(a cikk elolvasáshoz kattints a képre)2009. július 25., szombat
Újságcikk
Pár napja nagy örömömre ismét találkozhattunk a Rózsa Törzsasztal néhány tagjával, iskolánk igazgatójával, és az utazást koordináló tanárnővel. A találkozóról és az utazásunkról egy újságcikk is született, amely "Koptatták a padot, a zoknit..." címmel jelent meg a Békés Megyei Hírlapban. Íme az újságcikk:
(a cikk elolvasáshoz kattints a képre)
(a cikk elolvasáshoz kattints a képre)
2009. június 15., hétfő
2009. június 14., vasárnap
58. Az utolsó
Igen, ez is elérkezett. Utolsó bejegyzésemet írom.
Szombat reggel egészen időben ébredtem, akkor már nagyjából mindenki fent volt (kivéve Riitát :D). Megreggeliztem, megettem az utolsó szelet finn kenyeremet, meg sonkámat és sajtomat. Utoljára megmostam a fogam, utoljára felöltöztem. Nagyon fura volt. A pakolást is sikerült időben befejezni (és - ahogy itthon néztük, valószínűleg semmit nem hagytam ott :) Arra is volt még időm, hogy kinézzek Mantához és Ramonához, megölelgettem még őket, elköszöntem tőlük is. Közben még a Nap is kisütött :)
Ahogy visszaértünk, ülhettünk is le ebédelni, hmm, az utolsó falat makkara, az utolsó korty tej... nagyon nem voltam éhes (inkább ideges voltam...vagy nem is tudom... szóval a gyomrom az görcsben) de azért becsületesel lenyomtam mindent, sőt elfogadtam az útra összekészített kis gyümölcsöket is. Fél egykor aztán eljött a pillanat... ami közös sírásba torkollott. A fényképezés alatt még úgy-ahogy tartottuk magunkat, de aztán amikor Roosától búcsúzkodtam, mindenkinél eltörött a mécses. (Ehh, megint tiszta könny a szemem, ahogy ezt írom :D). Néhány perc után aztán csak elengedtük egymást Roosával, beszálltam Mattival és Riitával a kocsiba...és hát ennyi volt. (Roosa egyébként azért nem jött velünk, mert Matti és Riita mentek tovább Svédországba a hétvégén hajóval, és ez a kettejük kirándulása, meg Roosa egyébként se hagyhatja otthon a lovait 3-4 napra).
A 2 és fél órás út nagy részét Riitával szinkron-sírással töltöttük, meg közben igyekeztem még annyit beszélgetni velük, amennyit csak lehet, és persze a tájat is nézni, amíg megtehettem. Meglepően gyorsan odaértünk a reptérre, ahol óriási sor fogadott minket, de szerencsére Feriék már hamarabb beálltak, szóval nekünk csak be kellett csatlakozni. Riita és Matti hajója 5kor indult, szóval négykor már a kikötőben kellett lenni, az pedig igen messze van a reptérről, szóval negyed négy körül nekiláttunk a búcsúzkodásnak... nagy ölelések, rengeteg sírás (még Matti is...), meg aztán igyekeztünk még pár kedves szót kipréselni magunkból, mielőtt elválunk. És aztán... ennyi volt, egyik percben még könnyes szemükbe néztem, a másikban pedig eltüntek a kijárat ajtaja mögött. Kseniáék is elbúcsúztak közben, mert nekik meg a buszuk ment.
Viszonylag hamar sorrakerültünk, és habár mindkettőnk poggyásza túlsúlyos volt, csak továbbengedték mindenféle kötözködés nélkül. A kézipoggyász ellenőrzése ismét sok ideig tartott, sőt meg is lettünk motozva, mert becsipogott rajtunk valami (rajtam a csizmám csatja). Ezek után pedig már csak a várakozás következett, és hamarosan a repülőn ültünk. Ismét szép időnk volt, bár azért viszonylag sok felhő felett repültünk el. A kaja természetesen megint jó volt, husi szósszal, krumplival és répával, meg aztán csoki, nyami :). A kis tv-n megint iszonyat unalmas műsorokat adtak, pedig reméltük, hátha Muumin epizód lesz, de hát nem. Az utazás közben főleg beszéelgettünk zenét hallgattunk és sírunk, jók vagyunk :).
2 és fél óra után már magyar földön küzdöttünk a csomagjainkkal, odakint pedig a családom várt óóóóriási öleléssel :) Jó érzés volt újra élőben látni öket :). A hazafele utat meséléssel és soksok nevetéssel töltöttük, bár azért ha a családról kérteztek, akkor inkább sírtam, mint beszéltem :). 1o óra után értünk haza, még gyors odaadtam az ajándékokat, pakolásztam ilyenek, majd pedig aludni tértem. Ma már találkoztam a nagyszüleimmel is, holnap pedig megyek a suliba.
