(a cikk elolvasáshoz kattints a képre)2009. július 25., szombat
Újságcikk
Pár napja nagy örömömre ismét találkozhattunk a Rózsa Törzsasztal néhány tagjával, iskolánk igazgatójával, és az utazást koordináló tanárnővel. A találkozóról és az utazásunkról egy újságcikk is született, amely "Koptatták a padot, a zoknit..." címmel jelent meg a Békés Megyei Hírlapban. Íme az újságcikk:
(a cikk elolvasáshoz kattints a képre)
(a cikk elolvasáshoz kattints a képre)
2009. június 15., hétfő
2009. június 14., vasárnap
58. Az utolsó
Igen, ez is elérkezett. Utolsó bejegyzésemet írom.
Szombat reggel egészen időben ébredtem, akkor már nagyjából mindenki fent volt (kivéve Riitát :D). Megreggeliztem, megettem az utolsó szelet finn kenyeremet, meg sonkámat és sajtomat. Utoljára megmostam a fogam, utoljára felöltöztem. Nagyon fura volt. A pakolást is sikerült időben befejezni (és - ahogy itthon néztük, valószínűleg semmit nem hagytam ott :) Arra is volt még időm, hogy kinézzek Mantához és Ramonához, megölelgettem még őket, elköszöntem tőlük is. Közben még a Nap is kisütött :)
Ahogy visszaértünk, ülhettünk is le ebédelni, hmm, az utolsó falat makkara, az utolsó korty tej... nagyon nem voltam éhes (inkább ideges voltam...vagy nem is tudom... szóval a gyomrom az görcsben) de azért becsületesel lenyomtam mindent, sőt elfogadtam az útra összekészített kis gyümölcsöket is. Fél egykor aztán eljött a pillanat... ami közös sírásba torkollott. A fényképezés alatt még úgy-ahogy tartottuk magunkat, de aztán amikor Roosától búcsúzkodtam, mindenkinél eltörött a mécses. (Ehh, megint tiszta könny a szemem, ahogy ezt írom :D). Néhány perc után aztán csak elengedtük egymást Roosával, beszálltam Mattival és Riitával a kocsiba...és hát ennyi volt. (Roosa egyébként azért nem jött velünk, mert Matti és Riita mentek tovább Svédországba a hétvégén hajóval, és ez a kettejük kirándulása, meg Roosa egyébként se hagyhatja otthon a lovait 3-4 napra).
A 2 és fél órás út nagy részét Riitával szinkron-sírással töltöttük, meg közben igyekeztem még annyit beszélgetni velük, amennyit csak lehet, és persze a tájat is nézni, amíg megtehettem. Meglepően gyorsan odaértünk a reptérre, ahol óriási sor fogadott minket, de szerencsére Feriék már hamarabb beálltak, szóval nekünk csak be kellett csatlakozni. Riita és Matti hajója 5kor indult, szóval négykor már a kikötőben kellett lenni, az pedig igen messze van a reptérről, szóval negyed négy körül nekiláttunk a búcsúzkodásnak... nagy ölelések, rengeteg sírás (még Matti is...), meg aztán igyekeztünk még pár kedves szót kipréselni magunkból, mielőtt elválunk. És aztán... ennyi volt, egyik percben még könnyes szemükbe néztem, a másikban pedig eltüntek a kijárat ajtaja mögött. Kseniáék is elbúcsúztak közben, mert nekik meg a buszuk ment.
Viszonylag hamar sorrakerültünk, és habár mindkettőnk poggyásza túlsúlyos volt, csak továbbengedték mindenféle kötözködés nélkül. A kézipoggyász ellenőrzése ismét sok ideig tartott, sőt meg is lettünk motozva, mert becsipogott rajtunk valami (rajtam a csizmám csatja). Ezek után pedig már csak a várakozás következett, és hamarosan a repülőn ültünk. Ismét szép időnk volt, bár azért viszonylag sok felhő felett repültünk el. A kaja természetesen megint jó volt, husi szósszal, krumplival és répával, meg aztán csoki, nyami :). A kis tv-n megint iszonyat unalmas műsorokat adtak, pedig reméltük, hátha Muumin epizód lesz, de hát nem. Az utazás közben főleg beszéelgettünk zenét hallgattunk és sírunk, jók vagyunk :).
2 és fél óra után már magyar földön küzdöttünk a csomagjainkkal, odakint pedig a családom várt óóóóriási öleléssel :) Jó érzés volt újra élőben látni öket :). A hazafele utat meséléssel és soksok nevetéssel töltöttük, bár azért ha a családról kérteztek, akkor inkább sírtam, mint beszéltem :). 1o óra után értünk haza, még gyors odaadtam az ajándékokat, pakolásztam ilyenek, majd pedig aludni tértem. Ma már találkoztam a nagyszüleimmel is, holnap pedig megyek a suliba.
Tehát ennyi lett volna, Kedves Olvasóim... mindenkinek szeretném megköszönni azt, hogy olvasta a blogot, hogy kommentált, hogy írt mailt, hogy keresett, nagyon-nagyon jól esett :). Külön köszönet ama hűséges olvasóimnak, akik eme tevékenységeket hetente többször is megtették :). Akik meg nem olvasták, azok nem tudják, miről maradtak le :D
Ígértem még egy bejegyzést, nem tudom ki emlékszik rá... sikerült megmentei a tallini és helsinki-i képek nagy részét, szóval a héten valamelyik nap azokat is felteszem. Tehát tessék visszajönni :D
A blogot nem fogom letörölni, mindig elérhető lesz. (hacsak a szolgáltató le nem szedi, de hát miért tenné).
Bocsánat, de nem nagyon tudok már többet írni... ezt is nagyon nehéz szívvel hoztam össze, gyakran el-elakadtam :( Azért csak fura két és fél hónap után hirtelen beszüntetni a dolgot :). Hiányozni fog nagyon... Finnország is, minden, amit ott tapasztaltam, akivel ott találkoztam, ugyanakkor tudom, hogy egyszer úgyis vége kell, hogy legyen a dolgoknak, akármennyire jók is azok. :). Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget azoknak a nagyszerű embereknek, akik ezt az egészet lehetővé tették számomra! Örök emlék marad, az egyszer biztos. Kedves fogadócsaládommal tartani fogjuk a kapcsolatot, éljen az internet :) Remélem, hogy fogok még velük találkozni egyszer, valamikor.
Bocsi, ha pár billentyűt elütöttem - az itthoni billentyűzet teljesen más- Bocsi, ha a mondatok értelmetlenek lettek - ezeket is nehezen hoztam össze.
Kiitos mindenkinek! :) (L)
Szombat reggel egészen időben ébredtem, akkor már nagyjából mindenki fent volt (kivéve Riitát :D). Megreggeliztem, megettem az utolsó szelet finn kenyeremet, meg sonkámat és sajtomat. Utoljára megmostam a fogam, utoljára felöltöztem. Nagyon fura volt. A pakolást is sikerült időben befejezni (és - ahogy itthon néztük, valószínűleg semmit nem hagytam ott :) Arra is volt még időm, hogy kinézzek Mantához és Ramonához, megölelgettem még őket, elköszöntem tőlük is. Közben még a Nap is kisütött :)
Ahogy visszaértünk, ülhettünk is le ebédelni, hmm, az utolsó falat makkara, az utolsó korty tej... nagyon nem voltam éhes (inkább ideges voltam...vagy nem is tudom... szóval a gyomrom az görcsben) de azért becsületesel lenyomtam mindent, sőt elfogadtam az útra összekészített kis gyümölcsöket is. Fél egykor aztán eljött a pillanat... ami közös sírásba torkollott. A fényképezés alatt még úgy-ahogy tartottuk magunkat, de aztán amikor Roosától búcsúzkodtam, mindenkinél eltörött a mécses. (Ehh, megint tiszta könny a szemem, ahogy ezt írom :D). Néhány perc után aztán csak elengedtük egymást Roosával, beszálltam Mattival és Riitával a kocsiba...és hát ennyi volt. (Roosa egyébként azért nem jött velünk, mert Matti és Riita mentek tovább Svédországba a hétvégén hajóval, és ez a kettejük kirándulása, meg Roosa egyébként se hagyhatja otthon a lovait 3-4 napra).
A 2 és fél órás út nagy részét Riitával szinkron-sírással töltöttük, meg közben igyekeztem még annyit beszélgetni velük, amennyit csak lehet, és persze a tájat is nézni, amíg megtehettem. Meglepően gyorsan odaértünk a reptérre, ahol óriási sor fogadott minket, de szerencsére Feriék már hamarabb beálltak, szóval nekünk csak be kellett csatlakozni. Riita és Matti hajója 5kor indult, szóval négykor már a kikötőben kellett lenni, az pedig igen messze van a reptérről, szóval negyed négy körül nekiláttunk a búcsúzkodásnak... nagy ölelések, rengeteg sírás (még Matti is...), meg aztán igyekeztünk még pár kedves szót kipréselni magunkból, mielőtt elválunk. És aztán... ennyi volt, egyik percben még könnyes szemükbe néztem, a másikban pedig eltüntek a kijárat ajtaja mögött. Kseniáék is elbúcsúztak közben, mert nekik meg a buszuk ment.
Viszonylag hamar sorrakerültünk, és habár mindkettőnk poggyásza túlsúlyos volt, csak továbbengedték mindenféle kötözködés nélkül. A kézipoggyász ellenőrzése ismét sok ideig tartott, sőt meg is lettünk motozva, mert becsipogott rajtunk valami (rajtam a csizmám csatja). Ezek után pedig már csak a várakozás következett, és hamarosan a repülőn ültünk. Ismét szép időnk volt, bár azért viszonylag sok felhő felett repültünk el. A kaja természetesen megint jó volt, husi szósszal, krumplival és répával, meg aztán csoki, nyami :). A kis tv-n megint iszonyat unalmas műsorokat adtak, pedig reméltük, hátha Muumin epizód lesz, de hát nem. Az utazás közben főleg beszéelgettünk zenét hallgattunk és sírunk, jók vagyunk :).
2 és fél óra után már magyar földön küzdöttünk a csomagjainkkal, odakint pedig a családom várt óóóóriási öleléssel :) Jó érzés volt újra élőben látni öket :). A hazafele utat meséléssel és soksok nevetéssel töltöttük, bár azért ha a családról kérteztek, akkor inkább sírtam, mint beszéltem :). 1o óra után értünk haza, még gyors odaadtam az ajándékokat, pakolásztam ilyenek, majd pedig aludni tértem. Ma már találkoztam a nagyszüleimmel is, holnap pedig megyek a suliba.
Tehát ennyi lett volna, Kedves Olvasóim... mindenkinek szeretném megköszönni azt, hogy olvasta a blogot, hogy kommentált, hogy írt mailt, hogy keresett, nagyon-nagyon jól esett :). Külön köszönet ama hűséges olvasóimnak, akik eme tevékenységeket hetente többször is megtették :). Akik meg nem olvasták, azok nem tudják, miről maradtak le :D
Ígértem még egy bejegyzést, nem tudom ki emlékszik rá... sikerült megmentei a tallini és helsinki-i képek nagy részét, szóval a héten valamelyik nap azokat is felteszem. Tehát tessék visszajönni :D
A blogot nem fogom letörölni, mindig elérhető lesz. (hacsak a szolgáltató le nem szedi, de hát miért tenné).
Bocsánat, de nem nagyon tudok már többet írni... ezt is nagyon nehéz szívvel hoztam össze, gyakran el-elakadtam :( Azért csak fura két és fél hónap után hirtelen beszüntetni a dolgot :). Hiányozni fog nagyon... Finnország is, minden, amit ott tapasztaltam, akivel ott találkoztam, ugyanakkor tudom, hogy egyszer úgyis vége kell, hogy legyen a dolgoknak, akármennyire jók is azok. :). Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget azoknak a nagyszerű embereknek, akik ezt az egészet lehetővé tették számomra! Örök emlék marad, az egyszer biztos. Kedves fogadócsaládommal tartani fogjuk a kapcsolatot, éljen az internet :) Remélem, hogy fogok még velük találkozni egyszer, valamikor.
Bocsi, ha pár billentyűt elütöttem - az itthoni billentyűzet teljesen más- Bocsi, ha a mondatok értelmetlenek lettek - ezeket is nehezen hoztam össze.
Kiitos mindenkinek! :) (L)
2009. június 12., péntek
57. Az utolsó nap
"Semmi sem állítja meg azt, aminek eljött az ideje."
Ez most csak egy gyors tájékoztató lesz :) Minden rendben, a mai nap föleg pakolással telt, meg beszélgetéssel... naaagy utolsóvacsiztunk rengeteg kajával, kaptam ajándékokat, olyan aranyosaaak :). Megnéztük Jasmina iskolai bálját illetve egy videót különbözö állatkákról, a nyaralóból, és meg is kaptam dvd-n :). Voltam a lovaknál is, de még holnap is megyek. Jasmina elment az elsö zenei fesztiváljára a nyáron, ááá, rossz volt elbúcsúzni töle is, kicsiMattitól is. Hát még milyen lesz holnap.
Ha hazaérek, majd mesélek mindenröl bövebben.
2009. június 11., csütörtök
56. Városnézés, beszélgetés és Meki minden mennyiségben
2 nap...
Reggel kivételesen nem voltam egyedül, Roosa is itthon leledzett, pihengetett épp, hisz megint korán ment ki a lovakhoz. 10 óra körül indultunk a városba, szép, meleg, napsütéses idö volt, tökéletes a bicajozáshoz :). Most másikat kaptam, hmm, fogalmam sincs, hogy melyik volt jobb, ezt talán könnyebb volt tekerni, de vizes volt az ülése pár ponton (még jó, hogy nem látszott a nadrágomon XD) meg kosara se volt, de azt mondom, hogy oké, belefér. Pont akkor érkeztünk meg, amikor Réka is, szóval tisztára idöben voltunk.
Elsö körben benéztünk az Anttilába, filmeket, zenei albumokat nézegettünk és vitattunk meg, no meg könyveket (pl. a hercegnöset meg ilyenek XD...nahjó, beszéltünk Harry Potterröl meg Twilightról is). Meglestük a Playstation meg Wii játékokat is, de nem volt Sims 3, csak Pokémon meg ilyen lovas szimulátor :D. Mindezek után sétálgattunk kicsit a piactéren, majd pedig eldöntöttük, hogy sütire éhezünk, meg egyébként sem voltam kávézóban, szóval elmentünk a város legjobb helyére :D Valami fincsi, finn csokis tortát kértem, Marianne fantázianévre hallgatott és nyamii, jó volt (bár azért hiányoznak a magyar sütik is XD). Roosa fehércsokis-epres tortát kért, Réka sósat evett, olyan Carelian´s Pie-t vagy mi (a rizses kenyérszerü valami). Ja és vizet ittunk, ami mellesleg ingyen van :D. A sütik kivégzése után úgy döntöttünk, hogy elugrunk a Mekibe sóóósat enni, fincsi sült krumplit :D. Amit tényleg mindenki imád. Itt legalább is tuti. A meki után elbicajoztunk a Mikaelihez (nagy fehér épület a balettnak meg a komolyzenének, mellette tóval :), csináltunk képeket, én meg csodálkoztam, mert utoljára akkor voltam itt, amikor még hó volt meg jég :D. A Mikaeli után már majdnem 2 óra volt, szóval hazabicajoztunk. Volt egy szabad órácskám, amit arra fordítottam, hogy kipihenjem a bicajozást, majd pedig elhatároztam, hogy busszal megyek vissza, leperkálom azt a 2 euró 90enet, most nincs eröm bicajozni, ráadásul esöt mondott délutánra. Kérdeztem Roosát, hogy mikor megy a busz meg honnan meg ilyenek, mondta, hogy felhívja anyuját, miután visszajött a lovaktól. Namármost negyed 4 körül gondoltam itt az ideje, hogy visszajöjjön, szóval inkább elindultam elébe. Jött is nagy hévvel, h jajj bocsááánat hogy késésben van és ááá siessünk, mert fél elött jön a busz. Szal gyors felpattantam a bicaja hátuljára és tepertünk a megálló felé. Ès akkor vártam. Ès vártam. Ès vártam. A busz nemhogy félkor, de háromnegyedkor se jött :D. Kicsit kezdtem ideges lenni, mert egyetlen ember se járt arra, szóval még megkérdezni se tudtam volna öket. Majd felbukkant egy busz - ami nem a város fele ment :D. Annyi baj legyen, Roosa mondta, hogy ha lekésem a korábbit, 4kor jön a következö. Jött is, felpattantam, leperkáltam a mánit, és elindultunk...totál másfele, mint amerre terveztem. Enyhe pánik lett rajtam úrrá, de tudtam, hogy ez valami körjárat, szóval elöbb vagy utóbb de úgyis beérek :D. Szerencsére néhány apró kitérö után ráállt a helyes útra, és negyedkor be is értem... :D Szóval bocsi a késésért. Réka és András már ott vártak rám, szerencsére nem gyilkolták meg egymást meg semmi, szóvale zt pozitívként könyvelhetem el :D Réka is velünk tartott, és a Meki felé vettük az irányt (aznap már másodszor). Kaja közben jókat beszélgettünk, nagyon furcsa volt egy finn város közepén két magyarra beszélgetni... :) Pozitívan furcsa persze. Tekintélyes mennyiségü kaja és némi orosz könyv lapozgatás után lassan mindenkinek mennie kellett, szóval ki-ki ment a maga dolgára :) Rékától is elköszöntem, remélem, jönnek összel Pécsre és ott tudunk találkozni, Andrást pedig jó volt megismerni :).
Visszafele nem volt semmi sokkoló a buszútban, szépen leszálltam, majd úgy döntöttem, hogy sétálni indulok. Megkerültem a tavat, csináltam képeket, aztán hazaindultam. Itthon minden oké, csak mindenki kicsit olyan szomorúan néz rám vagy nem is tudom. Ettöl meg én is szomorú leszek. Àááá, ördögi kör :D.
Remélem otthon minden oké mindenkivel. Lassan vége a sulinak is... akkor majd hétfön megyek be kideríteni, hogy mikor lesznek a vizsgák :).
Jajjj és hallgassatok jó zenét, katt. Egyébként nem kell félreérteni, nem vagyok depressziós meg semmi, de ez annyira szép zene és most pont ilyen kell nekem :)
A busz pedig azért nem jött, mert megváltoztatták a menetrendet és nyáron csak óránként van busz befele, nem félóránként :D
Reggel kivételesen nem voltam egyedül, Roosa is itthon leledzett, pihengetett épp, hisz megint korán ment ki a lovakhoz. 10 óra körül indultunk a városba, szép, meleg, napsütéses idö volt, tökéletes a bicajozáshoz :). Most másikat kaptam, hmm, fogalmam sincs, hogy melyik volt jobb, ezt talán könnyebb volt tekerni, de vizes volt az ülése pár ponton (még jó, hogy nem látszott a nadrágomon XD) meg kosara se volt, de azt mondom, hogy oké, belefér. Pont akkor érkeztünk meg, amikor Réka is, szóval tisztára idöben voltunk.
