezett épület közül az elsönek. Akit érdekel a honlap, az kattintson ide. Alapvetöen a gyalogság a múzeum központi témája, az ö felszerelésüket, ellátásukat, szerepüket a különbözö háborúkban mutatja be a kiállítás. Az elsö épületben Finnország függetlenségének idöszakát mutatják be, illetve az ekkor zajló háborúkat, ezeket is föleg abbó a szempontból, hogy a gyalogság milyen szerephez jutott bennük. Rengeteg színes kép van, eredeti fegyverek, korhü ruhák a bábúkon, interaktív terepasztalok, szóval nekem nagyon tetszett. A második épület vegyes kiállításnak ad otthont, bemutatják a katonák ellátását, ápolását biztosító nök feladatait, eszközeit, külön foglalkoznak a leghiresebbekkel. Emellett található egy úgynevezett "Finnek a világ körül" kiállítás is, ami 1775-töl 2006-ig mutat be fontos eseményeket, melyeken a finnek is részt vettek vagy befolyásolták öket. A harmadik épület a Békés Finnországot mutatja be, 1944 óta a katonai képzést, felszereléseket mutatja be. Hmm hát elvileg nem lett volna szabad fotózni, de eleinte vaku nélkül, aztán meg vakuval is bepróbálkoztam, és mivel egyetlen ellenör se szaladt oda kisbicskával meg gázsprayvel, ezek után lelkesebben fényképeztünk :D.

A múzeum után ismét kicsiMatti fuvarozott bennünket, majd itthon gyors megebédeltünk (lasagne volt, nyamiii - ilyen elöre elkészített, dobozos, és a védö fólia alig akart lejönni, de aztán csak sikerült). Ebéd közben a Salatut Elämät ismétlését néztük, majd utána Roosa elugrott a lovakhoz, én pedig gyors összeszedtem magam, ééés már indulhattunk is Päiviékhoz :D.

Ismét bicajozás következett, amit kezdek egyre jobbnak taláni (tudom, örült vagyok XD). Megismerhettem Päivi apukáját is, szóval most már az egész családdal puszipajtás vagyok :D. Eldöntlttük, hogy fözöcskézni fogunk, szóval fincsiiii epres szappannal történö kézmosás (elötte meg a kutyust, Roosát simogattuk, szal ránk is fért :D) után rá is cuppantunk a salátára... én a paradicsomot gyilkoltam, Roosa a salátalevelet és az uborkát, Päivi pedig a kürtöskalács tésztáját kevergette. A saláta hamar elkészült, a tészta is, szóval mindent kihordtunk a kertbe, meggyújtottuk a tuskókat (nem az embereket, bár párra ráfért volna :D) és kb.20 perc után már a vígan ropogó tüz mellett süthettük a husigerezdeket és virsliket (megint a makkara, itt ezt imádják XD). Egész pontosan Päivi felpakolta öket egy ilyen eszközre és akkor sültek azok maguktól is :D Miután elkészült, lemütöttük a szeleteket, és újabb adagot tettünk volna be, csakhát Päivi meglökte a kis szerkentyüt, szal a husik a tüzben landoltak XD. Volt nagy sikoltozás meg röhögögörcs, aztán Päivi és a növére kimentették a virsliket, amik kicsit összeaszott állapotba kerültek, ergó senkinek nem volt gusztusa megenni öket (hogy is lett volna, atom szenesek voltak meg minden :D). Ès akkor a kezdök szerencséje (ez most nem illik ide, mert abszolúte nem vagyok kezdö a kinti sütögetés terén, de az Alkimistában is ez van emg egyébként is ez jutott eszembe :D) megkörnyékezett, maradt ugyanis egy virsli, amit megsüthettem és megehettem XD Háromszoros hurrá :D. A sok fincsi zsíros, sós kaja utá pedig elökerült a kürtöskalács tésztája is, szóval feltekergettük a nyársra, és uccu neki, sütögetni kezdtünk. Mivel a cukor kicsit kevés volt benne, ezért ezt utólag pótoltuk, a közepébe lyukat fúrtunk és beletettünk némi kristálycukrot....hát az volt annyira nagyon de nagyon jóóó.... isteni, nyaminyami. Sokkal jobb, mint a bolti :D. Miután feléltük az egész tálat, elökerült aaa...mályvacukor? Pumpedli? Nem tudom, mi a hivatalos neve, de ez. Vagy valami ilyesmi. Szóval villára tüztük öket, és megsütögettük, és volt olyan istenien ragacsos ízük, hogy csak na :D. Miután már annyira teleettük magunkat, hogy nagyon mozogni se tudtunk, úgy döntöttünk, hogy itt az idö a trambulinozásra :D. Tudjátok, nagy, kerek, és jókat lehet ugrálni rajta (kép itt). A finnek imádják (meg én is), szinte nincs is olyan kertes ház, ahol gyerek van, de trambulin ne lenne. Roosa az evés után nem volt annyira bevállalós (föleg hogy messze ö ette a legtöbbet :D), de Päivi és én baromi jókat ugráltunk és estünk és ááá, annyit nevettem XD. Készültek képek meg videók is felettébb mókásak :D A legjobb az, amikor te fekszel a trambulin közepén, csukott szemmel, a másik kettö meg körülötted ugrál, ennek eredményeképpen te fel-le pattogsz... nagyon vicces :D. Elmúlt már lassan 9 óra is, amikor eljött az idö a búcsúzkodásra. Szerencsére nem volt nagy melodráma meg semmi, de azért fura kimondani, hogy nagy valószínüséggel az életben nem látom többet se öt, se a családját. Mondjuk ne legyünk ennyire pesszimisták, remélem, hogy tudunk majd még találkozni életünk folyamán :).

Jó késön írtam a blogot, szóval bocsi a félregépelésekért. A képekkel is igyekszem, de sok is van, én meg álmos vagyok, holnap elég korán kelünk...