Tehát ennyi lett volna, Kedves Olvasóim... mindenkinek szeretném megköszönni azt, hogy olvasta a blogot, hogy kommentált, hogy írt mailt, hogy keresett, nagyon-nagyon jól esett :). Külön köszönet ama hűséges olvasóimnak, akik eme tevékenységeket hetente többször is megtették :). Akik meg nem olvasták, azok nem tudják, miről maradtak le :D
Ígértem még egy bejegyzést, nem tudom ki emlékszik rá... sikerült megmentei a tallini és helsinki-i képek nagy részét, szóval a héten valamelyik nap azokat is felteszem. Tehát tessék visszajönni :D
A blogot nem fogom letörölni, mindig elérhető lesz. (hacsak a szolgáltató le nem szedi, de hát miért tenné).
Bocsánat, de nem nagyon tudok már többet írni... ezt is nagyon nehéz szívvel hoztam össze, gyakran el-elakadtam :( Azért csak fura két és fél hónap után hirtelen beszüntetni a dolgot :). Hiányozni fog nagyon... Finnország is, minden, amit ott tapasztaltam, akivel ott találkoztam, ugyanakkor tudom, hogy egyszer úgyis vége kell, hogy legyen a dolgoknak, akármennyire jók is azok. :). Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget azoknak a nagyszerű embereknek, akik ezt az egészet lehetővé tették számomra! Örök emlék marad, az egyszer biztos. Kedves fogadócsaládommal tartani fogjuk a kapcsolatot, éljen az internet :) Remélem, hogy fogok még velük találkozni egyszer, valamikor.
Bocsi, ha pár billentyűt elütöttem - az itthoni billentyűzet teljesen más- Bocsi, ha a mondatok értelmetlenek lettek - ezeket is nehezen hoztam össze.
Kiitos mindenkinek! :) (L)
Szombat reggel egészen időben ébredtem, akkor már nagyjából mindenki fent volt (kivéve Riitát :D). Megreggeliztem, megettem az utolsó szelet finn kenyeremet, meg sonkámat és sajtomat. Utoljára megmostam a fogam, utoljára felöltöztem. Nagyon fura volt. A pakolást is sikerült időben befejezni (és - ahogy itthon néztük, valószínűleg semmit nem hagytam ott :) Arra is volt még időm, hogy kinézzek Mantához és Ramonához, megölelgettem még őket, elköszöntem tőlük is. Közben még a Nap is kisütött :)
Ahogy visszaértünk, ülhettünk is le ebédelni, hmm, az utolsó falat makkara, az utolsó korty tej... nagyon nem voltam éhes (inkább ideges voltam...vagy nem is tudom... szóval a gyomrom az görcsben) de azért becsületesel lenyomtam mindent, sőt elfogadtam az útra összekészített kis gyümölcsöket is. Fél egykor aztán eljött a pillanat... ami közös sírásba torkollott. A fényképezés alatt még úgy-ahogy tartottuk magunkat, de aztán amikor Roosától búcsúzkodtam, mindenkinél eltörött a mécses. (Ehh, megint tiszta könny a szemem, ahogy ezt írom :D). Néhány perc után aztán csak elengedtük egymást Roosával, beszálltam Mattival és Riitával a kocsiba...és hát ennyi volt. (Roosa egyébként azért nem jött velünk, mert Matti és Riita mentek tovább Svédországba a hétvégén hajóval, és ez a kettejük kirándulása, meg Roosa egyébként se hagyhatja otthon a lovait 3-4 napra).
A 2 és fél órás út nagy részét Riitával szinkron-sírással töltöttük, meg közben igyekeztem még annyit beszélgetni velük, amennyit csak lehet, és persze a tájat is nézni, amíg megtehettem. Meglepően gyorsan odaértünk a reptérre, ahol óriási sor fogadott minket, de szerencsére Feriék már hamarabb beálltak, szóval nekünk csak be kellett csatlakozni. Riita és Matti hajója 5kor indult, szóval négykor már a kikötőben kellett lenni, az pedig igen messze van a reptérről, szóval negyed négy körül nekiláttunk a búcsúzkodásnak... nagy ölelések, rengeteg sírás (még Matti is...), meg aztán igyekeztünk még pár kedves szót kipréselni magunkból, mielőtt elválunk. És aztán... ennyi volt, egyik percben még könnyes szemükbe néztem, a másikban pedig eltüntek a kijárat ajtaja mögött. Kseniáék is elbúcsúztak közben, mert nekik meg a buszuk ment.
Viszonylag hamar sorrakerültünk, és habár mindkettőnk poggyásza túlsúlyos volt, csak továbbengedték mindenféle kötözködés nélkül. A kézipoggyász ellenőrzése ismét sok ideig tartott, sőt meg is lettünk motozva, mert becsipogott rajtunk valami (rajtam a csizmám csatja). Ezek után pedig már csak a várakozás következett, és hamarosan a repülőn ültünk. Ismét szép időnk volt, bár azért viszonylag sok felhő felett repültünk el. A kaja természetesen megint jó volt, husi szósszal, krumplival és répával, meg aztán csoki, nyami :). A kis tv-n megint iszonyat unalmas műsorokat adtak, pedig reméltük, hátha Muumin epizód lesz, de hát nem. Az utazás közben főleg beszéelgettünk zenét hallgattunk és sírunk, jók vagyunk :).