Elsö körben benéztünk az Anttilába, filmeket, zenei albumokat nézegettünk és vitattunk meg, no meg könyveket (pl. a hercegnöset meg ilyenek XD...nahjó, beszéltünk Harry Potterröl meg Twilightról is). Meglestük a Playstation meg Wii játékokat is, de nem volt Sims 3, csak Pokémon meg ilyen lovas szimulátor :D. Mindezek után sétálgattunk kicsit a piactéren, majd pedig eldöntöttük, hogy sütire éhezünk, meg egyébként sem voltam kávézóban, szóval elmentünk a város legjobb helyére :D Valami fincsi, finn csokis tortát kértem, Marianne fantázianévre hallgatott és nyamii, jó volt (bár azért hiányoznak a magyar sütik is XD). Roosa fehércsokis-epres tortát kért, Réka sósat evett, olyan Carelian´s Pie-t vagy mi (a rizses kenyérszerü valami). Ja és vizet ittunk, ami mellesleg ingyen van :D. A sütik kivégzése után úgy döntöttünk, hogy elugrunk a Mekibe sóóósat enni, fincsi sült krumplit :D. Amit tényleg mindenki imád. Itt legalább is tuti. A meki után elbicajoztunk a Mikaelihez (nagy fehér épület a balettnak meg a komolyzenének, mellette tóval :), csináltunk képeket, én meg csodálkoztam, mert utoljára akkor voltam itt, amikor még hó volt meg jég :D. A Mikaeli után már majdnem 2 óra volt, szóval hazabicajoztunk. Volt egy szabad órácskám, amit arra fordítottam, hogy kipihenjem a bicajozást, majd pedig elhatároztam, hogy busszal megyek vissza, leperkálom azt a 2 euró 90enet, most nincs eröm bicajozni, ráadásul esöt mondott délutánra. Kérdeztem Roosát, hogy mikor megy a busz meg honnan meg ilyenek, mondta, hogy felhívja anyuját, miután visszajött a lovaktól. Namármost negyed 4 körül gondoltam itt az ideje, hogy visszajöjjön, szóval inkább elindultam elébe. Jött is nagy hévvel, h jajj bocsááánat hogy késésben van és ááá siessünk, mert fél elött jön a busz. Szal gyors felpattantam a bicaja hátuljára és tepertünk a megálló felé. Ès akkor vártam. Ès vártam. Ès vártam. A busz nemhogy félkor, de háromnegyedkor se jött :D. Kicsit kezdtem ideges lenni, mert egyetlen ember se járt arra, szóval még megkérdezni se tudtam volna öket. Majd felbukkant egy busz - ami nem a város fele ment :D. Annyi baj legyen, Roosa mondta, hogy ha lekésem a korábbit, 4kor jön a következö. Jött is, felpattantam, leperkáltam a mánit, és elindultunk...totál másfele, mint amerre terveztem. Enyhe pánik lett rajtam úrrá, de tudtam, hogy ez valami körjárat, szóval elöbb vagy utóbb de úgyis beérek :D. Szerencsére néhány apró kitérö után ráállt a helyes útra, és negyedkor be is értem... :D Szóval bocsi a késésért. Réka és András már ott vártak rám, szerencsére nem gyilkolták meg egymást meg semmi, szóvale zt pozitívként könyvelhetem el :D Réka is velünk tartott, és a Meki felé vettük az irányt (aznap már másodszor). Kaja közben jókat beszélgettünk, nagyon furcsa volt egy finn város közepén két magyarra beszélgetni... :) Pozitívan furcsa persze. Tekintélyes mennyiségü kaja és némi orosz könyv lapozgatás után lassan mindenkinek mennie kellett, szóval ki-ki ment a maga dolgára :) Rékától is elköszöntem, remélem, jönnek összel Pécsre és ott tudunk találkozni, Andrást pedig jó volt megismerni :).
Visszafele nem volt semmi sokkoló a buszútban, szépen leszálltam, majd úgy döntöttem, hogy sétálni indulok. Megkerültem a tavat, csináltam képeket, aztán hazaindultam. Itthon minden oké, csak mindenki kicsit olyan szomorúan néz rám vagy nem is tudom. Ettöl meg én is szomorú leszek. Àááá, ördögi kör :D.
Remélem otthon minden oké mindenkivel. Lassan vége a sulinak is... akkor majd hétfön megyek be kideríteni, hogy mikor lesznek a vizsgák :).
Jajjj és hallgassatok jó zenét, katt. Egyébként nem kell félreérteni, nem vagyok depressziós meg semmi, de ez annyira szép zene és most pont ilyen kell nekem :)
A busz pedig azért nem jött, mert megváltoztatták a menetrendet és nyáron csak óránként van busz befele, nem félóránként :D
2009. június 10., szerda
55. Múzeum és sütögetés Päiviéknál
3 nap... kezd eldurvulni a helyzet mondhatni :D
Reggel a fél 9es ébresztö után még lustultam egy kicsit, meg jókat röhögtem, elég furcsát álmodtam ugyanis: itt voltam Finnországban, Mikkeliben, de a város úgy nézett ki, mint Doboz... méghozzá régi ismerösömék (Ramónáék, a bennfenteseknek) háza elött álltam, ami ugyanakkor a szintén dobozi autómosó (akkor az volt, meg volt ott egy kocsma és egy bolt, most ott van a Posta, ha jól tudom) melletti kocsma is volt. Szóval ott lebzseltem, majd bevánszorogtam. Az épület belseje múzeumra emlékeztetett meg egy régirégi házra, és ott voltak nagyszüleim, akik arra panaszkodtak, hogy olyan keveset eszek és olyan kis nyeszlett lettem itt XD. Valamit ünnepelhettünk, mert ott voltak anyáék is, meg aztán egy csomó más ember, akikre annyira nem emlékszem... ismét kimentem az utcára, és akkor láttam, hogy végre megérkeztek a barátaim is, egy nagy Savonlinja Oy (helyi busztársaság) repülö-és-busz-az-egyben járataval, amit egy mosolygós integetös soför vezetett, de eggyel késöbb kanyarodott le, szóval elkönyveltem magamban, hogy úgyis esni fog az esö... na igen, tiszta értelmes :D
Reggeli és készülödés után úgy döntöttünk, hogy a mai délelött-kora délután tökéletes lenne egy múzeumlátogatáshoz, szóval riasztottuk a kicsiMattit, aki jött is (mert most nincs a hadseregben épp :D) mivel pont itt járt a közelben, és bevitt minket, szóval megspóroltuk a bicajozást :D. Elöször visszavittük a könyvtárba a könyveket (egy nagyon alter, vörös hosszú hajú szakállashuszonéves fiú vette el öket, akit csak azért említek meg, mert annyira elvont volt, hogy megérdemli ezt az egy sort :D), majd pedig elsétáltunk a nagyobbik múzeumhoz. Kettö volt betervezve, de a végén csak egybe jutottam ma el, de szerencsém volt, mert pont ez volt a nagyobbik :). A városközponttól nem messze helyezkedik el, nagy, parkos terület rengeteg barnára festett barakkal... tök hangulatos (oké, nem kell hülyének nézni, szeretem az ilyen helyeket :D). Egy bácsi jószándékú útbaigazítását köszönhetöen megtaláltuk a kis kávézót, ahol a jegyeket is megvehettük (4 euró, pedig 6ot vártam a honlap alapján, de Roosának volt valami kártyája :D), majd pedig nekivágtunk a 3 múzeumnak berendezett épület közül az elsönek. Akit érdekel a honlap, az kattintson ide. Alapvetöen a gyalogság a múzeum központi témája, az ö felszerelésüket, ellátásukat, szerepüket a különbözö háborúkban mutatja be a kiállítás. Az elsö épületben Finnország függetlenségének idöszakát mutatják be, illetve az ekkor zajló háborúkat, ezeket is föleg abbó a szempontból, hogy a gyalogság milyen szerephez jutott bennük. Rengeteg színes kép van, eredeti fegyverek, korhü ruhák a bábúkon, interaktív terepasztalok, szóval nekem nagyon tetszett. A második épület vegyes kiállításnak ad otthont, bemutatják a katonák ellátását, ápolását biztosító nök feladatait, eszközeit, külön foglalkoznak a leghiresebbekkel. Emellett található egy úgynevezett "Finnek a világ körül" kiállítás is, ami 1775-töl 2006-ig mutat be fontos eseményeket, melyeken a finnek is részt vettek vagy befolyásolták öket. A harmadik épület a Békés Finnországot mutatja be, 1944 óta a katonai képzést, felszereléseket mutatja be. Hmm hát elvileg nem lett volna szabad fotózni, de eleinte vaku nélkül, aztán meg vakuval is bepróbálkoztam, és mivel egyetlen ellenör se szaladt oda kisbicskával meg gázsprayvel, ezek után lelkesebben fényképeztünk :D.
A múzeum után ismét kicsiMatti fuvarozott bennünket, majd itthon gyors megebédeltünk (lasagne volt, nyamiii - ilyen elöre elkészített, dobozos, és a védö fólia alig akart lejönni, de aztán csak sikerült). Ebéd közben a Salatut Elämät ismétlését néztük, majd utána Roosa elugrott a lovakhoz, én pedig gyors összeszedtem magam, ééés már indulhattunk is Päiviékhoz :D.
Ismét bicajozás következett, amit kezdek egyre jobbnak taláni (tudom, örült vagyok XD). Megismerhettem Päivi apukáját is, szóval most már az egész családdal puszipajtás vagyok :D. Eldöntlttük, hogy fözöcskézni fogunk, szóval fincsiiii epres szappannal történö kézmosás (elötte meg a kutyust, Roosát simogattuk, szal ránk is fért :D) után rá is cuppantunk a salátára... én a paradicsomot gyilkoltam, Roosa a salátalevelet és az uborkát, Päivi pedig a kürtöskalács tésztáját kevergette. A saláta hamar elkészült, a tészta is, szóval mindent kihordtunk a kertbe, meggyújtottuk a tuskókat (nem az embereket, bár párra ráfért volna :D) és kb.20 perc után már a vígan ropogó tüz mellett süthettük a husigerezdeket és virsliket (megint a makkara, itt ezt imádják XD). Egész pontosan Päivi felpakolta öket egy ilyen eszközre és akkor sültek azok maguktól is :D Miután elkészült, lemütöttük a szeleteket, és újabb adagot tettünk volna be, csakhát Päivi meglökte a kis szerkentyüt, szal a husik a tüzben landoltak XD. Volt nagy sikoltozás meg röhögögörcs, aztán Päivi és a növére kimentették a virsliket, amik kicsit összeaszott állapotba kerültek, ergó senkinek nem volt gusztusa megenni öket (hogy is lett volna, atom szenesek voltak meg minden :D). Ès akkor a kezdök szerencséje (ez most nem illik ide, mert abszolúte nem vagyok kezdö a kinti sütögetés terén, de az Alkimistában is ez van emg egyébként is ez jutott eszembe :D) megkörnyékezett, maradt ugyanis egy virsli, amit megsüthettem és megehettem XD Háromszoros hurrá :D. A sok fincsi zsíros, sós kaja utá pedig elökerült a kürtöskalács tésztája is, szóval feltekergettük a nyársra, és uccu neki, sütögetni kezdtünk. Mivel a cukor kicsit kevés volt benne, ezért ezt utólag pótoltuk, a közepébe lyukat fúrtunk és beletettünk némi kristálycukrot....hát az volt annyira nagyon de nagyon jóóó.... isteni, nyaminyami. Sokkal jobb, mint a bolti :D. Miután feléltük az egész tálat, elökerült aaa...mályvacukor? Pumpedli? Nem tudom, mi a hivatalos neve, de ez. Vagy valami ilyesmi. Szóval villára tüztük öket, és megsütögettük, és volt olyan istenien ragacsos ízük, hogy csak na :D. Miután már annyira teleettük magunkat, hogy nagyon mozogni se tudtunk, úgy döntöttünk, hogy itt az idö a trambulinozásra :D. Tudjátok, nagy, kerek, és jókat lehet ugrálni rajta (kép itt). A finnek imádják (meg én is), szinte nincs is olyan kertes ház, ahol gyerek van, de trambulin ne lenne. Roosa az evés után nem volt annyira bevállalós (föleg hogy messze ö ette a legtöbbet :D), de Päivi és én baromi jókat ugráltunk és estünk és ááá, annyit nevettem XD. Készültek képek meg videók is felettébb mókásak :D A legjobb az, amikor te fekszel a trambulin közepén, csukott szemmel, a másik kettö meg körülötted ugrál, ennek eredményeképpen te fel-le pattogsz... nagyon vicces :D. Elmúlt már lassan 9 óra is, amikor eljött az idö a búcsúzkodásra. Szerencsére nem volt nagy melodráma meg semmi, de azért fura kimondani, hogy nagy valószínüséggel az életben nem látom többet se öt, se a családját. Mondjuk ne legyünk ennyire pesszimisták, remélem, hogy tudunk majd még találkozni életünk folyamán :).
Jó késön írtam a blogot, szóval bocsi a félregépelésekért. A képekkel is igyekszem, de sok is van, én meg álmos vagyok, holnap elég korán kelünk...
Reggel a fél 9es ébresztö után még lustultam egy kicsit, meg jókat röhögtem, elég furcsát álmodtam ugyanis: itt voltam Finnországban, Mikkeliben, de a város úgy nézett ki, mint Doboz... méghozzá régi ismerösömék (Ramónáék, a bennfenteseknek) háza elött álltam, ami ugyanakkor a szintén dobozi autómosó (akkor az volt, meg volt ott egy kocsma és egy bolt, most ott van a Posta, ha jól tudom) melletti kocsma is volt. Szóval ott lebzseltem, majd bevánszorogtam. Az épület belseje múzeumra emlékeztetett meg egy régirégi házra, és ott voltak nagyszüleim, akik arra panaszkodtak, hogy olyan keveset eszek és olyan kis nyeszlett lettem itt XD. Valamit ünnepelhettünk, mert ott voltak anyáék is, meg aztán egy csomó más ember, akikre annyira nem emlékszem... ismét kimentem az utcára, és akkor láttam, hogy végre megérkeztek a barátaim is, egy nagy Savonlinja Oy (helyi busztársaság) repülö-és-busz-az-egyben járataval, amit egy mosolygós integetös soför vezetett, de eggyel késöbb kanyarodott le, szóval elkönyveltem magamban, hogy úgyis esni fog az esö... na igen, tiszta értelmes :D
Reggeli és készülödés után úgy döntöttünk, hogy a mai délelött-kora délután tökéletes lenne egy múzeumlátogatáshoz, szóval riasztottuk a kicsiMattit, aki jött is (mert most nincs a hadseregben épp :D) mivel pont itt járt a közelben, és bevitt minket, szóval megspóroltuk a bicajozást :D. Elöször visszavittük a könyvtárba a könyveket (egy nagyon alter, vörös hosszú hajú szakállashuszonéves fiú vette el öket, akit csak azért említek meg, mert annyira elvont volt, hogy megérdemli ezt az egy sort :D), majd pedig elsétáltunk a nagyobbik múzeumhoz. Kettö volt betervezve, de a végén csak egybe jutottam ma el, de szerencsém volt, mert pont ez volt a nagyobbik :). A városközponttól nem messze helyezkedik el, nagy, parkos terület rengeteg barnára festett barakkal... tök hangulatos (oké, nem kell hülyének nézni, szeretem az ilyen helyeket :D). Egy bácsi jószándékú útbaigazítását köszönhetöen megtaláltuk a kis kávézót, ahol a jegyeket is megvehettük (4 euró, pedig 6ot vártam a honlap alapján, de Roosának volt valami kártyája :D), majd pedig nekivágtunk a 3 múzeumnak berendezett épület közül az elsönek. Akit érdekel a honlap, az kattintson ide. Alapvetöen a gyalogság a múzeum központi témája, az ö felszerelésüket, ellátásukat, szerepüket a különbözö háborúkban mutatja be a kiállítás. Az elsö épületben Finnország függetlenségének idöszakát mutatják be, illetve az ekkor zajló háborúkat, ezeket is föleg abbó a szempontból, hogy a gyalogság milyen szerephez jutott bennük. Rengeteg színes kép van, eredeti fegyverek, korhü ruhák a bábúkon, interaktív terepasztalok, szóval nekem nagyon tetszett. A második épület vegyes kiállításnak ad otthont, bemutatják a katonák ellátását, ápolását biztosító nök feladatait, eszközeit, külön foglalkoznak a leghiresebbekkel. Emellett található egy úgynevezett "Finnek a világ körül" kiállítás is, ami 1775-töl 2006-ig mutat be fontos eseményeket, melyeken a finnek is részt vettek vagy befolyásolták öket. A harmadik épület a Békés Finnországot mutatja be, 1944 óta a katonai képzést, felszereléseket mutatja be. Hmm hát elvileg nem lett volna szabad fotózni, de eleinte vaku nélkül, aztán meg vakuval is bepróbálkoztam, és mivel egyetlen ellenör se szaladt oda kisbicskával meg gázsprayvel, ezek után lelkesebben fényképeztünk :D.
A múzeum után ismét kicsiMatti fuvarozott bennünket, majd itthon gyors megebédeltünk (lasagne volt, nyamiii - ilyen elöre elkészített, dobozos, és a védö fólia alig akart lejönni, de aztán csak sikerült). Ebéd közben a Salatut Elämät ismétlését néztük, majd utána Roosa elugrott a lovakhoz, én pedig gyors összeszedtem magam, ééés már indulhattunk is Päiviékhoz :D.