2 és fél óra után már magyar földön küzdöttünk a csomagjainkkal, odakint pedig a családom várt óóóóriási öleléssel :) Jó érzés volt újra élőben látni öket :). A hazafele utat meséléssel és soksok nevetéssel töltöttük, bár azért ha a családról kérteztek, akkor inkább sírtam, mint beszéltem :). 1o óra után értünk haza, még gyors odaadtam az ajándékokat, pakolásztam ilyenek, majd pedig aludni tértem. Ma már találkoztam a nagyszüleimmel is, holnap pedig megyek a suliba.
Tehát ennyi lett volna, Kedves Olvasóim... mindenkinek szeretném megköszönni azt, hogy olvasta a blogot, hogy kommentált, hogy írt mailt, hogy keresett, nagyon-nagyon jól esett :). Külön köszönet ama hűséges olvasóimnak, akik eme tevékenységeket hetente többször is megtették :). Akik meg nem olvasták, azok nem tudják, miről maradtak le :D
Ígértem még egy bejegyzést, nem tudom ki emlékszik rá... sikerült megmentei a tallini és helsinki-i képek nagy részét, szóval a héten valamelyik nap azokat is felteszem. Tehát tessék visszajönni :D
A blogot nem fogom letörölni, mindig elérhető lesz. (hacsak a szolgáltató le nem szedi, de hát miért tenné).
Bocsánat, de nem nagyon tudok már többet írni... ezt is nagyon nehéz szívvel hoztam össze, gyakran el-elakadtam :( Azért csak fura két és fél hónap után hirtelen beszüntetni a dolgot :). Hiányozni fog nagyon... Finnország is, minden, amit ott tapasztaltam, akivel ott találkoztam, ugyanakkor tudom, hogy egyszer úgyis vége kell, hogy legyen a dolgoknak, akármennyire jók is azok. :). Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget azoknak a nagyszerű embereknek, akik ezt az egészet lehetővé tették számomra! Örök emlék marad, az egyszer biztos. Kedves fogadócsaládommal tartani fogjuk a kapcsolatot, éljen az internet :) Remélem, hogy fogok még velük találkozni egyszer, valamikor.
Bocsi, ha pár billentyűt elütöttem - az itthoni billentyűzet teljesen más- Bocsi, ha a mondatok értelmetlenek lettek - ezeket is nehezen hoztam össze.
Kiitos mindenkinek! :) (L)
2009. június 12., péntek
57. Az utolsó nap
"Semmi sem állítja meg azt, aminek eljött az ideje."
Ez most csak egy gyors tájékoztató lesz :) Minden rendben, a mai nap föleg pakolással telt, meg beszélgetéssel... naaagy utolsóvacsiztunk rengeteg kajával, kaptam ajándékokat, olyan aranyosaaak :). Megnéztük Jasmina iskolai bálját illetve egy videót különbözö állatkákról, a nyaralóból, és meg is kaptam dvd-n :). Voltam a lovaknál is, de még holnap is megyek. Jasmina elment az elsö zenei fesztiváljára a nyáron, ááá, rossz volt elbúcsúzni töle is, kicsiMattitól is. Hát még milyen lesz holnap.
Ha hazaérek, majd mesélek mindenröl bövebben.
2009. június 11., csütörtök
56. Városnézés, beszélgetés és Meki minden mennyiségben
2 nap...
Reggel kivételesen nem voltam egyedül, Roosa is itthon leledzett, pihengetett épp, hisz megint korán ment ki a lovakhoz. 10 óra körül indultunk a városba, szép, meleg, napsütéses idö volt, tökéletes a bicajozáshoz :). Most másikat kaptam, hmm, fogalmam sincs, hogy melyik volt jobb, ezt talán könnyebb volt tekerni, de vizes volt az ülése pár ponton (még jó, hogy nem látszott a nadrágomon XD) meg kosara se volt, de azt mondom, hogy oké, belefér. Pont akkor érkeztünk meg, amikor Réka is, szóval tisztára idöben voltunk.
Elsö körben benéztünk az Anttilába, filmeket, zenei albumokat nézegettünk és vitattunk meg, no meg könyveket (pl. a hercegnöset meg ilyenek XD...nahjó, beszéltünk Harry Potterröl meg Twilightról is). Meglestük a Playstation meg Wii játékokat is, de nem volt Sims 3, csak Pokémon meg ilyen lovas szimulátor :D. Mindezek után sétálgattunk kicsit a piactéren, majd pedig eldöntöttük, hogy sütire éhezünk, meg egyébként sem voltam kávézóban, szóval elmentünk a város legjobb helyére :D Valami fincsi, finn csokis tortát kértem, Marianne fantázianévre hallgatott és nyamii, jó volt (bár azért hiányoznak a magyar sütik is XD). Roosa fehércsokis-epres tortát kért, Réka sósat evett, olyan Carelian´s Pie-t vagy mi (a rizses kenyérszerü valami). Ja és vizet ittunk, ami mellesleg ingyen van :D. A sütik kivégzése után úgy döntöttünk, hogy elugrunk a Mekibe sóóósat enni, fincsi sült krumplit :D. Amit tényleg mindenki imád. Itt legalább is tuti. A meki után elbicajoztunk a Mikaelihez (nagy fehér épület a balettnak meg a komolyzenének, mellette tóval :), csináltunk képeket, én meg csodálkoztam, mert utoljára akkor voltam itt, amikor még hó volt meg jég :D. A Mikaeli után már majdnem 2 óra volt, szóval hazabicajoztunk. Volt egy szabad órácskám, amit arra fordítottam, hogy kipihenjem a bicajozást, majd pedig elhatároztam, hogy busszal megyek vissza, leperkálom azt a 2 euró 90enet, most nincs eröm bicajozni, ráadásul esöt mondott délutánra. Kérdeztem Roosát, hogy mikor megy a busz meg honnan meg ilyenek, mondta, hogy felhívja anyuját, miután visszajött a lovaktól. Namármost negyed 4 körül gondoltam itt az ideje, hogy visszajöjjön, szóval inkább elindultam elébe. Jött is nagy hévvel, h jajj bocsááánat hogy késésben van és ááá siessünk, mert fél elött jön a busz. Szal gyors felpattantam a bicaja hátuljára és tepertünk a megálló felé. Ès akkor vártam. Ès vártam. Ès vártam. A busz nemhogy félkor, de háromnegyedkor se jött :D. Kicsit kezdtem ideges lenni, mert egyetlen ember se járt arra, szóval még megkérdezni se tudtam volna öket. Majd felbukkant egy busz - ami nem a város fele ment :D. Annyi baj legyen, Roosa mondta, hogy ha lekésem a korábbit, 4kor jön a következö. Jött is, felpattantam, leperkáltam a mánit, és elindultunk...totál másfele, mint amerre terveztem. Enyhe pánik lett rajtam úrrá, de tudtam, hogy ez valami körjárat, szóval elöbb vagy utóbb de úgyis beérek :D. Szerencsére néhány apró kitérö után ráállt a helyes útra, és negyedkor be is értem... :D Szóval bocsi a késésért. Réka és András már ott vártak rám, szerencsére nem gyilkolták meg egymást meg semmi, szóvale zt pozitívként könyvelhetem el :D Réka is velünk tartott, és a Meki felé vettük az irányt (aznap már másodszor). Kaja közben jókat beszélgettünk, nagyon furcsa volt egy finn város közepén két magyarra beszélgetni... :) Pozitívan furcsa persze. Tekintélyes mennyiségü kaja és némi orosz könyv lapozgatás után lassan mindenkinek mennie kellett, szóval ki-ki ment a maga dolgára :) Rékától is elköszöntem, remélem, jönnek összel Pécsre és ott tudunk találkozni, Andrást pedig jó volt megismerni :).
Visszafele nem volt semmi sokkoló a buszútban, szépen leszálltam, majd úgy döntöttem, hogy sétálni indulok. Megkerültem a tavat, csináltam képeket, aztán hazaindultam. Itthon minden oké, csak mindenki kicsit olyan szomorúan néz rám vagy nem is tudom. Ettöl meg én is szomorú leszek. Àááá, ördögi kör :D.
Remélem otthon minden oké mindenkivel. Lassan vége a sulinak is... akkor majd hétfön megyek be kideríteni, hogy mikor lesznek a vizsgák :).
Jajjj és hallgassatok jó zenét, katt. Egyébként nem kell félreérteni, nem vagyok depressziós meg semmi, de ez annyira szép zene és most pont ilyen kell nekem :)
A busz pedig azért nem jött, mert megváltoztatták a menetrendet és nyáron csak óránként van busz befele, nem félóránként :D
Reggel kivételesen nem voltam egyedül, Roosa is itthon leledzett, pihengetett épp, hisz megint korán ment ki a lovakhoz. 10 óra körül indultunk a városba, szép, meleg, napsütéses idö volt, tökéletes a bicajozáshoz :). Most másikat kaptam, hmm, fogalmam sincs, hogy melyik volt jobb, ezt talán könnyebb volt tekerni, de vizes volt az ülése pár ponton (még jó, hogy nem látszott a nadrágomon XD) meg kosara se volt, de azt mondom, hogy oké, belefér. Pont akkor érkeztünk meg, amikor Réka is, szóval tisztára idöben voltunk.