Ismét bicajozás következett, amit kezdek egyre jobbnak taláni (tudom, örült vagyok XD). Megismerhettem Päivi apukáját is, szóval most már az egész családdal puszipajtás vagyok :D. Eldöntlttük, hogy fözöcskézni fogunk, szóval fincsiiii epres szappannal történö kézmosás (elötte meg a kutyust, Roosát simogattuk, szal ránk is fért :D) után rá is cuppantunk a salátára... én a paradicsomot gyilkoltam, Roosa a salátalevelet és az uborkát, Päivi pedig a kürtöskalács tésztáját kevergette. A saláta hamar elkészült, a tészta is, szóval mindent kihordtunk a kertbe, meggyújtottuk a tuskókat (nem az embereket, bár párra ráfért volna :D) és kb.20 perc után már a vígan ropogó tüz mellett süthettük a husigerezdeket és virsliket (megint a makkara, itt ezt imádják XD). Egész pontosan Päivi felpakolta öket egy ilyen eszközre és akkor sültek azok maguktól is :D Miután elkészült, lemütöttük a szeleteket, és újabb adagot tettünk volna be, csakhát Päivi meglökte a kis szerkentyüt, szal a husik a tüzben landoltak XD. Volt nagy sikoltozás meg röhögögörcs, aztán Päivi és a növére kimentették a virsliket, amik kicsit összeaszott állapotba kerültek, ergó senkinek nem volt gusztusa megenni öket (hogy is lett volna, atom szenesek voltak meg minden :D). Ès akkor a kezdök szerencséje (ez most nem illik ide, mert abszolúte nem vagyok kezdö a kinti sütögetés terén, de az Alkimistában is ez van emg egyébként is ez jutott eszembe :D) megkörnyékezett, maradt ugyanis egy virsli, amit megsüthettem és megehettem XD Háromszoros hurrá :D. A sok fincsi zsíros, sós kaja utá pedig elökerült a kürtöskalács tésztája is, szóval feltekergettük a nyársra, és uccu neki, sütögetni kezdtünk. Mivel a cukor kicsit kevés volt benne, ezért ezt utólag pótoltuk, a közepébe lyukat fúrtunk és beletettünk némi kristálycukrot....hát az volt annyira nagyon de nagyon jóóó.... isteni, nyaminyami. Sokkal jobb, mint a bolti :D. Miután feléltük az egész tálat, elökerült aaa...mályvacukor? Pumpedli? Nem tudom, mi a hivatalos neve, de ez. Vagy valami ilyesmi. Szóval villára tüztük öket, és megsütögettük, és volt olyan istenien ragacsos ízük, hogy csak na :D. Miután már annyira teleettük magunkat, hogy nagyon mozogni se tudtunk, úgy döntöttünk, hogy itt az idö a trambulinozásra :D. Tudjátok, nagy, kerek, és jókat lehet ugrálni rajta (kép itt). A finnek imádják (meg én is), szinte nincs is olyan kertes ház, ahol gyerek van, de trambulin ne lenne. Roosa az evés után nem volt annyira bevállalós (föleg hogy messze ö ette a legtöbbet :D), de Päivi és én baromi jókat ugráltunk és estünk és ááá, annyit nevettem XD. Készültek képek meg videók is felettébb mókásak :D A legjobb az, amikor te fekszel a trambulin közepén, csukott szemmel, a másik kettö meg körülötted ugrál, ennek eredményeképpen te fel-le pattogsz... nagyon vicces :D. Elmúlt már lassan 9 óra is, amikor eljött az idö a búcsúzkodásra. Szerencsére nem volt nagy melodráma meg semmi, de azért fura kimondani, hogy nagy valószínüséggel az életben nem látom többet se öt, se a családját. Mondjuk ne legyünk ennyire pesszimisták, remélem, hogy tudunk majd még találkozni életünk folyamán :).
Jó késön írtam a blogot, szóval bocsi a félregépelésekért. A képekkel is igyekszem, de sok is van, én meg álmos vagyok, holnap elég korán kelünk...
2009. június 9., kedd
54. A városban
Àááá, már csak 5 nap... (a mai nappal együtt). Ez elég durva.
Vasárnap este aztán nem mentem ki a lovakhoz, hanem inkább megnéztem Mattival és Riitával az esküvöi videójukat, még 1987-böl (laza, hogy már volt családi kamerájuk meg minden :D), nagyon szépek voltak (mondjuk, mint említettem, anyuméknál nem voltak jobbak XD). 10 évet voltak együtt, amikor 27-28 évesen össze is házasodtak...szal már egy jó ideje ismerik egymást :D. Az esküvö egyébként már akkoriban is úgy zajlott, mint az, amin szombaton voltunk, csak persze az emberek hordtak (mai szemmel) sokkal viccesebb ruhákat. Az esküvö után megnéztük Jasmina keresztelöjét is, nagyon aranyos volt :).
Hétfön 9 körül keltem, majd pedig úgy döntöttünk Roosával, hogy bebicajozunk a városba. Ehh, 45 perc hegyre-fel-hegyröl-le menet következett, de sokkal jobban bírtam, mint az elsö alkalomma...kezdek belerázódni. Mit nekem alföldi sík terepen való bicajozás :D. Az idö egész okés volt, egy pulcsiban korrektül meg lehetett lenni. A városközpontban lezártuk a bicajokat, majd pedig sétálni indultunk. Vettünk egy kis üdítöt, én ilyen nagyon trendi narancsos dobozos finn cuccot, de csak 0,4 euró volt :D. A vásárlást séta követte, majd pedig betértünk egy ajándékboltba, hátha sikerül még a hiányzó ajándékokat megvenni. Amit elözetesen kinéztem, sajnos kiderült, hogy mégse olyan jó ötlet, szóval inkább elsétáltunk Kenkäveroba, és ott is körbenéztem ajándék-ügyleg. Szerencsére sikerült is találnom jó dolgokat, szóval az ajándék-ügy maximálisan le van tudva. Végre. A boltban egyébként láttam Muuminos pólót, elsöre nagyon tetszett, aztán amikor közelebbröl megnéztem, se a fazon, se a póló anyaga nem tünt nagy ásznak, a közel 30 eurós árat pedig egyáltalán nem érte meg. Szóval Muuminos póló nélkül maradtam :D.
Kenkävero egyébként egy tó mellett, egy hatalmas mezön található, ezt alaposan ki is használtuk, csináltunk egy rakat képet, amin a mezö közepén, sárga virágok között üldögélek meg ilyenek :D. Van egy egész nagy kertje is, tele mindenféle virággal, fával, ültetvénnyel, személyes kedvencem a Fantázia névre hallgató paradicsom. Mindennek ki volt írva a latin neve is - kísért a biosz :). A képgyártás után úgy döntöttünk, hogy keresztülvágunk egy másik mezön (újabb képek XD), felmásztam egy kis kilátóba is, majd pedig néhány árok és vasúti sín átugrása után egy másik kertnél kötöttünk ki. Ami viszont nagyon nem volt nagy szám, bár lehet, hogy csak nekünk nem tetszett. Mindenesetre a mellette lévö tó az tetszett, meg a játszótér is XD.
Miután visszasétáltunk a városközpontba, úgy döntöttünk, hogy ideje hazabicajozni, mert fáradtak is voltunk, éhesek is, meg minden. 3/4 óra kerekezés után itthon is voltunk, megebédeltünk, 4 óra körül neteztem egy kicsit, aztán elkezdett fájni a fejem, szóval 6tól 7ig aludtam. :) Ezek után pedig már nem történt sok minden.
A mai napra szakadó esöt mondott, szóval úgy döntöttünk, hogy nem megyünk semerre. Hmm, majdnem délben keltem, de azóta is süt a Nap :D. Na mindegy, annyi baj legyen :). 3 napom van még, ezalatt összefutunk Päiviva, Rékával, illetve a hét meglepetésével, kedves AlfonzNobodyval, aki mint kiderült, az itteni sulim mellett lévö épületben tanul... :D. Meg kell szereznem még pár receptet, múzeumba kéne menni, írni kell a család emlékkönyvébe, tanulgatni egy kicsit, megbeszelni, hogy kivel mikor találkozom otthon, melyik nap kunyizhatom el a füzeteket, mikor vizsgázok az adott tárgyakból... remélem megérkezett a képeslap a suliba, amit kb. 3 hete küldtünk. Ha nem, akkor szívás, de mi legalább megpróbáltuk. Jó lenne még a nyaralóba is kiugrani... meg sokat beszélgetni az itteniekkel. Ès várni, hogy végre hazaérjek :). No meg nem sokat sírni amiatt, hogy el kell mennem.
Vasárnap este aztán nem mentem ki a lovakhoz, hanem inkább megnéztem Mattival és Riitával az esküvöi videójukat, még 1987-böl (laza, hogy már volt családi kamerájuk meg minden :D), nagyon szépek voltak (mondjuk, mint említettem, anyuméknál nem voltak jobbak XD). 10 évet voltak együtt, amikor 27-28 évesen össze is házasodtak...szal már egy jó ideje ismerik egymást :D. Az esküvö egyébként már akkoriban is úgy zajlott, mint az, amin szombaton voltunk, csak persze az emberek hordtak (mai szemmel) sokkal viccesebb ruhákat. Az esküvö után megnéztük Jasmina keresztelöjét is, nagyon aranyos volt :).
Hétfön 9 körül keltem, majd pedig úgy döntöttünk Roosával, hogy bebicajozunk a városba. Ehh, 45 perc hegyre-fel-hegyröl-le menet következett, de sokkal jobban bírtam, mint az elsö alkalomma...kezdek belerázódni. Mit nekem alföldi sík terepen való bicajozás :D. Az idö egész okés volt, egy pulcsiban korrektül meg lehetett lenni. A városközpontban lezártuk a bicajokat, majd pedig sétálni indultunk. Vettünk egy kis üdítöt, én ilyen nagyon trendi narancsos dobozos finn cuccot, de csak 0,4 euró volt :D. A vásárlást séta követte, majd pedig betértünk egy ajándékboltba, hátha sikerül még a hiányzó ajándékokat megvenni. Amit elözetesen kinéztem, sajnos kiderült, hogy mégse olyan jó ötlet, szóval inkább elsétáltunk Kenkäveroba, és ott is körbenéztem ajándék-ügyleg. Szerencsére sikerült is találnom jó dolgokat, szóval az ajándék-ügy maximálisan le van tudva. Végre. A boltban egyébként láttam Muuminos pólót, elsöre nagyon tetszett, aztán amikor közelebbröl megnéztem, se a fazon, se a póló anyaga nem tünt nagy ásznak, a közel 30 eurós árat pedig egyáltalán nem érte meg. Szóval Muuminos póló nélkül maradtam :D.
Kenkävero egyébként egy tó mellett, egy hatalmas mezön található, ezt alaposan ki is használtuk, csináltunk egy rakat képet, amin a mezö közepén, sárga virágok között üldögélek meg ilyenek :D. Van egy egész nagy kertje is, tele mindenféle virággal, fával, ültetvénnyel, személyes kedvencem a Fantázia névre hallgató paradicsom. Mindennek ki volt írva a latin neve is - kísért a biosz :). A képgyártás után úgy döntöttünk, hogy keresztülvágunk egy másik mezön (újabb képek XD), felmásztam egy kis kilátóba is, majd pedig néhány árok és vasúti sín átugrása után egy másik kertnél kötöttünk ki. Ami viszont nagyon nem volt nagy szám, bár lehet, hogy csak nekünk nem tetszett. Mindenesetre a mellette lévö tó az tetszett, meg a játszótér is XD.
Miután visszasétáltunk a városközpontba, úgy döntöttünk, hogy ideje hazabicajozni, mert fáradtak is voltunk, éhesek is, meg minden. 3/4 óra kerekezés után itthon is voltunk, megebédeltünk, 4 óra körül neteztem egy kicsit, aztán elkezdett fájni a fejem, szóval 6tól 7ig aludtam. :) Ezek után pedig már nem történt sok minden.
A mai napra szakadó esöt mondott, szóval úgy döntöttünk, hogy nem megyünk semerre. Hmm, majdnem délben keltem, de azóta is süt a Nap :D. Na mindegy, annyi baj legyen :). 3 napom van még, ezalatt összefutunk Päiviva, Rékával, illetve a hét meglepetésével, kedves AlfonzNobodyval, aki mint kiderült, az itteni sulim mellett lévö épületben tanul... :D. Meg kell szereznem még pár receptet, múzeumba kéne menni, írni kell a család emlékkönyvébe, tanulgatni egy kicsit, megbeszelni, hogy kivel mikor találkozom otthon, melyik nap kunyizhatom el a füzeteket, mikor vizsgázok az adott tárgyakból... remélem megérkezett a képeslap a suliba, amit kb. 3 hete küldtünk. Ha nem, akkor szívás, de mi legalább megpróbáltuk. Jó lenne még a nyaralóba is kiugrani... meg sokat beszélgetni az itteniekkel. Ès várni, hogy végre hazaérjek :). No meg nem sokat sírni amiatt, hogy el kell mennem.
2009. június 7., vasárnap
Képek 15.
Sütés elött...
...és után
A szobámban
Hátö... :D
Gyürüs jelenet
Az ifjú pár...háta :D
A templom elött
Pezsgövel
Vigyoooor
A torta
Ez kicsit hangos volt
Tina és a nagypapája a szerelemröl beszélgetnek XD (szerintem iszonyat aranyos XD - Matti adta a címet egyébként)
Az elsö tánc
Riita és alamelyik báty, illetve Matti és Tina
Tina és az apukája
Mi és a menyasszony
Szeressem öket (L) :)
Az unokatesók (a csaj haja nem látszik :( )
A tó ma :)
A tó ma 2.
Matti próbálkozik
Virágocska
Süt a Naaaaap
Ez tökjó XD
Hát ki más, mint éééén?
...és után
A szobámban
Hátö... :D
Gyürüs jelenet
Az ifjú pár...háta :D
A templom elött
Pezsgövel
Vigyoooor
A torta
Ez kicsit hangos volt
Tina és a nagypapája a szerelemröl beszélgetnek XD (szerintem iszonyat aranyos XD - Matti adta a címet egyébként)
Az elsö tánc
Riita és alamelyik báty, illetve Matti és Tina
Tina és az apukája
Mi és a menyasszony
Szeressem öket (L) :)
Az unokatesók (a csaj haja nem látszik :( )
A tó ma :)
A tó ma 2.
Matti próbálkozik
Virágocska
Süt a Naaaaap
Ez tökjó XD
Hát ki más, mint éééén?
53. Esküvö Kuopioban és egyéb nyalánkságok
Ès akkor most látószerveket élesíteni, szemüvegeket elökotorni, lencséket felhelyezni...ööö remélem mindent felsoroltam... jah és nem árt egy kis kaja meg pia sem, mert elég hosszú lesz a mai adag.
Kezdjük a péntek estével... a töménytelen mennyiségü fincsi süti elfogyasztása és a rózsaszín körmök után vásárolni indultunk, Jasmina, Riita és én. Mivel Riita ivott egy kis sört, ezért Jasmina vezetett...volna, ha hagyták volna :D. A helyzet számomra, a hátsó ülésröl figyelve több, mint komikus volt, de próbáltam nem teli szájjal vigyorogni :D Riita sikoltozott meg kiabált, Timi ugatott, mert megijedt, amikor Riita majdnem elhajította, Jasmina pedig kb. 60nal ment kanyarban, ami nem tünik soknak, meg jól is vezet, de Riita számára már több, mint sok (Roosa is hasonlóan viselkedik egyébként, ha Jasmina vezet). Jasmina kb. 5 perc után megunta és megállt a kocsival, hogy akkor oké anyu, vezess te :D Riita ekkor már annyira kész volt, hogy szerintem azt is elfelejtette, hogy valaha sör közelében járt, nemhogy kb. 20 perccel azelött itta, szóval gyors helyet cseréltek (mindezt Timi kellemes ugatása közepette), és megindultunk egy kellemes 30-cal :D. Jasmina közben megkapta, hogy soha többet nem bízzák rá a kocsit, meg ilyenek, én pedig...hátö, hátul vigyorogtam :D. A vásárlás angyjábol eseménytelenül telt, egyébként is annyira tele voltam, hogy még a csokik se csábítottak (bár azért este még benyomtam a Snickerset, amit kaptam :D).
Szombat reggel fél nyolckor keltem, de elég furán éreztem magam, mert még mindenki nagyban aludt :D. Namármost, 10 órakor kellett indulnunk, szóval szerintem a fél 8 egyáltalán nincs korán, föleg ha egy esküvöre készülsz, de annyi baj legyen, fogtam magam és elsuhantam hajat mosni. Jajjdeizgi :D. Elötte még hallottam, hogy Roosa is felkelt és elindult a lovakhoz, Matti pedig addigra nekiállt reggelit csinálni, mire kijöttem a fürdöböl. Jajj vettek új sampont, aminek gyöngyvirág illata van, nagyon jóóó (mondjuk a füstölt sajt szagú sampon után... igen, tényleg füstölt sajt szaga volt), meg tusfürdöt, ami mézesnek van írva, de tuti nem az, mert iszonyat fincsi :). Jasmina még nagyban aludt, Riitát is én keltettem azzal, hogy égetö szükségem van egy hajszárítóra. Ezek után olyan izgalmas tevékenységek következtek, mint egy méteres vezetékkel rendelkezö hajszárítóval hajat szárítani, úgy, hogy térdelsz, mert a tükör az kb. a hasadnál van, jah és közben majd´leégeti a kezed a forró levegö. Tiszta jó :D. Hajszárítás után csatlakoztam a meglehetösen álmosan reggelizö társasághoz, és egy szendvics, egy tojás meg egy joghurt elfogyasztása után már nem is tünt olyan hosszúnak, az a csekély 7-8 óra, ami az ebédtöl elválasztott. Fogmosás közbena fogkrémes tubussal küzdöttem, öltözés közben a harisnyámmal, sminkeléskor a hülye arcbörömmel, de örömmel jelentem, kész lettem a megadott 10es indulási idöpontra :D. Nem így a többiek... micsoda meglepetés, mi? :D. Riita még köntösben ült és sminkelt, Roosa haját épp Jasmina tüzte fel, aki hajcsavarókkal a fején rohangált, hol Riita sminkkészítése, hol Roosa hajcsattjai között, Matti pedig fölényes nyugalommal állt... igen, a mázlis, megint csak egy öltönyt kellett felvennie, ez egy nagy CSALÀS :D. Roosából aztán kisajtoltam egy képet (hogy legyen mivel ijesztgetni az utókort... ti is ilyen csúnyák lesztek, mint Edit néni volt, ha nem eszitek meg a sóskát), majd pedig táskáért kuncsorogtam, ami nem jött össze, szóval egy zacskóval nyomtam az ipart :D Bár mondjuk ez is tökéletesen megfelelt, a cuccodat úgyis kinthagytad a kocsiban a nap folyamán, szóval... :)
Háromnegyed 11kor indultunk el, kicsit feszült hangulatban, Jasmina sérelmezte, hogy neki kellett megcsinálni Riita sminkjét, Roosa haját, és saját magára nem is jutott ideje, ráadásul még középre is kellett ülnie, söt, ott festette a kocsiban a körmeit (de jófej vagyok, szóval segítettem neki XD). Roosa sérelmezte, hogy Jasmina a köcsiban festi a körmét, és ö utálja a körömlakk szagát. Riita sérelmezte, hogy Jasmina betette elöre a lábát, szóval kb. a sebességváltót piszkálgatta a körmével, ja meg azt se díjazta, hogy szakadt az esö. Matti eleinte nem sérelmezett semmit, utána, amikor kezdett eldurvulni a helyzet, rendet tett. Èn közben jót mulattam magamban (persze csak miután túltettem magam azon, hogy mindenki kiabál XD), majd pedig kecsesen bealudtam. Az út 3/4énél keltem (maga az út kb. 2 óra), majd pedig megálltunk egy benzinkúton, hogy Jasmina rendbeszedhesse magát.