Elsö körben benéztünk az Anttilába, filmeket, zenei albumokat nézegettünk és vitattunk meg, no meg könyveket (pl. a hercegnöset meg ilyenek XD...nahjó, beszéltünk Harry Potterröl meg Twilightról is). Meglestük a Playstation meg Wii játékokat is, de nem volt Sims 3, csak Pokémon meg ilyen lovas szimulátor :D. Mindezek után sétálgattunk kicsit a piactéren, majd pedig eldöntöttük, hogy sütire éhezünk, meg egyébként sem voltam kávézóban, szóval elmentünk a város legjobb helyére :D Valami fincsi, finn csokis tortát kértem, Marianne fantázianévre hallgatott és nyamii, jó volt (bár azért hiányoznak a magyar sütik is XD). Roosa fehércsokis-epres tortát kért, Réka sósat evett, olyan Carelian´s Pie-t vagy mi (a rizses kenyérszerü valami). Ja és vizet ittunk, ami mellesleg ingyen van :D. A sütik kivégzése után úgy döntöttünk, hogy elugrunk a Mekibe sóóósat enni, fincsi sült krumplit :D. Amit tényleg mindenki imád. Itt legalább is tuti. A meki után elbicajoztunk a Mikaelihez (nagy fehér épület a balettnak meg a komolyzenének, mellette tóval :), csináltunk képeket, én meg csodálkoztam, mert utoljára akkor voltam itt, amikor még hó volt meg jég :D. A Mikaeli után már majdnem 2 óra volt, szóval hazabicajoztunk. Volt egy szabad órácskám, amit arra fordítottam, hogy kipihenjem a bicajozást, majd pedig elhatároztam, hogy busszal megyek vissza, leperkálom azt a 2 euró 90enet, most nincs eröm bicajozni, ráadásul esöt mondott délutánra. Kérdeztem Roosát, hogy mikor megy a busz meg honnan meg ilyenek, mondta, hogy felhívja anyuját, miután visszajött a lovaktól. Namármost negyed 4 körül gondoltam itt az ideje, hogy visszajöjjön, szóval inkább elindultam elébe. Jött is nagy hévvel, h jajj bocsááánat hogy késésben van és ááá siessünk, mert fél elött jön a busz. Szal gyors felpattantam a bicaja hátuljára és tepertünk a megálló felé. Ès akkor vártam. Ès vártam. Ès vártam. A busz nemhogy félkor, de háromnegyedkor se jött :D. Kicsit kezdtem ideges lenni, mert egyetlen ember se járt arra, szóval még megkérdezni se tudtam volna öket. Majd felbukkant egy busz - ami nem a város fele ment :D. Annyi baj legyen, Roosa mondta, hogy ha lekésem a korábbit, 4kor jön a következö. Jött is, felpattantam, leperkáltam a mánit, és elindultunk...totál másfele, mint amerre terveztem. Enyhe pánik lett rajtam úrrá, de tudtam, hogy ez valami körjárat, szóval elöbb vagy utóbb de úgyis beérek :D. Szerencsére néhány apró kitérö után ráállt a helyes útra, és negyedkor be is értem... :D Szóval bocsi a késésért. Réka és András már ott vártak rám, szerencsére nem gyilkolták meg egymást meg semmi, szóvale zt pozitívként könyvelhetem el :D Réka is velünk tartott, és a Meki felé vettük az irányt (aznap már másodszor). Kaja közben jókat beszélgettünk, nagyon furcsa volt egy finn város közepén két magyarra beszélgetni... :) Pozitívan furcsa persze. Tekintélyes mennyiségü kaja és némi orosz könyv lapozgatás után lassan mindenkinek mennie kellett, szóval ki-ki ment a maga dolgára :) Rékától is elköszöntem, remélem, jönnek összel Pécsre és ott tudunk találkozni, Andrást pedig jó volt megismerni :).
Visszafele nem volt semmi sokkoló a buszútban, szépen leszálltam, majd úgy döntöttem, hogy sétálni indulok. Megkerültem a tavat, csináltam képeket, aztán hazaindultam. Itthon minden oké, csak mindenki kicsit olyan szomorúan néz rám vagy nem is tudom. Ettöl meg én is szomorú leszek. Àááá, ördögi kör :D.
Remélem otthon minden oké mindenkivel. Lassan vége a sulinak is... akkor majd hétfön megyek be kideríteni, hogy mikor lesznek a vizsgák :).
Jajjj és hallgassatok jó zenét, katt. Egyébként nem kell félreérteni, nem vagyok depressziós meg semmi, de ez annyira szép zene és most pont ilyen kell nekem :)
A busz pedig azért nem jött, mert megváltoztatták a menetrendet és nyáron csak óránként van busz befele, nem félóránként :D
2009. június 10., szerda
55. Múzeum és sütögetés Päiviéknál
3 nap... kezd eldurvulni a helyzet mondhatni :D
Reggel a fél 9es ébresztö után még lustultam egy kicsit, meg jókat röhögtem, elég furcsát álmodtam ugyanis: itt voltam Finnországban, Mikkeliben, de a város úgy nézett ki, mint Doboz... méghozzá régi ismerösömék (Ramónáék, a bennfenteseknek) háza elött álltam, ami ugyanakkor a szintén dobozi autómosó (akkor az volt, meg volt ott egy kocsma és egy bolt, most ott van a Posta, ha jól tudom) melletti kocsma is volt. Szóval ott lebzseltem, majd bevánszorogtam. Az épület belseje múzeumra emlékeztetett meg egy régirégi házra, és ott voltak nagyszüleim, akik arra panaszkodtak, hogy olyan keveset eszek és olyan kis nyeszlett lettem itt XD. Valamit ünnepelhettünk, mert ott voltak anyáék is, meg aztán egy csomó más ember, akikre annyira nem emlékszem... ismét kimentem az utcára, és akkor láttam, hogy végre megérkeztek a barátaim is, egy nagy Savonlinja Oy (helyi busztársaság) repülö-és-busz-az-egyben járataval, amit egy mosolygós integetös soför vezetett, de eggyel késöbb kanyarodott le, szóval elkönyveltem magamban, hogy úgyis esni fog az esö... na igen, tiszta értelmes :D