A késés, habár garantált volt, mégis indulatokat váltott ki (ismét), szóval... kezdjük ott, hogy rossz irányból értünk a városba, szóval meg kellett kérdezni egy esernyös pasast, hogy mégis hol van eme csodás templom. Mint kiderült, totálisan rossz irányba tartunk, szóval pár kresz-törvényt áthágva nekiindultunk az ellenkezö irányba. A városközpont hamar meglett, nem úgy a templom, amit aztán csak kiszúrtunk, bár az oda történö eljutást némileg nehezítette, hogy kb. 10 méterenként lámpák voltak, amik inkább pirosat mutattak mint zöldet. Jó, mondjuk a 6. lámpa után Matti se teketóriázott, átmentünk pár piroson - nyugi, senki nem látott minket XD. Èpp egy nagyobb keresztezödésben álltunk (a templom mellett egyébként) a pirosnál, és parkolóhely után kutattunk, amikor 1 óra lett, és ennek örömére, Jasmina kivetette magát a kocsiból (igen, a keresztezödés közepére), majd - kiáltásainkat meg se hallva - elkezdett futni. Közben nekünk is zöld lett, szóval menni kellett. Jasminát szem elöl tévesztettük, de legalább hamarosan találtunk egy parkolóhelyet. Feltéptük a kocsiajtót és magassarúban, kis ruhákban nekiálltunk rohanni a templom felé, amíg Matti parkolójegyet vett. Hümm, végülis csak a belváros közepén voltunk, szóval ááá, egyáltalán nem sokan bámultak meg, de annyi baj elgyen XD. Igyekeztünk minél halkabban berontani a templomba, majd gyors oldalt elöresurranni a helyünkre, valamint minél kevesebb feltünést kelteni, mert a párocska épp akkor ért az oltár elé XD. A szertartást Matti 3 bátyja közül az egyik vezette, aki pap (micsoda meglepetés), viszonylag rövid és velös volt. Párszor kellett énekelni meg felállni és leülni, ilyenek, de semmi extra. Szóval tök korrekt és vendégbarát :). Az mondjuk vicces volt, amikor a legnagyobb csendbe besikított egy kisgyerek :D. Az még viccesebbnek tünt, hogy Jasminát seholse láttuk... szóval elakadt valahol a keresztezödéses akciója és a templom között. Kb. 20 perc után már odakint álltunk és hamarosan kijött az ifjú pár is, akik szerintem egész aranyosak voltak, a csajszi (Tina) Matti egyik bátyjának a lánya, szóval Roosa és Jasmina unokatesója. 22éves, modellkedett (nagyon szép,nagyon magas és nagyon csinos (de nem sovány!) egyébként), most egy fogorvos mellett dolgozik asszisztensként, de szeretne egyetemre menni és maga is fogorvos lenni. A völegényröl annyit tudok, hogy Mika a neve :D. Szóóval a násznép a templom elött dekkolt, amikor kijöttek, akkor egy ideig ott álldogáltak, zavartan mosolyogtak, majd pedig pár arc hátulról rózsaszirmokat dobált rájuk. A vörös szirmok pont illettek is a képbe, mert Tinán egy fehér ruha volt, vörös mintákkal :). Majd képen meglátjátok. A rózsa egyébként is nagyon dominált egész nap, díszítöelemként is, meg az volt az örömapákon-anyákon-vöfélyszerü arcon-satöbbi.
A kocsi felé tartottunk épp, amikor megláttuk Jasminát is... akinek meglehetösen "kellemes" fél órája volt (szegény XD): a templom másik ajtajánál várt minket, de amikor nem jöttünk, és a ceremónia is elkezdötött, úgy döntött, hogy késö bemenni, de itt meg hideg van és egyébként is esik és bleee, szóval benéz egy Mc`Donald`sba, de ott meg túl sokan voltak, szóval elment egy kis kocsmaszerüségbe és leült az ajtó mellé, de a kedves vendégek (néhány ittas öreg) kicsit félreértették a helyzetet, és megkérdezték, hogy ugyan mennyiért menne el velük (gondolom értitek mire gondoltak), szóval inkább az esöt meg a hideget választotta. Aztán jöttünk mi és megmentettük :D.
Az ebédhez való eljutás ismét vicces volt, pedig Matti bátyja ment elöttünk, akinek gps-e is volt, nekünk meg a meghívó mellé mellékelt, az utat pontról pontra leíró utasítások, mégis eltévedtünk egy párszor. Aztán csak odaértünk a hatalmas, kék faházhoz. Bent egy kis folyosóval indítottak, ahol már sok ember várakozott, minket pedig az "elit", közeli rokonok számára fentartott nagyobb terembe vittek. Itt állt egy asztal, ahová le kellett tenni az ajándékot. Az ajándékozás rendszere egyébként nagyon szimpatikus, van egy lista, ami a neten is elérhetö, de telefonon is lehet egyeztetni, és ezen a listán rajta van minden, amire a párnak szüksége van és vár, te pedig lefoglalhatod a számodra legszimpatikusabbat. Persze érdemes sietni, ha szeretnéd az üvegpohár-készletet vagy a kenyérpirítot, mert ha nem vagy elég szemfüles, lehet, hogy neked marad aaa... nemtom, konyhabútor vagy ilyenek :D. Mi pohárkészletet vittünk, meg kénzpénzt :D.
Ès akkor jöttek a bemutatások: megismertem Matti 3 bátyját, azoknak a volt-és jelenlegi feleségeiket meg nemtom, barátnöt vagy élettársat vagy nekem mindegy, meg fél-és teljes unokatesókat, valami híres finn focistát, néhány nénit, egy rakat sápadt és furcsa lányt (akik a menyasszony barátnöi) és a listát még folytathatnám, sokan voltak nagyon. Matti egyik bátyával elég sokat beszélgettem, tök jó fej :). Roosával és Jasminával elég gyakran tekintgettünk az ételek felé, hát igen, régen volt már reggeli. Kb. fél óra után a pár is megérkezett, a fotózásról jöttek. Felsorakoztak az örömanyuk-apuk meg minden, és akkor jött a angy gratuláció. Ilyen "hierarchiai" sorrendben kellett haladni, szóval az ment elöször gratulálni, aki a legközelebbi rokon, ennek eredményeképpen mi is hamar sorra jutottunk. Az anyukák-apukák kicsit többen voltak, mint vártam: a völegény felöl minden okés volt, egy anyukát meg apukát kellett megölelgetni, de a menyasszonynál, mint kiderült, elváltak a szülök, szóval most itt volt az anyuka az új pasassal meg az apuka az új nöcivel (és az ö közös gyerekük, tehát Tina féltesója, és aki kb. velem egyidös csajszi, és tökjó volt a haja XD). A nagy gratulációk után odavezettek minket az asztalunkhoz, ahol a saját, névre szóló kis ültetökártyánk, egy szivecske alakú csoki és egy szép, piros szalvéta várt, rajta nevekkel és a dátummal. Az ültetökártya mókás volt, elírták a nevem, és Edit Megyer lettem, de hát annyi baj legyen :D. Azt vélték ugyanis, hogy a Megyeri túl finnes, szóval nem biztos, hogy így van, a Megyer valószínübb :D. Miután helyet foglaltunk, volt idöm körbenézni: nagy teremben voltunk, ami tornateremként funkcionálhat, legalább is 2 bordásfalat is láttam, meg a padló is valamilyen pálya volt, ugyanakkor a terem végében angy színpad is állt, hatalmas oszlopokkal, virágoskertet ábrázoló tapétával meg valamilyen együttes hangszereivel :D. Miután mindenki megtalálta a helyét, kaptunk egy-egy pohár pezsgöt, volt egy pár köszöntés, ilyenek, majd pedig ismét leültünk és vártunk. Hamarosan felemelkedett aaa...hátö vöfélynek titulálnám, a völegény legjobb barátja egyébként, vicces figurának tünt (és józan volt XD) - éééés kajára uszított mindenkit. Èljen a hierarchia, megint hamar sorra kerültunk. A kaja önkiszolgáló volt, szóval egy hatalmas asztalra mindent kipakoltak, és azt meg annyit vettél, amennyit szerettél volna. Èn becsületesen szedtem mindenböl. Ès akkor a menü: füstölt lazac, valami szóssza, fött krumpli másik szósszal), rakott sajtos zöldségek, valami sovány husi (na ebböl nem vettem, túl sok lett volna), tésztás-zöldséges-ananászos cuccos, fetasajtos saláta... öööö azt hiszem, ennyi. Nekiálltunk enni, hát engem egy tányér jól is lakatott, de Roosa meg Jasmina kettöt ettek :D. Ès akkor jött a naaaagy várakozás meg pihizés. Sebaj,a ddig körbenéztem legalább: kb. 60an voltunk meghívva, fele-fele arányban rokonok (mármint hogy a fiú vagy a lány részéröl). Mi 9en ültünk az asztalnál: Matti, Riita, Jasmina, Roosa, Matti egyik bátyja és a felesége, Matti másik (pap) bátyja és a felesége, no meg én. Tök jó helyünk volt, közel a párhoz, de mégis a dolgok szélén, szóval nem kellett nyomorogni (egyébként se nagyon kellett, de azért nah). Zene ekkor még nem szólt, csak az emberek beszélgetésének halk moraja töltötte meg a termet. Fél 5 körül desszertre invitáltak minket, jópár szintes epertorta volt (szerintem minden alkalomra epret használnak XD), természetesen ünnepélyesen kidarabolták az elsö szeletet, majd (éljen a hierarchia) egész hamar én is kihasíthattam egy szépséges darabot. Igenigen, saját magad vágsz, szal ha akarod, megeheted az egész szintet, csak vállald a következményeket (tajtékzó rokonok meg gyomorrontás meg ilyenek). Volt egy másik sütike is, valami lekváros, a tetején rózsaszín bogyókkal, finom volt. A kávét azt úgy kihagytam (nem kávézok). Hamarosan újabb szeletért indultam, majd miközben ettem, egy(az ekkor egyetlen) becsiccsentett, fura bácsika, tudjátok, aki alacsony és cigiszagú és minden fiatal csajra rá akar mászni, szal az a fajta bácsika majdnem keresztülesett a széklábaimon, ennek eredményeképpen némi aprócska tortakrém darabka a ruhámon landolt, de szerencsére nagyon mini és nagyon nem látszott. Azért mókás volt :D. Remélem kijön... mondjuk miért ne jönne ki?
Miután mindenki kupikkadásig ette magát, megint kis pihis idöszak jött, beszélgettem egy csomó emberrel, tök kedvesek voltak :) Mondjuk a vendégek nagy része 40 felett volt, láttam pár 30 körülre rúgó arcot, meg a pár huszonéves barátnöt a kb. huszonéves barátaikkal (nahjó, talán 2nek volt ott a barátja). Volt két kisgyerek is, egy kb. 2 éves és egy kb. 10 hónapos. Ja meg persze mi, és a fél-unokatestvér, vagy ki (a széphajú XD). Ennélfogva a beszélgetöpartnereim nagy többsége kb. a nagytatám lehetett volna, de azért jól elvoltunk XD. Èééés akkor jöttek a vicces játékok: a vöfély meg egy másik csaj (egyik barátnö) vezette a dolgokat. Az ifjú pár elöször kapott egy-egy listát, ami különbözö fogadalmakat tartalmazott, tudjátok, pl. h nem fogok hisztizni, ha leül forma-1et nézni meg ilyenek XD. A következö játék abból állt, hogy szívecske alakú lufikat kellett taposással kipukkasztani, majd a bennük talált kis papírcetliket összegyüjteni. Miután ez megvolt, felolvasták a cetlin lévö dolgokat. Minden cetli tartalmazott egy hónapot, meg egy olyan dolgot, amit abban a hónapban a felolvasónak meg kellett tennie. A pasasnak pl. reggelit kell vinni az ágyba (erre viccesen megjegyezte, hogy abból bizony egy joghurt lesz XD), a csajszinak meg angy, gyertyafényes vacsit kell csinálni majd valamikor, ilyenek :D. Ezt követték az anyukák-apukák által elöadott vicces meg megható (gondolom én, a rekaciókból ítélve) beszédei, a vöfély is mondott pár keresetlen szót, és akkor megint adásszünet és szieszta jött. Mindenki kapott egy poharat benne valami vodkás-epres-vaníliás cuccal, és meg kellett inni, de még jó, hogy a vodkát csak dísznek tették bele, szóval nem volt vészes (mondjuk utána inkább maradtam a másik, alkoholmentes cuccnál - gáz vagyok, tudom :D).
A kis pihenöt tánc követte, hmm, nem is tudom ennek a magyar megfelelöét, talán a menyasszonytánc, mindenféle pénz nélkül. Elsö körben az újdonsült férjjel táncolt, nagyon cukik voltak, taposták egymást meg minden és látszott az arcukon, hogy áááá, nem tudok táncolni, de azért gyakoroltam XD. Ezek után bárki megtáncoltathatta a menyasszont, vagy táncolhatott bárki mással is, de valami fura finn zene ment, amire fura finn keringöszerü cuccost táncoltak, amit mindenki a gimi 2. osztályában sajátít el, amikor készül a bálra. Ennélfogva se Roosa, se én nem táncoltunk :) Jasmina viszont igen, akárcsak Matti és Riita, ök mindhárman nagyon ügyesek voltak :).
A nagy táncolások után lassan indulni készültunk. Nagy ölelkezések következtek meg fényképezkedés meg ilyenek, egy csomó emberkétöl kaptam egy rakat jókívánságot, én is osztogattam böszen az enyémeket, meg minden. Kb. 20 perc után szabadultunk, és indultunk is haza. Volt, aki már elöttünk eljött, volt, aki még maradt, ugyanis 8tól valami zenekar szolgáltatta a talpalávalót, 10töl pedig karaoke volt írva a kis programlapocskára vagy mire ( 3 oldala volt, egyiken a program szerepelt, másikon a menü, harmadikon pedig a nevük meg a dátum). Ez volt szerintem az alkoholosabb rész a nagyobb mulatozással, de mi ezt már nem vártuk meg :). Még gyors megálltunk egy benzinkúton, ami egyben egy bevásárlóközpont is volt meg büfé. Matti a kocsiban maradt, szóval meglehetösen fura látványt nyújthattunk négyen, lányok, amint kiöltözve rohangálunk :D.
A hazafele úton beszélgettünk és bámészkodtam, no meg rádiót hallgattam (ez, ez akkora jó (L) Kitty, ahogy hazaérek, el kell mennünk megnézni a Transformerst), és elgondolkodtam, hogy már csak néhány napot vagyok itt... :( :). 10 körül értünk haza, ettünk még pár falatot, aztán mindenki ment a maga dolgára, ki ezt csinált, ki azt :). Azt hiszem, egész jól szurkoltatok, az esö is esett, le is ettem magam, a harisnyám az csaj a nagylábujjamnál lyukadt ki... a kaja jó volt és a menyasszony is szép, szóval van még mit fejlödnötök :D
A mai nap sokáig alvással kezödödtt, negyed 11 után másztam elö, majd reggeli után felporszívoztam a szobám és letöröltem a port. Riita és Jasmina elmentek valamerre, Roosa ment a lovakhoz, én és Matti pedig a nyaralóba indultunk. Ùt közben beszélgettünk, például az európai parlamenti képviselöi válsztásokról, mint kiderült, itt összesen 20-30 százalék szokott elmenni ezzel a témával kapcsolatban a szavazásra, de ez a család mindig résztvesz rajta :). Beszélgettünk még másról is, szóval hamar odaértünk. A szél hol erröl, hol arról fújt, a Nap is ebújt néha, de mégis minden nagyon szép volt :). Azt hiszem, ez az egyik kedvenc helyem itt, Finnországban. Mattival próbáltunk horgászni, de a halak az elmúlt hideg napok miatt nem igazán jöttek elö. Semmi gond, ugyanis jövö hétre melegebbet mond, és majd valamelyik estefele elugrunk még, hátha akkor több sikerre járunk. Fotózgattam is, üldögéltünk, beszélgettük madarakról, természetröl, mindenféle ilyesmiröl. Halat is füstöltünk, vagy valami ilyesmi :D. Fél három körül indultunk haza, de elötte még megálltunk egy másik, közeli tavacskánál is. Itthon megettük a füstölt lazacot salátával, annyira finom volt, nyamiii, imádom a halat :). A délután maradék részét blogírással töltöttem, meg majd felteszem a képeket is, ezek után pedig szerintem kisétálok a lovakhoz :).
Kezdjük a péntek estével... a töménytelen mennyiségü fincsi süti elfogyasztása és a rózsaszín körmök után vásárolni indultunk, Jasmina, Riita és én. Mivel Riita ivott egy kis sört, ezért Jasmina vezetett...volna, ha hagyták volna :D. A helyzet számomra, a hátsó ülésröl figyelve több, mint komikus volt, de próbáltam nem teli szájjal vigyorogni :D Riita sikoltozott meg kiabált, Timi ugatott, mert megijedt, amikor Riita majdnem elhajította, Jasmina pedig kb. 60nal ment kanyarban, ami nem tünik soknak, meg jól is vezet, de Riita számára már több, mint sok (Roosa is hasonlóan viselkedik egyébként, ha Jasmina vezet). Jasmina kb. 5 perc után megunta és megállt a kocsival, hogy akkor oké anyu, vezess te :D Riita ekkor már annyira kész volt, hogy szerintem azt is elfelejtette, hogy valaha sör közelében járt, nemhogy kb. 20 perccel azelött itta, szóval gyors helyet cseréltek (mindezt Timi kellemes ugatása közepette), és megindultunk egy kellemes 30-cal :D. Jasmina közben megkapta, hogy soha többet nem bízzák rá a kocsit, meg ilyenek, én pedig...hátö, hátul vigyorogtam :D. A vásárlás angyjábol eseménytelenül telt, egyébként is annyira tele voltam, hogy még a csokik se csábítottak (bár azért este még benyomtam a Snickerset, amit kaptam :D).
Szombat reggel fél nyolckor keltem, de elég furán éreztem magam, mert még mindenki nagyban aludt :D. Namármost, 10 órakor kellett indulnunk, szóval szerintem a fél 8 egyáltalán nincs korán, föleg ha egy esküvöre készülsz, de annyi baj legyen, fogtam magam és elsuhantam hajat mosni. Jajjdeizgi :D. Elötte még hallottam, hogy Roosa is felkelt és elindult a lovakhoz, Matti pedig addigra nekiállt reggelit csinálni, mire kijöttem a fürdöböl. Jajj vettek új sampont, aminek gyöngyvirág illata van, nagyon jóóó (mondjuk a füstölt sajt szagú sampon után... igen, tényleg füstölt sajt szaga volt), meg tusfürdöt, ami mézesnek van írva, de tuti nem az, mert iszonyat fincsi :). Jasmina még nagyban aludt, Riitát is én keltettem azzal, hogy égetö szükségem van egy hajszárítóra. Ezek után olyan izgalmas tevékenységek következtek, mint egy méteres vezetékkel rendelkezö hajszárítóval hajat szárítani, úgy, hogy térdelsz, mert a tükör az kb. a hasadnál van, jah és közben majd´leégeti a kezed a forró levegö. Tiszta jó :D. Hajszárítás után csatlakoztam a meglehetösen álmosan reggelizö társasághoz, és egy szendvics, egy tojás meg egy joghurt elfogyasztása után már nem is tünt olyan hosszúnak, az a csekély 7-8 óra, ami az ebédtöl elválasztott. Fogmosás közbena fogkrémes tubussal küzdöttem, öltözés közben a harisnyámmal, sminkeléskor a hülye arcbörömmel, de örömmel jelentem, kész lettem a megadott 10es indulási idöpontra :D. Nem így a többiek... micsoda meglepetés, mi? :D. Riita még köntösben ült és sminkelt, Roosa haját épp Jasmina tüzte fel, aki hajcsavarókkal a fején rohangált, hol Riita sminkkészítése, hol Roosa hajcsattjai között, Matti pedig fölényes nyugalommal állt... igen, a mázlis, megint csak egy öltönyt kellett felvennie, ez egy nagy CSALÀS :D. Roosából aztán kisajtoltam egy képet (hogy legyen mivel ijesztgetni az utókort... ti is ilyen csúnyák lesztek, mint Edit néni volt, ha nem eszitek meg a sóskát), majd pedig táskáért kuncsorogtam, ami nem jött össze, szóval egy zacskóval nyomtam az ipart :D Bár mondjuk ez is tökéletesen megfelelt, a cuccodat úgyis kinthagytad a kocsiban a nap folyamán, szóval... :)
Háromnegyed 11kor indultunk el, kicsit feszült hangulatban, Jasmina sérelmezte, hogy neki kellett megcsinálni Riita sminkjét, Roosa haját, és saját magára nem is jutott ideje, ráadásul még középre is kellett ülnie, söt, ott festette a kocsiban a körmeit (de jófej vagyok, szóval segítettem neki XD). Roosa sérelmezte, hogy Jasmina a köcsiban festi a körmét, és ö utálja a körömlakk szagát. Riita sérelmezte, hogy Jasmina betette elöre a lábát, szóval kb. a sebességváltót piszkálgatta a körmével, ja meg azt se díjazta, hogy szakadt az esö. Matti eleinte nem sérelmezett semmit, utána, amikor kezdett eldurvulni a helyzet, rendet tett. Èn közben jót mulattam magamban (persze csak miután túltettem magam azon, hogy mindenki kiabál XD), majd pedig kecsesen bealudtam. Az út 3/4énél keltem (maga az út kb. 2 óra), majd pedig megálltunk egy benzinkúton, hogy Jasmina rendbeszedhesse magát.
A késés, habár garantált volt, mégis indulatokat váltott ki (ismét), szóval... kezdjük ott, hogy rossz irányból értünk a városba, szóval meg kellett kérdezni egy esernyös pasast, hogy mégis hol van eme csodás templom. Mint kiderült, totálisan rossz irányba tartunk, szóval pár kresz-törvényt áthágva nekiindultunk az ellenkezö irányba. A városközpont hamar meglett, nem úgy a templom, amit aztán csak kiszúrtunk, bár az oda történö eljutást némileg nehezítette, hogy kb. 10 méterenként lámpák voltak, amik inkább pirosat mutattak mint zöldet. Jó, mondjuk a 6. lámpa után Matti se teketóriázott, átmentünk pár piroson - nyugi, senki nem látott minket XD. Èpp egy nagyobb keresztezödésben álltunk (a templom mellett egyébként) a pirosnál, és parkolóhely után kutattunk, amikor 1 óra lett, és ennek örömére, Jasmina kivetette magát a kocsiból (igen, a keresztezödés közepére), majd - kiáltásainkat meg se hallva - elkezdett futni. Közben nekünk is zöld lett, szóval menni kellett. Jasminát szem elöl tévesztettük, de legalább hamarosan találtunk egy parkolóhelyet. Feltéptük a kocsiajtót és magassarúban, kis ruhákban nekiálltunk rohanni a templom felé, amíg Matti parkolójegyet vett. Hümm, végülis csak a belváros közepén voltunk, szóval ááá, egyáltalán nem sokan bámultak meg, de annyi baj elgyen XD. Igyekeztünk minél halkabban berontani a templomba, majd gyors oldalt elöresurranni a helyünkre, valamint minél kevesebb feltünést kelteni, mert a párocska épp akkor ért az oltár elé XD. A szertartást Matti 3 bátyja közül az egyik vezette, aki pap (micsoda meglepetés), viszonylag rövid és velös volt. Párszor kellett énekelni meg felállni és leülni, ilyenek, de semmi extra. Szóval tök korrekt és vendégbarát :). Az mondjuk vicces volt, amikor a legnagyobb csendbe besikított egy kisgyerek :D. Az még viccesebbnek tünt, hogy Jasminát seholse láttuk... szóval elakadt valahol a keresztezödéses akciója és a templom között. Kb. 20 perc után már odakint álltunk és hamarosan kijött az ifjú pár is, akik szerintem egész aranyosak voltak, a csajszi (Tina) Matti egyik bátyjának a lánya, szóval Roosa és Jasmina unokatesója. 22éves, modellkedett (nagyon szép,nagyon magas és nagyon csinos (de nem sovány!) egyébként), most egy fogorvos mellett dolgozik asszisztensként, de szeretne egyetemre menni és maga is fogorvos lenni. A völegényröl annyit tudok, hogy Mika a neve :D. Szóóval a násznép a templom elött dekkolt, amikor kijöttek, akkor egy ideig ott álldogáltak, zavartan mosolyogtak, majd pedig pár arc hátulról rózsaszirmokat dobált rájuk. A vörös szirmok pont illettek is a képbe, mert Tinán egy fehér ruha volt, vörös mintákkal :). Majd képen meglátjátok. A rózsa egyébként is nagyon dominált egész nap, díszítöelemként is, meg az volt az örömapákon-anyákon-vöfélyszerü arcon-satöbbi.
A kocsi felé tartottunk épp, amikor megláttuk Jasminát is... akinek meglehetösen "kellemes" fél órája volt (szegény XD): a templom másik ajtajánál várt minket, de amikor nem jöttünk, és a ceremónia is elkezdötött, úgy döntött, hogy késö bemenni, de itt meg hideg van és egyébként is esik és bleee, szóval benéz egy Mc`Donald`sba, de ott meg túl sokan voltak, szóval elment egy kis kocsmaszerüségbe és leült az ajtó mellé, de a kedves vendégek (néhány ittas öreg) kicsit félreértették a helyzetet, és megkérdezték, hogy ugyan mennyiért menne el velük (gondolom értitek mire gondoltak), szóval inkább az esöt meg a hideget választotta. Aztán jöttünk mi és megmentettük :D.
Az ebédhez való eljutás ismét vicces volt, pedig Matti bátyja ment elöttünk, akinek gps-e is volt, nekünk meg a meghívó mellé mellékelt, az utat pontról pontra leíró utasítások, mégis eltévedtünk egy párszor. Aztán csak odaértünk a hatalmas, kék faházhoz. Bent egy kis folyosóval indítottak, ahol már sok ember várakozott, minket pedig az "elit", közeli rokonok számára fentartott nagyobb terembe vittek. Itt állt egy asztal, ahová le kellett tenni az ajándékot. Az ajándékozás rendszere egyébként nagyon szimpatikus, van egy lista, ami a neten is elérhetö, de telefonon is lehet egyeztetni, és ezen a listán rajta van minden, amire a párnak szüksége van és vár, te pedig lefoglalhatod a számodra legszimpatikusabbat. Persze érdemes sietni, ha szeretnéd az üvegpohár-készletet vagy a kenyérpirítot, mert ha nem vagy elég szemfüles, lehet, hogy neked marad aaa... nemtom, konyhabútor vagy ilyenek :D. Mi pohárkészletet vittünk, meg kénzpénzt :D.
Ès akkor jöttek a bemutatások: megismertem Matti 3 bátyját, azoknak a volt-és jelenlegi feleségeiket meg nemtom, barátnöt vagy élettársat vagy nekem mindegy, meg fél-és teljes unokatesókat, valami híres finn focistát, néhány nénit, egy rakat sápadt és furcsa lányt (akik a menyasszony barátnöi) és a listát még folytathatnám, sokan voltak nagyon. Matti egyik bátyával elég sokat beszélgettem, tök jó fej :). Roosával és Jasminával elég gyakran tekintgettünk az ételek felé, hát igen, régen volt már reggeli. Kb. fél óra után a pár is megérkezett, a fotózásról jöttek. Felsorakoztak az örömanyuk-apuk meg minden, és akkor jött a angy gratuláció. Ilyen "hierarchiai" sorrendben kellett haladni, szóval az ment elöször gratulálni, aki a legközelebbi rokon, ennek eredményeképpen mi is hamar sorra jutottunk. Az anyukák-apukák kicsit többen voltak, mint vártam: a völegény felöl minden okés volt, egy anyukát meg apukát kellett megölelgetni, de a menyasszonynál, mint kiderült, elváltak a szülök, szóval most itt volt az anyuka az új pasassal meg az apuka az új nöcivel (és az ö közös gyerekük, tehát Tina féltesója, és aki kb. velem egyidös csajszi, és tökjó volt a haja XD). A nagy gratulációk után odavezettek minket az asztalunkhoz, ahol a saját, névre szóló kis ültetökártyánk, egy szivecske alakú csoki és egy szép, piros szalvéta várt, rajta nevekkel és a dátummal. Az ültetökártya mókás volt, elírták a nevem, és Edit Megyer lettem, de hát annyi baj legyen :D. Azt vélték ugyanis, hogy a Megyeri túl finnes, szóval nem biztos, hogy így van, a Megyer valószínübb :D. Miután helyet foglaltunk, volt idöm körbenézni: nagy teremben voltunk, ami tornateremként funkcionálhat, legalább is 2 bordásfalat is láttam, meg a padló is valamilyen pálya volt, ugyanakkor a terem végében angy színpad is állt, hatalmas oszlopokkal, virágoskertet ábrázoló tapétával meg valamilyen együttes hangszereivel :D. Miután mindenki megtalálta a helyét, kaptunk egy-egy pohár pezsgöt, volt egy pár köszöntés, ilyenek, majd pedig ismét leültünk és vártunk. Hamarosan felemelkedett aaa...hátö vöfélynek titulálnám, a völegény legjobb barátja egyébként, vicces figurának tünt (és józan volt XD) - éééés kajára uszított mindenkit. Èljen a hierarchia, megint hamar sorra kerültunk. A kaja önkiszolgáló volt, szóval egy hatalmas asztalra mindent kipakoltak, és azt meg annyit vettél, amennyit szerettél volna. Èn becsületesen szedtem mindenböl. Ès akkor a menü: füstölt lazac, valami szóssza, fött krumpli másik szósszal), rakott sajtos zöldségek, valami sovány husi (na ebböl nem vettem, túl sok lett volna), tésztás-zöldséges-ananászos cuccos, fetasajtos saláta... öööö azt hiszem, ennyi. Nekiálltunk enni, hát engem egy tányér jól is lakatott, de Roosa meg Jasmina kettöt ettek :D. Ès akkor jött a naaaagy várakozás meg pihizés. Sebaj,a ddig körbenéztem legalább: kb. 60an voltunk meghívva, fele-fele arányban rokonok (mármint hogy a fiú vagy a lány részéröl). Mi 9en ültünk az asztalnál: Matti, Riita, Jasmina, Roosa, Matti egyik bátyja és a felesége, Matti másik (pap) bátyja és a felesége, no meg én. Tök jó helyünk volt, közel a párhoz, de mégis a dolgok szélén, szóval nem kellett nyomorogni (egyébként se nagyon kellett, de azért nah). Zene ekkor még nem szólt, csak az emberek beszélgetésének halk moraja töltötte meg a termet. Fél 5 körül desszertre invitáltak minket, jópár szintes epertorta volt (szerintem minden alkalomra epret használnak XD), természetesen ünnepélyesen kidarabolták az elsö szeletet, majd (éljen a hierarchia) egész hamar én is kihasíthattam egy szépséges darabot. Igenigen, saját magad vágsz, szal ha akarod, megeheted az egész szintet, csak vállald a következményeket (tajtékzó rokonok meg gyomorrontás meg ilyenek). Volt egy másik sütike is, valami lekváros, a tetején rózsaszín bogyókkal, finom volt. A kávét azt úgy kihagytam (nem kávézok). Hamarosan újabb szeletért indultam, majd miközben ettem, egy(az ekkor egyetlen) becsiccsentett, fura bácsika, tudjátok, aki alacsony és cigiszagú és minden fiatal csajra rá akar mászni, szal az a fajta bácsika majdnem keresztülesett a széklábaimon, ennek eredményeképpen némi aprócska tortakrém darabka a ruhámon landolt, de szerencsére nagyon mini és nagyon nem látszott. Azért mókás volt :D. Remélem kijön... mondjuk miért ne jönne ki?
Miután mindenki kupikkadásig ette magát, megint kis pihis idöszak jött, beszélgettem egy csomó emberrel, tök kedvesek voltak :) Mondjuk a vendégek nagy része 40 felett volt, láttam pár 30 körülre rúgó arcot, meg a pár huszonéves barátnöt a kb. huszonéves barátaikkal (nahjó, talán 2nek volt ott a barátja). Volt két kisgyerek is, egy kb. 2 éves és egy kb. 10 hónapos. Ja meg persze mi, és a fél-unokatestvér, vagy ki (a széphajú XD). Ennélfogva a beszélgetöpartnereim nagy többsége kb. a nagytatám lehetett volna, de azért jól elvoltunk XD. Èééés akkor jöttek a vicces játékok: a vöfély meg egy másik csaj (egyik barátnö) vezette a dolgokat. Az ifjú pár elöször kapott egy-egy listát, ami különbözö fogadalmakat tartalmazott, tudjátok, pl. h nem fogok hisztizni, ha leül forma-1et nézni meg ilyenek XD. A következö játék abból állt, hogy szívecske alakú lufikat kellett taposással kipukkasztani, majd a bennük talált kis papírcetliket összegyüjteni. Miután ez megvolt, felolvasták a cetlin lévö dolgokat. Minden cetli tartalmazott egy hónapot, meg egy olyan dolgot, amit abban a hónapban a felolvasónak meg kellett tennie. A pasasnak pl. reggelit kell vinni az ágyba (erre viccesen megjegyezte, hogy abból bizony egy joghurt lesz XD), a csajszinak meg angy, gyertyafényes vacsit kell csinálni majd valamikor, ilyenek :D. Ezt követték az anyukák-apukák által elöadott vicces meg megható (gondolom én, a rekaciókból ítélve) beszédei, a vöfély is mondott pár keresetlen szót, és akkor megint adásszünet és szieszta jött. Mindenki kapott egy poharat benne valami vodkás-epres-vaníliás cuccal, és meg kellett inni, de még jó, hogy a vodkát csak dísznek tették bele, szóval nem volt vészes (mondjuk utána inkább maradtam a másik, alkoholmentes cuccnál - gáz vagyok, tudom :D).
A kis pihenöt tánc követte, hmm, nem is tudom ennek a magyar megfelelöét, talán a menyasszonytánc, mindenféle pénz nélkül. Elsö körben az újdonsült férjjel táncolt, nagyon cukik voltak, taposták egymást meg minden és látszott az arcukon, hogy áááá, nem tudok táncolni, de azért gyakoroltam XD. Ezek után bárki megtáncoltathatta a menyasszont, vagy táncolhatott bárki mással is, de valami fura finn zene ment, amire fura finn keringöszerü cuccost táncoltak, amit mindenki a gimi 2. osztályában sajátít el, amikor készül a bálra. Ennélfogva se Roosa, se én nem táncoltunk :) Jasmina viszont igen, akárcsak Matti és Riita, ök mindhárman nagyon ügyesek voltak :).
A nagy táncolások után lassan indulni készültunk. Nagy ölelkezések következtek meg fényképezkedés meg ilyenek, egy csomó emberkétöl kaptam egy rakat jókívánságot, én is osztogattam böszen az enyémeket, meg minden. Kb. 20 perc után szabadultunk, és indultunk is haza. Volt, aki már elöttünk eljött, volt, aki még maradt, ugyanis 8tól valami zenekar szolgáltatta a talpalávalót, 10töl pedig karaoke volt írva a kis programlapocskára vagy mire ( 3 oldala volt, egyiken a program szerepelt, másikon a menü, harmadikon pedig a nevük meg a dátum). Ez volt szerintem az alkoholosabb rész a nagyobb mulatozással, de mi ezt már nem vártuk meg :). Még gyors megálltunk egy benzinkúton, ami egyben egy bevásárlóközpont is volt meg büfé. Matti a kocsiban maradt, szóval meglehetösen fura látványt nyújthattunk négyen, lányok, amint kiöltözve rohangálunk :D.
A hazafele úton beszélgettünk és bámészkodtam, no meg rádiót hallgattam (ez, ez akkora jó (L) Kitty, ahogy hazaérek, el kell mennünk megnézni a Transformerst), és elgondolkodtam, hogy már csak néhány napot vagyok itt... :( :). 10 körül értünk haza, ettünk még pár falatot, aztán mindenki ment a maga dolgára, ki ezt csinált, ki azt :). Azt hiszem, egész jól szurkoltatok, az esö is esett, le is ettem magam, a harisnyám az csaj a nagylábujjamnál lyukadt ki... a kaja jó volt és a menyasszony is szép, szóval van még mit fejlödnötök :D
A mai nap sokáig alvással kezödödtt, negyed 11 után másztam elö, majd reggeli után felporszívoztam a szobám és letöröltem a port. Riita és Jasmina elmentek valamerre, Roosa ment a lovakhoz, én és Matti pedig a nyaralóba indultunk. Ùt közben beszélgettünk, például az európai parlamenti képviselöi válsztásokról, mint kiderült, itt összesen 20-30 százalék szokott elmenni ezzel a témával kapcsolatban a szavazásra, de ez a család mindig résztvesz rajta :). Beszélgettünk még másról is, szóval hamar odaértünk. A szél hol erröl, hol arról fújt, a Nap is ebújt néha, de mégis minden nagyon szép volt :). Azt hiszem, ez az egyik kedvenc helyem itt, Finnországban. Mattival próbáltunk horgászni, de a halak az elmúlt hideg napok miatt nem igazán jöttek elö. Semmi gond, ugyanis jövö hétre melegebbet mond, és majd valamelyik estefele elugrunk még, hátha akkor több sikerre járunk. Fotózgattam is, üldögéltünk, beszélgettük madarakról, természetröl, mindenféle ilyesmiröl. Halat is füstöltünk, vagy valami ilyesmi :D. Fél három körül indultunk haza, de elötte még megálltunk egy másik, közeli tavacskánál is. Itthon megettük a füstölt lazacot salátával, annyira finom volt, nyamiii, imádom a halat :). A délután maradék részét blogírással töltöttem, meg majd felteszem a képeket is, ezek után pedig szerintem kisétálok a lovakhoz :).