Reggeli és készülödés után úgy döntöttünk, hogy a mai délelött-kora délután tökéletes lenne egy múzeumlátogatáshoz, szóval riasztottuk a kicsiMattit, aki jött is (mert most nincs a hadseregben épp :D) mivel pont itt járt a közelben, és bevitt minket, szóval megspóroltuk a bicajozást :D. Elöször visszavittük a könyvtárba a könyveket (egy nagyon alter, vörös hosszú hajú szakállashuszonéves fiú vette el öket, akit csak azért említek meg, mert annyira elvont volt, hogy megérdemli ezt az egy sort :D), majd pedig elsétáltunk a nagyobbik múzeumhoz. Kettö volt betervezve, de a végén csak egybe jutottam ma el, de szerencsém volt, mert pont ez volt a nagyobbik :). A városközponttól nem messze helyezkedik el, nagy, parkos terület rengeteg barnára festett barakkal... tök hangulatos (oké, nem kell hülyének nézni, szeretem az ilyen helyeket :D). Egy bácsi jószándékú útbaigazítását köszönhetöen megtaláltuk a kis kávézót, ahol a jegyeket is megvehettük (4 euró, pedig 6ot vártam a honlap alapján, de Roosának volt valami kártyája :D), majd pedig nekivágtunk a 3 múzeumnak berendezett épület közül az elsönek. Akit érdekel a honlap, az kattintson ide. Alapvetöen a gyalogság a múzeum központi témája, az ö felszerelésüket, ellátásukat, szerepüket a különbözö háborúkban mutatja be a kiállítás. Az elsö épületben Finnország függetlenségének idöszakát mutatják be, illetve az ekkor zajló háborúkat, ezeket is föleg abbó a szempontból, hogy a gyalogság milyen szerephez jutott bennük. Rengeteg színes kép van, eredeti fegyverek, korhü ruhák a bábúkon, interaktív terepasztalok, szóval nekem nagyon tetszett. A második épület vegyes kiállításnak ad otthont, bemutatják a katonák ellátását, ápolását biztosító nök feladatait, eszközeit, külön foglalkoznak a leghiresebbekkel. Emellett található egy úgynevezett "Finnek a világ körül" kiállítás is, ami 1775-töl 2006-ig mutat be fontos eseményeket, melyeken a finnek is részt vettek vagy befolyásolták öket. A harmadik épület a Békés Finnországot mutatja be, 1944 óta a katonai képzést, felszereléseket mutatja be. Hmm hát elvileg nem lett volna szabad fotózni, de eleinte vaku nélkül, aztán meg vakuval is bepróbálkoztam, és mivel egyetlen ellenör se szaladt oda kisbicskával meg gázsprayvel, ezek után lelkesebben fényképeztünk :D.
A múzeum után ismét kicsiMatti fuvarozott bennünket, majd itthon gyors megebédeltünk (lasagne volt, nyamiii - ilyen elöre elkészített, dobozos, és a védö fólia alig akart lejönni, de aztán csak sikerült). Ebéd közben a Salatut Elämät ismétlését néztük, majd utána Roosa elugrott a lovakhoz, én pedig gyors összeszedtem magam, ééés már indulhattunk is Päiviékhoz :D.
Ismét bicajozás következett, amit kezdek egyre jobbnak taláni (tudom, örült vagyok XD). Megismerhettem Päivi apukáját is, szóval most már az egész családdal puszipajtás vagyok :D. Eldöntlttük, hogy fözöcskézni fogunk, szóval fincsiiii epres szappannal történö kézmosás (elötte meg a kutyust, Roosát simogattuk, szal ránk is fért :D) után rá is cuppantunk a salátára... én a paradicsomot gyilkoltam, Roosa a salátalevelet és az uborkát, Päivi pedig a kürtöskalács tésztáját kevergette. A saláta hamar elkészült, a tészta is, szóval mindent kihordtunk a kertbe, meggyújtottuk a tuskókat (nem az embereket, bár párra ráfért volna :D) és kb.20 perc után már a vígan ropogó tüz mellett süthettük a husigerezdeket és virsliket (megint a makkara, itt ezt imádják XD). Egész pontosan Päivi felpakolta öket egy ilyen eszközre és akkor sültek azok maguktól is :D Miután elkészült, lemütöttük a szeleteket, és újabb adagot tettünk volna be, csakhát Päivi meglökte a kis szerkentyüt, szal a husik a tüzben landoltak XD. Volt nagy sikoltozás meg röhögögörcs, aztán Päivi és a növére kimentették a virsliket, amik kicsit összeaszott állapotba kerültek, ergó senkinek nem volt gusztusa megenni öket (hogy is lett volna, atom szenesek voltak meg minden :D). Ès akkor a kezdök szerencséje (ez most nem illik ide, mert abszolúte nem vagyok kezdö a kinti sütögetés terén, de az Alkimistában is ez van emg egyébként is ez jutott eszembe :D) megkörnyékezett, maradt ugyanis egy virsli, amit megsüthettem és megehettem XD Háromszoros hurrá :D. A sok fincsi zsíros, sós kaja utá pedig elökerült a kürtöskalács tésztája is, szóval feltekergettük a nyársra, és uccu neki, sütögetni kezdtünk. Mivel a cukor kicsit kevés volt benne, ezért ezt utólag pótoltuk, a közepébe lyukat fúrtunk és beletettünk némi kristálycukrot....hát az volt annyira nagyon de nagyon jóóó.... isteni, nyaminyami. Sokkal