2009. június 5., péntek
52. Süti és föci
Ismét úgy döntöttem, hogy egybeírom két nap (csütörtök és péntek) eseményeit - bár még a pénteknek nincs vége, de nem hiszem hogy bármi egetrengetö történne :).
A napokra a késön fekvés és ennélfogva a sokáig alvás (no meg az ébresztö módszeres kinyomása és emiatt a még több alvás :D) a jellemzö, tiszta jó :). Matti, Riita és Jasmina 8ra mennek dolgozni, Roosa pedig általában a lovaknál van akkor, amikor felkelek, szóval teljes nyugiban és csendben (meg persze Timi és Pipsa társaságában) reggelizek (pl. a tegnai képeknél mutatott CitroneKaka nevü sütikét :D és mint kiderült, a 2. szó finnül is azt jelenti, mint nálunk, csak ök két k-val írják...szóval a svédek vannak nagyon eltévelyedve :D). A nap további része általában netezéssel, föcitanulással, beszélgetéssel telik, föleg, hogy tegnap például egész nap szakadt az esö, szóval kimenni se volt kedve az embernek. Ma már nem esik, de még mindig hideg van, szóval majd egy kabát kíséretében lehet kimozdulok estefele a lovakhoz. Igen, a lovak, szóval ök egyre jobban vannak, amíg mi az esküvön leszünk, Päivi fogja öket etetni (akivel jó lenne mindenféleképpen talizni még egy napot jövö héten - no meg Rékával (és a szüleivel) is szeretnék, írtam neki facebookon de szerintem még nem nézte meg :)). Roosa már tud is lovagolni Mantán (Ramona meg irigykedve figyel :D Vele nem szabad, a lábai betegesek), és jövö héten elvileg már nekem is szabad lesz :).
Ma délelött, miközben a konyhában ültünk és beszélgettünk, Roosa valami süti után vágyakozott (ahogy kimondta, persze én is), és, habár Roosa se az a kifejezett konyhatündér, nem tud és nem is szeretne fözni, meg úgy egyébként a konyhában tevékenykedni, a sütisütés túl csábító volt. Szóval elökotortunk mindenféle receptkönyvet (a magyart is, amit hoztam), de aztán a végén egy finn süti mellett döntöttünk, és így legalább én is megtanultam, hogyan is kell csinálni. Hihetetlen egyszerü és nem kell hozzá sok minden, megvan kb. fél óra alatt (sütéssel meg minden). Le is fotóztam öket, de most nincs kábelem, szóval majd csak valamikor jövö héten tudom megmutatni :). A két lány egyik nagy kedvence ez, szóval nem csoda, hogy Jasmina is, ahogy meglátta, örömittasan sikoltozni kezdett XD.
Hmm, mit is mondhatnék még. Az ebédet magunk csináljuk Roosával, de gyorsan megoldjuk, kis gyorsfagyasztott dolgokkal, meg olyanokkal, amiket csak mikrózni kell. Tej még mindig böségesen van, szóval attól nem kell félni, hogy kalciumhiányban szenvednék :D.
Holnap pedig esküvö. 10 körül indulunk, kb. 2 és fél óra az út és 1kor kezdödik a banzáj, elöször a templomban, a szertartással, majd pedig ebédelni megyünk - ami mondjuk szerintem át fog csapni ilyen vacsi-szerüségbe, és este 8 körül már jöhetünk is haza, szóval elvileg 11 körül itthon is leszünk :D. Kicsit más, mint otthon... egyébként van, aki itt is egész éjszakás, bulis partit tart, de ebben az esetben ilyen nem lesz (vagy mi nem veszünk rajta részt - de ezt nem hiszem, mert nagyon közeli rokonok leszünk). Napos, de hideg idöt jósolnak, szóval ma még keríteni kell egy blézerszerüséget a ruhához, ha meg nem lesz, akkor kabátban fogok nyomulni :D. Meg kéne egy táska is...de ezt majd akkor intézzük, ha már a két szülö is itthon van.
Jöhö héten akkor jó lenne Päivival és Rékával talizni, elvileg megyünk múzeumba is, meg örülnék, ha ki tudnánk ugrani a nyaralóba, majd elöadom a kéréseimet :). Annyira fura, hogy 1 hetem van még, és megyek haza... nagyon fura.
Jajj és igen, mindenkinek kötelezö az új Placebo albumot hallgatni (L) :D Jajjjdeszeressem (L) Tudom, a Kedves Olvasók közül nem épp mindenki szeretiaz ilyesfajta zenét, de azért katt ide, ha nagyon unatkozol (vagy nagyon el akarod már hagyni az oldalt :D)
Kedves Családomtól bocsi a tegnapi miatt. Néha meg tudok kergülni.
Azt hiszem, most megyek és atomrózsaszínre festem a körmöm. Szurkoljatok, hogy ázzunk el, legyen csúnya a menyasszony, nézzenek rám hülyén amikor fotózok, lyukasszam ki a harisnyámat, majd a nálam lévö tartalékot is és egyem le magam az egyébként hihetetlenül ratyi kajával.
Vicceltem :D. Mondjuk a körmöm tényleg atomrózsaszín lesz.
A napokra a késön fekvés és ennélfogva a sokáig alvás (no meg az ébresztö módszeres kinyomása és emiatt a még több alvás :D) a jellemzö, tiszta jó :). Matti, Riita és Jasmina 8ra mennek dolgozni, Roosa pedig általában a lovaknál van akkor, amikor felkelek, szóval teljes nyugiban és csendben (meg persze Timi és Pipsa társaságában) reggelizek (pl. a tegnai képeknél mutatott CitroneKaka nevü sütikét :D és mint kiderült, a 2. szó finnül is azt jelenti, mint nálunk, csak ök két k-val írják...szóval a svédek vannak nagyon eltévelyedve :D). A nap további része általában netezéssel, föcitanulással, beszélgetéssel telik, föleg, hogy tegnap például egész nap szakadt az esö, szóval kimenni se volt kedve az embernek. Ma már nem esik, de még mindig hideg van, szóval majd egy kabát kíséretében lehet kimozdulok estefele a lovakhoz. Igen, a lovak, szóval ök egyre jobban vannak, amíg mi az esküvön leszünk, Päivi fogja öket etetni (akivel jó lenne mindenféleképpen talizni még egy napot jövö héten - no meg Rékával (és a szüleivel) is szeretnék, írtam neki facebookon de szerintem még nem nézte meg :)). Roosa már tud is lovagolni Mantán (Ramona meg irigykedve figyel :D Vele nem szabad, a lábai betegesek), és jövö héten elvileg már nekem is szabad lesz :).
Ma délelött, miközben a konyhában ültünk és beszélgettünk, Roosa valami süti után vágyakozott (ahogy kimondta, persze én is), és, habár Roosa se az a kifejezett konyhatündér, nem tud és nem is szeretne fözni, meg úgy egyébként a konyhában tevékenykedni, a sütisütés túl csábító volt. Szóval elökotortunk mindenféle receptkönyvet (a magyart is, amit hoztam), de aztán a végén egy finn süti mellett döntöttünk, és így legalább én is megtanultam, hogyan is kell csinálni. Hihetetlen egyszerü és nem kell hozzá sok minden, megvan kb. fél óra alatt (sütéssel meg minden). Le is fotóztam öket, de most nincs kábelem, szóval majd csak valamikor jövö héten tudom megmutatni :). A két lány egyik nagy kedvence ez, szóval nem csoda, hogy Jasmina is, ahogy meglátta, örömittasan sikoltozni kezdett XD.
Hmm, mit is mondhatnék még. Az ebédet magunk csináljuk Roosával, de gyorsan megoldjuk, kis gyorsfagyasztott dolgokkal, meg olyanokkal, amiket csak mikrózni kell. Tej még mindig böségesen van, szóval attól nem kell félni, hogy kalciumhiányban szenvednék :D.
Holnap pedig esküvö. 10 körül indulunk, kb. 2 és fél óra az út és 1kor kezdödik a banzáj, elöször a templomban, a szertartással, majd pedig ebédelni megyünk - ami mondjuk szerintem át fog csapni ilyen vacsi-szerüségbe, és este 8 körül már jöhetünk is haza, szóval elvileg 11 körül itthon is leszünk :D. Kicsit más, mint otthon... egyébként van, aki itt is egész éjszakás, bulis partit tart, de ebben az esetben ilyen nem lesz (vagy mi nem veszünk rajta részt - de ezt nem hiszem, mert nagyon közeli rokonok leszünk). Napos, de hideg idöt jósolnak, szóval ma még keríteni kell egy blézerszerüséget a ruhához, ha meg nem lesz, akkor kabátban fogok nyomulni :D. Meg kéne egy táska is...de ezt majd akkor intézzük, ha már a két szülö is itthon van.
Jöhö héten akkor jó lenne Päivival és Rékával talizni, elvileg megyünk múzeumba is, meg örülnék, ha ki tudnánk ugrani a nyaralóba, majd elöadom a kéréseimet :). Annyira fura, hogy 1 hetem van még, és megyek haza... nagyon fura.
Jajj és igen, mindenkinek kötelezö az új Placebo albumot hallgatni (L) :D Jajjjdeszeressem (L) Tudom, a Kedves Olvasók közül nem épp mindenki szeretiaz ilyesfajta zenét, de azért katt ide, ha nagyon unatkozol (vagy nagyon el akarod már hagyni az oldalt :D)
Kedves Családomtól bocsi a tegnapi miatt. Néha meg tudok kergülni.
Azt hiszem, most megyek és atomrózsaszínre festem a körmöm. Szurkoljatok, hogy ázzunk el, legyen csúnya a menyasszony, nézzenek rám hülyén amikor fotózok, lyukasszam ki a harisnyámat, majd a nálam lévö tartalékot is és egyem le magam az egyébként hihetetlenül ratyi kajával.
Vicceltem :D. Mondjuk a körmöm tényleg atomrózsaszín lesz.
2009. június 4., csütörtök
Képek 14.
Valamikor éjjel egy körül
Èjféltájt
Tájkép
Naplemente
Naplemente 2.
Valami gaz? :D
Pipsa
A gyümölcsös kocsonyás valami
A nyaralónál
Mókás a fejem
Gaz kettö :D
Az olimpikon
A másik olimpikon
A csónakból
A csónakból 2.
Tükrözödés
Tükrözödés 2.
Az ujj :D
Ezt nagyon szeretem :)
A házikó messziröl
Ebböl lesz a gyümölcs (majd késöbb a Kalinka joghurt XD)
Másik gyümölcs
A hídról
Szintén
Èééén...kreatív cím
A híd
Poénos süti (kaka=svédül sütemény)
Èjféltájt
Tájkép
Naplemente
Naplemente 2.
Valami gaz? :D
Pipsa
A gyümölcsös kocsonyás valami
A nyaralónál
Mókás a fejem
Gaz kettö :D
Az olimpikon
A másik olimpikon
A csónakból
A csónakból 2.
Tükrözödés
Tükrözödés 2.
Az ujj :D
Ezt nagyon szeretem :)
A házikó messziröl
Ebböl lesz a gyümölcs (majd késöbb a Kalinka joghurt XD)
Másik gyümölcs
A hídról
Szintén
Èééén...kreatív cím
A híd
Poénos süti (kaka=svédül sütemény)
2009. június 2., kedd
51. A szünet elsö pár napja
Igenigen, ismét két nap történését sürítem egybe, node nem azért, mert lusta vagyok, csak minden este (...éjszaka?) azon kapom magam, hogy hohó, már éjfél is elmúlt és eltelt a nap és annyi mindent csináltunk, hogy nem maradt idöm blogolni :).
Tehááát, a hétföi nap érdekesen indult... reggel szikrázó napsütésre keltem, csicseregnek a madarak, minden hepi... egészen addig, amíg ránézek az órára és meg nem látom, hogy... na mennyi az idö? Majdnem 1 óra :D Kicsit durván fáradt lehettem, ha ennyi alvásra volt szükségem. Arra már nem is emlékszem, hogy a 9 utánra beállított ébresztöt mikor és hogyan nyomtam ki, de végül is akkor már mindegy is volt. Kellett egy kis idö, mire helyrerázódtam, megreggeliztem és rendbehoztam magam, közben Roosával beszélgettem, majd pedig neteztem egy kicsit és a föcitanulás szépségeinek kóstolgatásával folytattam a napot. 5 körül megérkeztek a szülök is, összedobtak valami vacsifélét meg ilyenek, majd pedig kimentünk a lovakhoz, akik egészen jól vannak. Ramona, a kisebb póni teljesen megbarátkozott az új környezettel, simán leülhetek mellé és simogathatom, nem bánt meg semmi. Manta kicsit másabb, sokkal félösebb, gyakran jönnek rá ilyen...pánikroham szerüségek, és akkor elég nehéz irányítani, szóval ö több figyelmet igényel. Imádják a füvet, de tényleg, szóval oké, ez természetes, de hogy képesek elgyenek egész álló nap azt enni, azért kicsit durva :D. Este volt szauna is meg minden, söt még 11kor elugrottunk a lovakhoz :). Annyira de annyira világos volt, majd teszek fel róla képeket. Mondjuk most is az van, pedig mindjárt éjfél. Nem is baj, az esküvön legalább mindent látni fogunk akkor is, ha kimegyünk levegözni :D.
Ma reggel sokkal barátságosabb, fél 10es idöpontban nyitottam ki szemeimet, melyet az ébresztö dupla csörgése és Zsolti sms-e okozott :D. Neki grat a 91%os törijéhez :). Meg remélem, mindenkinek úgy sikerültek az eredmények, ahogy szerette volna. Igaz idáig csak elégedetlen emberekkel találkoztam, föleg az infó terén nem tetszettek a százalékok. Hmm, szóval ott tartottunk, hogy ma reggel... mily csodás, ismét reggelivel indítottam, közben Roosa is hazaért a lovaktól (minden hajnalban felkel, kimegy hozzájuk, aztán késöbb is meglátogatja öket a reggel folyamán), és visszafeküdt aluni XD. Èn pedig föciztem, neteztem, szóval tiszta jó voltam :). Ebéd után elugrottam én is a lovakhoz, Ramonáztam, majd pedig sétáltam egyet a tóig meg vissza a házba :). Jasmina és Riita 5re vitték vissza Pipsát az állatorvoshoz az asztmájával. Roosa maradt a lovakkal, Matti és én pedig elugrottunk a nyaralóba :). Èrdekes, hogy mennyit tud változni kb. 20 km-er belül az idö, Mikkeliben felhös volt az ég, a nyaralónál sütött a Nap (igaz késöbb itt is befelhösödött). Az viszont közös, hogy kb. egész nap 20 fok volt mindkét helyen, szóval mondhatni visszaálltunk a normális kerékvágásba. Nagyonnagyon jól éreztem magam, kellemesen fújt a szél, susogtak a fák, csicseregtek a madarak, de egyébként teljesen csend volt. Tudjátok, ami már majdnem fáj a fülednek. Nagyon érdekes. Ès nagyon megnyugtató. Rengeteget fotóztam, nézelödtem és csak ültem a mólón és meredtem a tájra. A víz egyébként tök kellemes 18 fokos volt :D. Mattival csekkoltuk a halfogókat is, de most nem volt semmi nagy kapás. Csónakáztunk is, egészen pontosan van ilyen kis motoros csónakjuk, de annyira csendes, nem gondolnád, hogy motoros. A feeling kedvéért eveztem is, nem mentünk neki semminek, nem öltünk meg senkit, söt fel se borultunk és még haladtunk is elöre, szóval dicséret nekem, majd Szarvason megmutatom, hogy milyen jó vagyok :D. Annyira...ááá leírhatatlanul jó volt egy óriási tó közepén egy csónakban ülni és hallgatni a csendet, a kezedet a vízbe lógatni, az agyadat kiüríteni és... ehhh. Nem is írom tovább, mert úgyse tudom bemutatni. Olyan... olyan boldog vagy valahogy, hogy sírni lenne kedved. Na kb. olyan :D. Láttunk halacskákat is, nagy cápákat, akik értünk jöttek vacsorára,mint azt Mattival megtárgyaltuk, de a végén csak mi voltunk a gyorsabbak. Timit is megsétáltattuk, közben madarak hangját igyekeztünk beazonosítani és különbözö...hmm, bogyós gyümölcsök virágjait felfedezni :D. Az egyiknek annyira jó illata van, hihetetlen finom. Késöbb abból lesz a Kalinkás joghurt (aki tudja, az tudja :P), meg valami likörszerüség is :D.
Hazafele Matti kedvenc bandáját, a Hurriganest hallgattuk, amit mellesleg Roosa és Jasmina utál, szerintem meg tiszta Csavard fel a szönyeget meg twist meg pöttyösruha meg lassúzás a diszkóban meg ilyenek :D. Katt ide, és ide és ide és ide, hogy meghallgatsd, milyenek is :). Az út felénél megálltunk még egy helyen, ami a föúttól kb. 4 perc kocsikázásra van. Két tavat összekötö csatorna feletti hídra siettünk, ahonnan iszonyat szép volt a kilátás, fotóztam is jó sokat. Itt a víz kicsit hidegebb volt, hiszen folyó vízröl van szó :).
Itthon kiderült, hogy Pipsa kap olyan gyógyszert, amit én is szedtem, szóval tudjátok, ez a tipikus asztmás spray (ez), csak persze macskáknak való "márka". Tartozik hozzá valami fura csö is, amivel tulajdonképpen belevezeted a szájukba az adagot. Nagyon fura :D. Este nagyon már nem történt semmi, msneztem, sütöttünk kis rizses kenyércuccost meg valami hagymás bagettot vagy mit, tök finom volt :). Ès vettek szalámit, ami olyan, mint az otthoni... majdnem kolbász XD.
Tehááát, a hétföi nap érdekesen indult... reggel szikrázó napsütésre keltem, csicseregnek a madarak, minden hepi... egészen addig, amíg ránézek az órára és meg nem látom, hogy... na mennyi az idö? Majdnem 1 óra :D Kicsit durván fáradt lehettem, ha ennyi alvásra volt szükségem. Arra már nem is emlékszem, hogy a 9 utánra beállított ébresztöt mikor és hogyan nyomtam ki, de végül is akkor már mindegy is volt. Kellett egy kis idö, mire helyrerázódtam, megreggeliztem és rendbehoztam magam, közben Roosával beszélgettem, majd pedig neteztem egy kicsit és a föcitanulás szépségeinek kóstolgatásával folytattam a napot. 5 körül megérkeztek a szülök is, összedobtak valami vacsifélét meg ilyenek, majd pedig kimentünk a lovakhoz, akik egészen jól vannak. Ramona, a kisebb póni teljesen megbarátkozott az új környezettel, simán leülhetek mellé és simogathatom, nem bánt meg semmi. Manta kicsit másabb, sokkal félösebb, gyakran jönnek rá ilyen...pánikroham szerüségek, és akkor elég nehéz irányítani, szóval ö több figyelmet igényel. Imádják a füvet, de tényleg, szóval oké, ez természetes, de hogy képesek elgyenek egész álló nap azt enni, azért kicsit durva :D. Este volt szauna is meg minden, söt még 11kor elugrottunk a lovakhoz :). Annyira de annyira világos volt, majd teszek fel róla képeket. Mondjuk most is az van, pedig mindjárt éjfél. Nem is baj, az esküvön legalább mindent látni fogunk akkor is, ha kimegyünk levegözni :D.
Ma reggel sokkal barátságosabb, fél 10es idöpontban nyitottam ki szemeimet, melyet az ébresztö dupla csörgése és Zsolti sms-e okozott :D. Neki grat a 91%os törijéhez :). Meg remélem, mindenkinek úgy sikerültek az eredmények, ahogy szerette volna. Igaz idáig csak elégedetlen emberekkel találkoztam, föleg az infó terén nem tetszettek a százalékok. Hmm, szóval ott tartottunk, hogy ma reggel... mily csodás, ismét reggelivel indítottam, közben Roosa is hazaért a lovaktól (minden hajnalban felkel, kimegy hozzájuk, aztán késöbb is meglátogatja öket a reggel folyamán), és visszafeküdt aluni XD. Èn pedig föciztem, neteztem, szóval tiszta jó voltam :). Ebéd után elugrottam én is a lovakhoz, Ramonáztam, majd pedig sétáltam egyet a tóig meg vissza a házba :). Jasmina és Riita 5re vitték vissza Pipsát az állatorvoshoz az asztmájával. Roosa maradt a lovakkal, Matti és én pedig elugrottunk a nyaralóba :). Èrdekes, hogy mennyit tud változni kb. 20 km-er belül az idö, Mikkeliben felhös volt az ég, a nyaralónál sütött a Nap (igaz késöbb itt is befelhösödött). Az viszont közös, hogy kb. egész nap 20 fok volt mindkét helyen, szóval mondhatni visszaálltunk a normális kerékvágásba. Nagyonnagyon jól éreztem magam, kellemesen fújt a szél, susogtak a fák, csicseregtek a madarak, de egyébként teljesen csend volt. Tudjátok, ami már majdnem fáj a fülednek. Nagyon érdekes. Ès nagyon megnyugtató. Rengeteget fotóztam, nézelödtem és csak ültem a mólón és meredtem a tájra. A víz egyébként tök kellemes 18 fokos volt :D. Mattival csekkoltuk a halfogókat is, de most nem volt semmi nagy kapás. Csónakáztunk is, egészen pontosan van ilyen kis motoros csónakjuk, de annyira csendes, nem gondolnád, hogy motoros. A feeling kedvéért eveztem is, nem mentünk neki semminek, nem öltünk meg senkit, söt fel se borultunk és még haladtunk is elöre, szóval dicséret nekem, majd Szarvason megmutatom, hogy milyen jó vagyok :D. Annyira...ááá leírhatatlanul jó volt egy óriási tó közepén egy csónakban ülni és hallgatni a csendet, a kezedet a vízbe lógatni, az agyadat kiüríteni és... ehhh. Nem is írom tovább, mert úgyse tudom bemutatni. Olyan... olyan boldog vagy valahogy, hogy sírni lenne kedved. Na kb. olyan :D. Láttunk halacskákat is, nagy cápákat, akik értünk jöttek vacsorára,mint azt Mattival megtárgyaltuk, de a végén csak mi voltunk a gyorsabbak. Timit is megsétáltattuk, közben madarak hangját igyekeztünk beazonosítani és különbözö...hmm, bogyós gyümölcsök virágjait felfedezni :D. Az egyiknek annyira jó illata van, hihetetlen finom. Késöbb abból lesz a Kalinkás joghurt (aki tudja, az tudja :P), meg valami likörszerüség is :D.
Hazafele Matti kedvenc bandáját, a Hurriganest hallgattuk, amit mellesleg Roosa és Jasmina utál, szerintem meg tiszta Csavard fel a szönyeget meg twist meg pöttyösruha meg lassúzás a diszkóban meg ilyenek :D. Katt ide, és ide és ide és ide, hogy meghallgatsd, milyenek is :). Az út felénél megálltunk még egy helyen, ami a föúttól kb. 4 perc kocsikázásra van. Két tavat összekötö csatorna feletti hídra siettünk, ahonnan iszonyat szép volt a kilátás, fotóztam is jó sokat. Itt a víz kicsit hidegebb volt, hiszen folyó vízröl van szó :).
Itthon kiderült, hogy Pipsa kap olyan gyógyszert, amit én is szedtem, szóval tudjátok, ez a tipikus asztmás spray (ez), csak persze macskáknak való "márka". Tartozik hozzá valami fura csö is, amivel tulajdonképpen belevezeted a szájukba az adagot. Nagyon fura :D. Este nagyon már nem történt semmi, msneztem, sütöttünk kis rizses kenyércuccost meg valami hagymás bagettot vagy mit, tök finom volt :). Ès vettek szalámit, ami olyan, mint az otthoni... majdnem kolbász XD.
2009. június 1., hétfő
Képek 13.
Fa templom Mikkeliben
A kerület, ahol élünk
Timi szülinap :)
Savonlinnában
A vár messziröl
Híd
A tó meg én :D
Ez a fura szobor, amit minden évben újrafestenek :D
A vár közelebbröl
A vár meg ééén
Egy másik híd
Sziget
A vár udvara
Szemembe süt a Nap
Roosa és én
Roosa és én 2.
Virágos
Messziröl
Torony
A jelenleg egyetlen ép oldalon -Kerimäkiben a világ legnagyobb fa templománál XD
Ott, ahol magyar még sose járt :)
Matti
Napsugár (kicsit giccses cím XD)
Tavacska
Annnnyira szeretnék egyet (L)
Megérkeztek a lovak (mellesleg nekem kell Jasmina ruhája :D)
Bagooooly (Matti fotózta :D)
A kerület, ahol élünk
Timi szülinap :)
Savonlinnában
A vár messziröl
Híd
A tó meg én :D
Ez a fura szobor, amit minden évben újrafestenek :D
A vár közelebbröl
A vár meg ééén
Egy másik híd
Sziget
A vár udvara
Szemembe süt a Nap
Roosa és én
Roosa és én 2.
Virágos
Messziröl
Torony
A jelenleg egyetlen ép oldalon -Kerimäkiben a világ legnagyobb fa templománál XD
Ott, ahol magyar még sose járt :)
Matti
Napsugár (kicsit giccses cím XD)
Tavacska
Annnnyira szeretnék egyet (L)
Megérkeztek a lovak (mellesleg nekem kell Jasmina ruhája :D)
Bagooooly (Matti fotózta :D)
2009. május 31., vasárnap
50. Savonlinna és Kerimäki - no meg a lovak
30 fok volt emberek! 30! :) Itt mindenki kb. majd meghalt, rajtam kívül természetesen, nekem ez olyan visszafogottabb nyári napnak tünt, de hát természetesen a "bennszülötteknek" ez már - az egyébként augusztus végén szokásos - kánikula volt. Mókásan festettek, ahogy mindenki vörösödött meg izzadt ezerrel :D.
Tegnap este még virágot is ültettünk - tök szépek lettek :). Voltam ki a lovak épületénél is, beszélgettem Roosával, megint megtudtam egy csomó mindent, amiröl idáig fogalmam sem volt :) Vacsi után elvittük Jasminát valami buliba, és a kocsiból körbenéztünk a városban is - tegnap volt ugye a középiskolás ballagás, szóval az ekkor esedékes finn szokást üzték a fiatalok: a fiúk öltönyben, a lányok elegáns ruhában (kb. mint otthon a szalagavatón), de mindenki a jellegzetes fehér sapkában gyülekezett a városközpontban található parkban. Elsö körben ittak, ameddig csak tudtak, majd pedig irány partizni :D. Fél 10 körül jártunk bent, akkor már volt pár emberke, aki nagyon járni se tudott, de a többség még meglepöen rendben volt - fiatal még az idö, mondták Roosáék, éjfél körül durvább a dolog. Aztán a hajnalról ne is beszéljünk.
Reggel fél 10 körül ébresztett a telóm, és kiadós reggeli (már 2 szelet kenyér lement, szóval hurrá :D) valamint zuhany után kicsit lézengtem és semmitsecsintem és jó volt :). Matti és Roosa még mindig az épületen munkálkodtak, Jasmina igyekezett kiheverni a tegnapi parti fáradalmait, Riita pedig késésben volt - nagytakarítást tartottak ugyanis az irodában a munkatársakkal - egész pontosan ablakot pucoltak :D. Szóval rám hárult a mosogatás, az asztalok letörlése és a Pipsára való ügyelés :). Jasmina közben egészen rendbejött, de csak annyira, hogy beugorjon a bikiniébe, és kivánszorogjon az udvarra, majd egy pokrócpn elterüljön és napozzon XD. Nahjó, mintha kémia könyvet is láttam volna vele, bár ez semmire se bizonyíték. Mivel az elöre megbeszélt fél 12-es induláskor Matti és Roosa még sehol se voltak, nekiálltam föcit tanulni, nyami :D. Még talán meg is ragadt valami :).
Fél egykor futott be az elöbb említett két jómadár, és gyors összedobtak valami ebédet, majd negyed kettö körül indultunk el - Matti, Roosa és én. A közeli kis tó mellett elhaladván már nem is csodálkoztam, hogy tisztára olyan képet látok, mint mondjuk Szanában vagy a Balcsin: eszméletlen sok ember strandol nagy élvezettel XD. Az út egyébként nem tartogatott nagy meglepetéseket - szép zöld erdök és kék tavak váltogatták egymást. Közel másfél óra múlva meg is érkeztünk Savonlinnába, és le is parkoltunk a várhoz közeli egyik kis utcában. Savonlinna maga nem a legszebb város, ahol valaha jártam, viszont a vár és a környéke nagyon szépen rendbe van rakva - óriási tó veszi körül a várat, árnyas park, egy csomó virág, kis hidak - tiszta hangulatos. Fényképeztünk egy párat, körbenéztünk, de nagyon kevés idönk volt, mivel késön indultunk és fél5re ott kellett lenni a lovaknál, szóval mondták, hogy arra nem lesz idönk, hogy magába a várba is bemenjünk, meg mondjuk Matti szerint egyébként sincs ott semmi extra, mint amennyire reklámozzák. Mondtam azért, hogy amennyire csak lehet, menjünk be... hát amennyire lehetett, bementünk, de mint kiderült, a nagy része le is van zárva, mert valami kö lépcsösorral gond van, életveszélyes vagy micsoda :D.
A vár megtekintése után visszasétáltunk a kocsihoz és Kerimäki felé vettük az irányt, de elötte letettük Roosát a lovaknál, hogy össze tudja szedni a cuccaikat. Kerimäki kb. 20 km-re van Savonlinnától - szóval nem is olyan közel. Elöször gyors beugrottunk Matti apukájához, mert valami lovas dolgot akartunk elhozni, amit aztán nem találtak meg. Ezek után megnéztük a világ legnagyobb fa templomát - és milyen szerencsém volt, természetesen azt is most festik újra, szóval 1 fal kivételével az egész fel volt állványozva... XD. Azért csináltunk néhány képet Mattival, majd pedig ettünk egy fagyit is. Kérdeztem, hogy ö milyet teszik, rámutatott valami barnára, ami új íz volt, mondom akkor én is kipróbálom azt. Kérdezte, hogy biztos, mert ez valami.... hátö, nem salmiakki, de valami hasonlóan rémes dolog, szóval nem biztos, h nekem bejönne :D. Hmm a végén inkább a rumosdió mellett döntöttem XD.
A lovakhoz menet még megálltunk Matti egyik tesójának nyaralójánál is (azt hiszem, 4en vannak tesók). A nyaraló valami kalandos úton került a tesójához, elmesélte a sztorit, volt benne kisbaba, meg szülésnél meghalt régi felmenö meg ilyen ígéretek, hogy odaadják a kisbabát valami másik gyerektelen családnak meg ehhh elég összevissza volt és jó szövevényes, de a lényeg, hogy ez most elvileg a négyüké, csakhogy csak az egyik testvér használja, a többieknek van saját vagy micsoda. Például Mattinak is. Nagyon nyugis környéken van egyébként, és elég nagy is, ráadásul van hozzá ilyen kis grill terasz meg szauna, kandallós házikó meg ilyenek, ja és természetesen egy nagy tó partján fekszik. A tó kicsit iszaposabb, mint a többi, ezért nem annyira sötét kék, és hamarabb is melegszik. Megnéztem a kezemmel, egészen barátságos volt, nem is olyan hideg, mint vártam. A ház körül lévö erdö is a család tulajdona. Èrdekes, hogy itt mindenkinek van x millió hold erdöje XD. Fotóztam is, Matti is fotózott engem, szóval tökjó, föleg, hogy ahogy ö is mondta, én vagyok az elsö magyar, aki azon a területen járt :D.
A lovak már készen álltak az utazásra, amikor Mattival visszaértünk, és 5 órára megjött a szállítós emberke is.l Ramona, a póni simán bement a helyére, de Mantával eléggé megszenvedtek, nagyon ellenkezett, aztán a végén csak feltolták :D. Természetesen lassabban tudtunk hazafele jönni, mint odafele, nem akartuk megijeszten a lovakat, szóval majdnem 7 óra volt, mire hazaértünk. Ahogy leparkoltunk, Jasmina és Riita is berobogott bicajjal (igen, kb. 5 perc séta, de annyira izgultak, hogy inkább bicajjal jöttek, hogy hamarabb itt legyenek XD). Kifelé már mindkét ló könnyebben jött, és egészen meg is barátkoztak az új helyükkel. Lesz róluk egy csomó fotó, mert szerintem sokat leszünk ott, meg hát nagyon szépek is, és a táj is gyönyörü, föleg naplementében :).
Èrdekes, mint kiderült, holnap itt nincs munkaszünet, semmiféle pünkösd vagy ilyesmi, szóval mindenki megy a munkába :D. Gyanítom, hogy mi meg egész nap lovazni fogunk. Meg ilyenek. Föcit is fogok szerintem tanulni, meg sétálni :). Jajjj és felteszem majd a képeket máról :). Ès megint 30 fokot mond :D.
Tegnap este még virágot is ültettünk - tök szépek lettek :). Voltam ki a lovak épületénél is, beszélgettem Roosával, megint megtudtam egy csomó mindent, amiröl idáig fogalmam sem volt :) Vacsi után elvittük Jasminát valami buliba, és a kocsiból körbenéztünk a városban is - tegnap volt ugye a középiskolás ballagás, szóval az ekkor esedékes finn szokást üzték a fiatalok: a fiúk öltönyben, a lányok elegáns ruhában (kb. mint otthon a szalagavatón), de mindenki a jellegzetes fehér sapkában gyülekezett a városközpontban található parkban. Elsö körben ittak, ameddig csak tudtak, majd pedig irány partizni :D. Fél 10 körül jártunk bent, akkor már volt pár emberke, aki nagyon járni se tudott, de a többség még meglepöen rendben volt - fiatal még az idö, mondták Roosáék, éjfél körül durvább a dolog. Aztán a hajnalról ne is beszéljünk.
Reggel fél 10 körül ébresztett a telóm, és kiadós reggeli (már 2 szelet kenyér lement, szóval hurrá :D) valamint zuhany után kicsit lézengtem és semmitsecsintem és jó volt :). Matti és Roosa még mindig az épületen munkálkodtak, Jasmina igyekezett kiheverni a tegnapi parti fáradalmait, Riita pedig késésben volt - nagytakarítást tartottak ugyanis az irodában a munkatársakkal - egész pontosan ablakot pucoltak :D. Szóval rám hárult a mosogatás, az asztalok letörlése és a Pipsára való ügyelés :). Jasmina közben egészen rendbejött, de csak annyira, hogy beugorjon a bikiniébe, és kivánszorogjon az udvarra, majd egy pokrócpn elterüljön és napozzon XD. Nahjó, mintha kémia könyvet is láttam volna vele, bár ez semmire se bizonyíték. Mivel az elöre megbeszélt fél 12-es induláskor Matti és Roosa még sehol se voltak, nekiálltam föcit tanulni, nyami :D. Még talán meg is ragadt valami :).
Fél egykor futott be az elöbb említett két jómadár, és gyors összedobtak valami ebédet, majd negyed kettö körül indultunk el - Matti, Roosa és én. A közeli kis tó mellett elhaladván már nem is csodálkoztam, hogy tisztára olyan képet látok, mint mondjuk Szanában vagy a Balcsin: eszméletlen sok ember strandol nagy élvezettel XD. Az út egyébként nem tartogatott nagy meglepetéseket - szép zöld erdök és kék tavak váltogatták egymást. Közel másfél óra múlva meg is érkeztünk Savonlinnába, és le is parkoltunk a várhoz közeli egyik kis utcában. Savonlinna maga nem a legszebb város, ahol valaha jártam, viszont a vár és a környéke nagyon szépen rendbe van rakva - óriási tó veszi körül a várat, árnyas park, egy csomó virág, kis hidak - tiszta hangulatos. Fényképeztünk egy párat, körbenéztünk, de nagyon kevés idönk volt, mivel késön indultunk és fél5re ott kellett lenni a lovaknál, szóval mondták, hogy arra nem lesz idönk, hogy magába a várba is bemenjünk, meg mondjuk Matti szerint egyébként sincs ott semmi extra, mint amennyire reklámozzák. Mondtam azért, hogy amennyire csak lehet, menjünk be... hát amennyire lehetett, bementünk, de mint kiderült, a nagy része le is van zárva, mert valami kö lépcsösorral gond van, életveszélyes vagy micsoda :D.
A vár megtekintése után visszasétáltunk a kocsihoz és Kerimäki felé vettük az irányt, de elötte letettük Roosát a lovaknál, hogy össze tudja szedni a cuccaikat. Kerimäki kb. 20 km-re van Savonlinnától - szóval nem is olyan közel. Elöször gyors beugrottunk Matti apukájához, mert valami lovas dolgot akartunk elhozni, amit aztán nem találtak meg. Ezek után megnéztük a világ legnagyobb fa templomát - és milyen szerencsém volt, természetesen azt is most festik újra, szóval 1 fal kivételével az egész fel volt állványozva... XD. Azért csináltunk néhány képet Mattival, majd pedig ettünk egy fagyit is. Kérdeztem, hogy ö milyet teszik, rámutatott valami barnára, ami új íz volt, mondom akkor én is kipróbálom azt. Kérdezte, hogy biztos, mert ez valami.... hátö, nem salmiakki, de valami hasonlóan rémes dolog, szóval nem biztos, h nekem bejönne :D. Hmm a végén inkább a rumosdió mellett döntöttem XD.