jobb, mint a bolti :D. Miután feléltük az egész tálat, elökerült aaa...mályvacukor? Pumpedli? Nem tudom, mi a hivatalos neve, de ez. Vagy valami ilyesmi. Szóval villára tüztük öket, és megsütögettük, és volt olyan istenien ragacsos ízük, hogy csak na :D. Miután már annyira teleettük magunkat, hogy nagyon mozogni se tudtunk, úgy döntöttünk, hogy itt az idö a trambulinozásra :D. Tudjátok, nagy, kerek, és jókat lehet ugrálni rajta (kép itt). A finnek imádják (meg én is), szinte nincs is olyan kertes ház, ahol gyerek van, de trambulin ne lenne. Roosa az evés után nem volt annyira bevállalós (föleg hogy messze ö ette a legtöbbet :D), de Päivi és én baromi jókat ugráltunk és estünk és ááá, annyit nevettem XD. Készültek képek meg videók is felettébb mókásak :D A legjobb az, amikor te fekszel a trambulin közepén, csukott szemmel, a másik kettö meg körülötted ugrál, ennek eredményeképpen te fel-le pattogsz... nagyon vicces :D. Elmúlt már lassan 9 óra is, amikor eljött az idö a búcsúzkodásra. Szerencsére nem volt nagy melodráma meg semmi, de azért fura kimondani, hogy nagy valószínüséggel az életben nem látom többet se öt, se a családját. Mondjuk ne legyünk ennyire pesszimisták, remélem, hogy tudunk majd még találkozni életünk folyamán :).
Jó késön írtam a blogot, szóval bocsi a félregépelésekért. A képekkel is igyekszem, de sok is van, én meg álmos vagyok, holnap elég korán kelünk...
Reggel a fél 9es ébresztö után még lustultam egy kicsit, meg jókat röhögtem, elég furcsát álmodtam ugyanis: itt voltam Finnországban, Mikkeliben, de a város úgy nézett ki, mint Doboz... méghozzá régi ismerösömék (Ramónáék, a bennfenteseknek) háza elött álltam, ami ugyanakkor a szintén dobozi autómosó (akkor az volt, meg volt ott egy kocsma és egy bolt, most ott van a Posta, ha jól tudom) melletti kocsma is volt. Szóval ott lebzseltem, majd bevánszorogtam. Az épület belseje múzeumra emlékeztetett meg egy régirégi házra, és ott voltak nagyszüleim, akik arra panaszkodtak, hogy olyan keveset eszek és olyan kis nyeszlett lettem itt XD. Valamit ünnepelhettünk, mert ott voltak anyáék is, meg aztán egy csomó más ember, akikre annyira nem emlékszem... ismét kimentem az utcára, és akkor láttam, hogy végre megérkeztek a barátaim is, egy nagy Savonlinja Oy (helyi busztársaság) repülö-és-busz-az-egyben járataval, amit egy mosolygós integetös soför vezetett, de eggyel késöbb kanyarodott le, szóval elkönyveltem magamban, hogy úgyis esni fog az esö... na igen, tiszta értelmes :D
Reggeli és készülödés után úgy döntöttünk, hogy a mai délelött-kora délután tökéletes lenne egy múzeumlátogatáshoz, szóval riasztottuk a kicsiMattit, aki jött is (mert most nincs a hadseregben épp :D) mivel pont itt járt a közelben, és bevitt minket, szóval megspóroltuk a bicajozást :D. Elöször visszavittük a könyvtárba a könyveket (egy nagyon alter, vörös hosszú hajú szakállashuszonéves fiú vette el öket, akit csak azért említek meg, mert annyira elvont volt, hogy megérdemli ezt az egy sort :D), majd pedig elsétáltunk a nagyobbik múzeumhoz. Kettö volt betervezve, de a végén csak egybe jutottam ma el, de szerencsém volt, mert pont ez volt a nagyobbik :). A városközponttól nem messze helyezkedik el, nagy, parkos terület rengeteg barnára festett barakkal... tök hangulatos (oké, nem kell hülyének nézni, szeretem az ilyen helyeket :D). Egy bácsi jószándékú útbaigazítását köszönhetöen megtaláltuk a kis kávézót, ahol a jegyeket is megvehettük (4 euró, pedig 6ot vártam a honlap alapján, de Roosának volt valami kártyája :D), majd pedig nekivágtunk a 3 múzeumnak berendezett épület közül az elsönek. Akit érdekel a honlap, az kattintson ide. Alapvetöen a gyalogság a múzeum központi témája, az ö felszerelésüket, ellátásukat, szerepüket a különbözö háborúkban mutatja be a kiállítás. Az elsö épületben Finnország függetlenségének idöszakát mutatják be, illetve az ekkor zajló háborúkat, ezeket is föleg abbó a szempontból, hogy a gyalogság milyen szerephez jutott bennük. Rengeteg színes kép van, eredeti fegyverek, korhü ruhák a bábúkon, interaktív terepasztalok, szóval nekem nagyon tetszett. A második épület vegyes kiállításnak ad otthont, bemutatják a katonák ellátását, ápolását biztosító nök feladatait, eszközeit, külön foglalkoznak a leghiresebbekkel. Emellett található egy úgynevezett "Finnek a világ körül" kiállítás is, ami 1775-töl 2006-ig mutat be fontos eseményeket, melyeken a finnek is részt vettek vagy befolyásolták öket. A harmadik épület a Békés Finnországot mutatja be, 1944 óta a katonai képzést, felszereléseket mutatja be. Hmm hát elvileg nem lett volna szabad fotózni, de eleinte vaku nélkül, aztán meg vakuval is bepróbálkoztam, és mivel egyetlen ellenör se szaladt oda kisbicskával meg gázsprayvel, ezek után lelkesebben fényképeztünk :D.
A múzeum után ismét kicsiMatti fuvarozott bennünket, majd itthon gyors megebédeltünk (lasagne volt, nyamiii - ilyen elöre elkészített, dobozos, és a védö fólia alig akart lejönni, de aztán csak sikerült). Ebéd közben a Salatut Elämät ismétlését néztük, majd utána Roosa elugrott a lovakhoz, én pedig gyors összeszedtem magam, ééés már indulhattunk is Päiviékhoz :D.
Ismét bicajozás következett, amit kezdek egyre jobbnak taláni (tudom, örült vagyok XD). Megismerhettem Päivi apukáját is, szóval most már az egész családdal puszipajtás vagyok :D. Eldöntlttük, hogy fözöcskézni fogunk, szóval fincsiiii epres szappannal történö kézmosás (elötte meg a kutyust, Roosát simogattuk, szal ránk is fért :D) után rá is cuppantunk a salátára... én a paradicsomot gyilkoltam, Roosa a salátalevelet és az uborkát, Päivi pedig a kürtöskalács tésztáját kevergette. A saláta hamar elkészült, a tészta is, szóval mindent kihordtunk a kertbe, meggyújtottuk a tuskókat (nem az embereket, bár párra ráfért volna :D) és kb.20 perc után már a vígan ropogó tüz mellett süthettük a husigerezdeket és virsliket (megint a makkara, itt ezt imádják XD). Egész pontosan Päivi felpakolta öket egy ilyen eszközre és akkor sültek azok maguktól is :D Miután elkészült, lemütöttük a szeleteket, és újabb adagot tettünk volna be, csakhát Päivi meglökte a kis szerkentyüt, szal a husik a tüzben landoltak XD. Volt nagy sikoltozás meg röhögögörcs, aztán Päivi és a növére kimentették a virsliket, amik kicsit összeaszott állapotba kerültek, ergó senkinek nem volt gusztusa megenni öket (hogy is lett volna, atom szenesek voltak meg minden :D). Ès akkor a kezdök szerencséje (ez most nem illik ide, mert abszolúte nem vagyok kezdö a kinti sütögetés terén, de az Alkimistában is ez van emg egyébként is ez jutott eszembe :D) megkörnyékezett, maradt ugyanis egy virsli, amit megsüthettem és megehettem XD Háromszoros hurrá :D. A sok fincsi zsíros, sós kaja utá pedig elökerült a kürtöskalács tésztája is, szóval feltekergettük a nyársra, és uccu neki, sütögetni kezdtünk. Mivel a cukor kicsit kevés volt benne, ezért ezt utólag pótoltuk, a közepébe lyukat fúrtunk és beletettünk némi kristálycukrot....hát az volt annyira nagyon de nagyon jóóó.... isteni, nyaminyami. Sokkal jobb, mint a bolti :D. Miután feléltük az egész tálat, elökerült aaa...mályvacukor? Pumpedli? Nem tudom, mi a hivatalos neve, de ez. Vagy valami ilyesmi. Szóval villára tüztük öket, és megsütögettük, és volt olyan istenien ragacsos ízük, hogy csak na :D. Miután már annyira teleettük magunkat, hogy nagyon mozogni se tudtunk, úgy döntöttünk, hogy itt az idö a trambulinozásra :D. Tudjátok, nagy, kerek, és jókat lehet ugrálni rajta (kép itt). A finnek imádják (meg én is), szinte nincs is olyan kertes ház, ahol gyerek van, de trambulin ne lenne. Roosa az evés után nem volt annyira bevállalós (föleg hogy messze ö ette a legtöbbet :D), de Päivi és én baromi jókat ugráltunk és estünk és ááá, annyit nevettem XD. Készültek képek meg videók is felettébb mókásak :D A legjobb az, amikor te fekszel a trambulin közepén, csukott szemmel, a másik kettö meg körülötted ugrál, ennek eredményeképpen te fel-le pattogsz... nagyon vicces :D. Elmúlt már lassan 9 óra is, amikor eljött az idö a búcsúzkodásra. Szerencsére nem volt nagy melodráma meg semmi, de azért fura kimondani, hogy nagy valószínüséggel az életben nem látom többet se öt, se a családját. Mondjuk ne legyünk ennyire pesszimisták, remélem, hogy tudunk majd még találkozni életünk folyamán :).
Jó késön írtam a blogot, szóval bocsi a félregépelésekért. A képekkel is igyekszem, de sok is van, én meg álmos vagyok, holnap elég korán kelünk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