A lovakhoz menet még megálltunk Matti egyik tesójának nyaralójánál is (azt hiszem, 4en vannak tesók). A nyaraló valami kalandos úton került a tesójához, elmesélte a sztorit, volt benne kisbaba, meg szülésnél meghalt régi felmenö meg ilyen ígéretek, hogy odaadják a kisbabát valami másik gyerektelen családnak meg ehhh elég összevissza volt és jó szövevényes, de a lényeg, hogy ez most elvileg a négyüké, csakhogy csak az egyik testvér használja, a többieknek van saját vagy micsoda. Például Mattinak is. Nagyon nyugis környéken van egyébként, és elég nagy is, ráadásul van hozzá ilyen kis grill terasz meg szauna, kandallós házikó meg ilyenek, ja és természetesen egy nagy tó partján fekszik. A tó kicsit iszaposabb, mint a többi, ezért nem annyira sötét kék, és hamarabb is melegszik. Megnéztem a kezemmel, egészen barátságos volt, nem is olyan hideg, mint vártam. A ház körül lévö erdö is a család tulajdona. Èrdekes, hogy itt mindenkinek van x millió hold erdöje XD. Fotóztam is, Matti is fotózott engem, szóval tökjó, föleg, hogy ahogy ö is mondta, én vagyok az elsö magyar, aki azon a területen járt :D.
A lovak már készen álltak az utazásra, amikor Mattival visszaértünk, és 5 órára megjött a szállítós emberke is.l Ramona, a póni simán bement a helyére, de Mantával eléggé megszenvedtek, nagyon ellenkezett, aztán a végén csak feltolták :D. Természetesen lassabban tudtunk hazafele jönni, mint odafele, nem akartuk megijeszten a lovakat, szóval majdnem 7 óra volt, mire hazaértünk. Ahogy leparkoltunk, Jasmina és Riita is berobogott bicajjal (igen, kb. 5 perc séta, de annyira izgultak, hogy inkább bicajjal jöttek, hogy hamarabb itt legyenek XD). Kifelé már mindkét ló könnyebben jött, és egészen meg is barátkoztak az új helyükkel. Lesz róluk egy csomó fotó, mert szerintem sokat leszünk ott, meg hát nagyon szépek is, és a táj is gyönyörü, föleg naplementében :).
Èrdekes, mint kiderült, holnap itt nincs munkaszünet, semmiféle pünkösd vagy ilyesmi, szóval mindenki megy a munkába :D. Gyanítom, hogy mi meg egész nap lovazni fogunk. Meg ilyenek. Föcit is fogok szerintem tanulni, meg sétálni :). Jajjj és felteszem majd a képeket máról :). Ès megint 30 fokot mond :D.
2009. május 30., szombat
49. "Ballagás"
Igenigen, mint gondolom azt már minden Kedves Olvasó magától is tudta, ma voltunk a ballagásszerüakármicsodán :).
Reggel... délelött inkább arra keltem, hogy Matti fél 11kor kitartóan ébresztget és reggelihez hívogat :). Ma már egész sokat ettem, reggel lement 1 szelet kenyér (tudjátok, az a négyzet alakú, pirítósnak való) meg tojás, hurrá :). Söt, a tejtöl se lettem rosszul (nem úgy, mint tegnap a kakaótól). Reggeli után Matti és Roosa az istállóhoz mentek, mert még mindig van rajta ezt-azt csinálni, a lovak pedig holnap érkeznek :). Jasmina és Riita elugrottak virágot venni a ballagásra, én pedig hajat mostam, jah meg Pipsára vigyáztam, aki ki volt engedve az udvarra -természetesen csak egy kis "póráz"-szerüséggel mászkálhatott, de azért határozottan odakint volt amit határozottan élvezett is :). Fél egy után érkezett vissza Riita és Jasmina, totális kétségbeesésben, ugyanis úgy volt, hogy délre hazaérnek, és akkor utána végre egyszer kivételesen lesz idejük normális tempóban elkészülni és nem kell sietni, nem késünk el. Hehe, álmaikban maximum :D. Hagytam öket rohangálni, mivel hát segíteni nem nagyon tudtam meg nekem is folytatni kellett a készülödést, szóval gyors felöltöztem (még jó, hogy elhoztam a fekete ünneplös nadrágom meg a lila felsöm...ja és akkor a magassarkúról ne is beszéljünk :D), sminkeltem meg ilyen csuda izgalmas dolgok. Befutott Roosa és Matti is, elöbbi csatlakozott családja hölgy tagjainak pánikolásába, utóbbi pedig - a mázlis fejét - felvette az öltönyt és kész is volt. Mennyivel egyszerübb már a fíuknak... csalás :D. Jasmina és Roosa felettébb mókásak voltak, egymást lökdösték a tükör elött meg ilyenek, igaz, hogy a lakásban van vagy 6 tükör, de nekik mindig ugyanannál kellett készülödni. Egészen pontosan Jasmina épp szedte ki a hajcsavaróit, amikor Roosa módszeresen beállt elé fésülködni meg ilyenek :D. Viccesek voltak.
Elvileg 2kor kezdödött a nagy buláj, de mi stílusosan késtünk negyed órát. A család a belvárosban, nem messze a vasútállomástól, egy kisebb lakásban él, és mivel ott nem lett volna elég hely megtartani, ezért a tömb közös kis társalgójában rendezték meg a dolgot. Àltalában egyébként kertben szokták, de hát mily meglepö, a lakáshoz kert se tartozik :D. A kis szoba kb. egy nagyobb nappali méreteivel rendelkezett, néhány asztalt állítottak bent fel lila terítövel, lila virágokkal, lila szalvétával... úgy látom, itt is szeretik a lilát. Az egyik sarokba tették az ételeket és az italokat, középen pedig kis...hátö, közlekedésre használatos üres tér volt XD. Kb. 15 embert hívtak még meg rajtunk kívül - és még nem is mi érkeztünk utoljára. Ahogy beléptünk, természetesen minden szem ránk szegezödött, és végig is kísért, amíg meg nem ölelgettünk mindenkit, akit megölelni illik ilyenkor. Mivel nekem fogalmam sem volt, hogy mit is kell ilyenkor tenni, ezért meglestem, hogy a másik két lány hogy viselkedik és hmm, hát én is azt tettem :D. Szóval nagy ropogós ölelésben kellett részesíteni az anyukát (aki szöke volt, nagyon kevés hajjal és nagyon fehér börrel), apukát (hátö.... :D neki olyan középkorú apuka feje volt) meg a ballagó fiút is (aki alig magasabb, mint én, vörös hajú, piercinges és hmmm, leginkább mókushoz hasonlít :D). A beavatási ceremónia ezzel még nem ért véget, végig kellett sétálni az összes vendégen (mármint nem kellett rájuk lépni, meg ilyenek, szóval nem rajtuk sétáltunk XD), és kezet fogni velük. Rajtunk kívül egyébként még egy 15 éves fiú képviselte a fiatalabb korosztályt, a többiek szülöknek, nagyszülöknek néztek ki.
Miután mi is a közösség tagjai lettünk (ez most olyan, mintha valami szektába léptem volna be, pedig nem XD), venni kellett egy-egy pohár pezsgöt, majd helyet foglalhattunk. Ja igen, el ne felejtsem, a nagy ölelkezés keretében a virágot is odaadták a fiúnak (akinek a nevét Ìró-nak kell ejteni, de hogy hogy írják? Nem Eeronak, mert azt másképp ejtik). A virág egyébként mindig, mindenkitöl egy szál vörös rózsa. Az apuka pohárköszöntöje után pedig megindult az evészet. Nagyon furcsa hangulatban telt egyébként az egész, bár lehet, hogy csak nekem volt furcsa természetesen :D. Szóval minden kis család külön kis asztalhoz húzódott el, és nem is kommunikáltak mással, csak egymással. Most otthon ha valaki ballag, akkor a nagyapa meg az unokatesó simán leül egymás mellé és boldogan elcseverészik, itt nem ez történt. Furcsa volt :D. A kaja egyébként finom volt, volt a tipikus ballagós pite, ami tényleg pite volt gombával meg husival meg ilyenek, valamint volt krumplisaláta, valami tésztás-ananászos akármicsoda és zöldsaláta is. Az egyik legérdekesebb fogás szerintem úgy festett, mint egy nagy epres torta, leszámítva, hogy barna kenyér volt a tésztája, húsos a töltelékje és tejfölös-sonkás a krémje. A dolog egyébként fogd, vidd és edd rendszerben müködött, tehát ilyen állófogadás-szerü volt XD. Legalább tudtam hasznosítani az Eu-órán tanultakat és nem markoltam meg a pezsgöspoharat meg nem ettem le magam meg ilyenek.
Evés közben is mindenki a saját családtagjaival kommunikált, nem fényképeztek meg semmi, szóval én se eröltettem a dolgot, pedig elvittem a kamerát. De nagyon nem úgy néztek ki, mint akik különsebben lelkesednek az ötletért, ráadásul ha a család maga nem fotózta a fiuk ballagását, akkor én most nem álltam neki a meghitt csöndben vakut kattintgatni meg szemekbe villogni. Elhihetitek, nem maradtatok le semmi extráról :). Evés után meg több evés jött, epertorta volt, nyamiii, nagyon fincsi :) Ùgy látom, itt az epret is imádják :D. A süti közben sikerült egy kicsit beszélgetni a fiúval is, akit az anyuka pár eröteljes lökéssel igyekezett rávenni arra, hogy mindenkivel beszéljen néhány szót. Nagyon jól tud angolul, szóval egész gördülékenyen ment a társalgás, amibe Matti és Riita is bekapcsolódott. Jasmina annyira nem szívleli a fiút, egész pontosan inkább azzal van gondja, hogy a fiú anyukája megrögzötten össze akarja öket hozni, pedig Jasmina már több, mint 2 éve Mattival van :D. Emellett kicsit kellemetlenül is érezte magát (mármint Jasmina), mert úgy érezte, túlöltözött. Hmm, egyértelmüen ö volt a legszebb egyébként, szóval nem csodálom, hogy az anyuka össze akarja eröltetni a két gyereket, de kicsit tényleg kilógott a többiek közül a pánt nélküli, térdig érö, lila, fekete flitterekkel díszített seleymruhájában, tüsarkújával, göndör, szöke hajával, benn egy nagy fekete virágos csattal... :D. Bár mondjuk ez az egész "családunkra" igaz volt, messze mi voltunk a legjobban öltözöttek XD. Nembaj, inkább legyünk túl elegánsak, mint toplisak.
Mint megtudtam, kedves Ìró nevü, egyébként rendkívül ideges (állandóan remegett a keze, mindegy, kivel beszélt) fiatalemberünk most kicsit utazgat a haverokkal, aztán pedig januártól átvészeli a kötelezö 6 hónapos katonai szolgálatot, ezek után pedig angolul fog valami gazdasági ismeretek szerüt tanulgatni az egyik egyetemen. Szimpatikusnak véltem egyébként, bár látszott szegényen, hogy utálja az olyan stresszhelyzeteket, mint egy ballagás 20 családtaggal ill. baráttal. Na hát igen, a finnek tényleg visszahúzódóak, ez a srác az itteni családom elmondása szerint pedig még a szokásosnál is visszahúzódobb meg jobban stresszeli magát.
Mi jöttünk el elsönek, valamikor 4 elött, szóval egész hamar lezavarják a dolgot. Megálltunk két boltban, ahová Jasminával és Mattival mentem be, tök vicces volt, mert egy rakat kiöltözött ember mászkált még rajtunk kívül, mindenki ballagásról igyekezett haza, csak elötte beugrottak valami vacsiféléért. Itthon Riita és Jasmina aludtak egyet (Jasmina elvileg tanult...elvileg), Matti és Roosa a lovak istállóját rendezte én pedig felporszívóztam (azt csak a saját szobámba kellett) meg letöröltem a port (azt az egész lakásban), majd pedig jöttem ideee, blogot írni :D.
Este lehet, hogy jön a kicsiMatti, és vele meg Jasminával megyünk városba, lehet, hogy nem jön, akkor Jasminával megyek városba, vagy Riitával (aki viccesen mutatna a fiatalok között, saját véleménye szerint) vagy Roosával (aki most kb. félig lóvá változott maga is, legalább is tuti, hogy elméjében egész nap pacizik és minden gondolatát az istálló meg Ramona meg Manta köti le, és hevesen tiltakozott, amikor a szülök kitalálták, hogy városba kéne menni este, mondván annyi mindent kell még az istállóval csinálni és nincs kimozdulni idö), vagy lehet, hogy nem is megyünk semerre, akkor meg elmegyek sétálni meg föcit tanulok meg beszélek az otthoniakkal, vagy Pipsára eröltetem magam a teraszon vagy valami hasonló elmés tevékenység. A városban egyébként kb. olyan állapotok lesznek, mint május elsején, szóval rengeteg részeg fiatal, de Matti szerint ezt is jó megnézni, meg lehet, hogy talán beszédesebbek lesznek, mint általában, bár az esetek nagy részében annyira részegek, hogy beszélni se tudnak :D.
Holnapi nap: megyek Savonlinnába, de hogy kivel, azt ne kérdezzétek :D. Mindenesetre megyek, ez a fö, és majd csinálok egy rakat képet, ígérem :). Meg az esküvön is remélem, hogy lehet majd fotózni, és nem olyan lesz a közhangulat meg hozzáállás, mint ma volt :D.
Reggel... délelött inkább arra keltem, hogy Matti fél 11kor kitartóan ébresztget és reggelihez hívogat :). Ma már egész sokat ettem, reggel lement 1 szelet kenyér (tudjátok, az a négyzet alakú, pirítósnak való) meg tojás, hurrá :). Söt, a tejtöl se lettem rosszul (nem úgy, mint tegnap a kakaótól). Reggeli után Matti és Roosa az istállóhoz mentek, mert még mindig van rajta ezt-azt csinálni, a lovak pedig holnap érkeznek :). Jasmina és Riita elugrottak virágot venni a ballagásra, én pedig hajat mostam, jah meg Pipsára vigyáztam, aki ki volt engedve az udvarra -természetesen csak egy kis "póráz"-szerüséggel mászkálhatott, de azért határozottan odakint volt amit határozottan élvezett is :). Fél egy után érkezett vissza Riita és Jasmina, totális kétségbeesésben, ugyanis úgy volt, hogy délre hazaérnek, és akkor utána végre egyszer kivételesen lesz idejük normális tempóban elkészülni és nem kell sietni, nem késünk el. Hehe, álmaikban maximum :D. Hagytam öket rohangálni, mivel hát segíteni nem nagyon tudtam meg nekem is folytatni kellett a készülödést, szóval gyors felöltöztem (még jó, hogy elhoztam a fekete ünneplös nadrágom meg a lila felsöm...ja és akkor a magassarkúról ne is beszéljünk :D), sminkeltem meg ilyen csuda izgalmas dolgok. Befutott Roosa és Matti is, elöbbi csatlakozott családja hölgy tagjainak pánikolásába, utóbbi pedig - a mázlis fejét - felvette az öltönyt és kész is volt. Mennyivel egyszerübb már a fíuknak... csalás :D. Jasmina és Roosa felettébb mókásak voltak, egymást lökdösték a tükör elött meg ilyenek, igaz, hogy a lakásban van vagy 6 tükör, de nekik mindig ugyanannál kellett készülödni. Egészen pontosan Jasmina épp szedte ki a hajcsavaróit, amikor Roosa módszeresen beállt elé fésülködni meg ilyenek :D. Viccesek voltak.
Elvileg 2kor kezdödött a nagy buláj, de mi stílusosan késtünk negyed órát. A család a belvárosban, nem messze a vasútállomástól, egy kisebb lakásban él, és mivel ott nem lett volna elég hely megtartani, ezért a tömb közös kis társalgójában rendezték meg a dolgot. Àltalában egyébként kertben szokták, de hát mily meglepö, a lakáshoz kert se tartozik :D. A kis szoba kb. egy nagyobb nappali méreteivel rendelkezett, néhány asztalt állítottak bent fel lila terítövel, lila virágokkal, lila szalvétával... úgy látom, itt is szeretik a lilát. Az egyik sarokba tették az ételeket és az italokat, középen pedig kis...hátö, közlekedésre használatos üres tér volt XD. Kb. 15 embert hívtak még meg rajtunk kívül - és még nem is mi érkeztünk utoljára. Ahogy beléptünk, természetesen minden szem ránk szegezödött, és végig is kísért, amíg meg nem ölelgettünk mindenkit, akit megölelni illik ilyenkor. Mivel nekem fogalmam sem volt, hogy mit is kell ilyenkor tenni, ezért meglestem, hogy a másik két lány hogy viselkedik és hmm, hát én is azt tettem :D. Szóval nagy ropogós ölelésben kellett részesíteni az anyukát (aki szöke volt, nagyon kevés hajjal és nagyon fehér börrel), apukát (hátö.... :D neki olyan középkorú apuka feje volt) meg a ballagó fiút is (aki alig magasabb, mint én, vörös hajú, piercinges és hmmm, leginkább mókushoz hasonlít :D). A beavatási ceremónia ezzel még nem ért véget, végig kellett sétálni az összes vendégen (mármint nem kellett rájuk lépni, meg ilyenek, szóval nem rajtuk sétáltunk XD), és kezet fogni velük. Rajtunk kívül egyébként még egy 15 éves fiú képviselte a fiatalabb korosztályt, a többiek szülöknek, nagyszülöknek néztek ki.
Miután mi is a közösség tagjai lettünk (ez most olyan, mintha valami szektába léptem volna be, pedig nem XD), venni kellett egy-egy pohár pezsgöt, majd helyet foglalhattunk. Ja igen, el ne felejtsem, a nagy ölelkezés keretében a virágot is odaadták a fiúnak (akinek a nevét Ìró-nak kell ejteni, de hogy hogy írják? Nem Eeronak, mert azt másképp ejtik). A virág egyébként mindig, mindenkitöl egy szál vörös rózsa. Az apuka pohárköszöntöje után pedig megindult az evészet. Nagyon furcsa hangulatban telt egyébként az egész, bár lehet, hogy csak nekem volt furcsa természetesen :D. Szóval minden kis család külön kis asztalhoz húzódott el, és nem is kommunikáltak mással, csak egymással. Most otthon ha valaki ballag, akkor a nagyapa meg az unokatesó simán leül egymás mellé és boldogan elcseverészik, itt nem ez történt. Furcsa volt :D. A kaja egyébként finom volt, volt a tipikus ballagós pite, ami tényleg pite volt gombával meg husival meg ilyenek, valamint volt krumplisaláta, valami tésztás-ananászos akármicsoda és zöldsaláta is. Az egyik legérdekesebb fogás szerintem úgy festett, mint egy nagy epres torta, leszámítva, hogy barna kenyér volt a tésztája, húsos a töltelékje és tejfölös-sonkás a krémje. A dolog egyébként fogd, vidd és edd rendszerben müködött, tehát ilyen állófogadás-szerü volt XD. Legalább tudtam hasznosítani az Eu-órán tanultakat és nem markoltam meg a pezsgöspoharat meg nem ettem le magam meg ilyenek.
Evés közben is mindenki a saját családtagjaival kommunikált, nem fényképeztek meg semmi, szóval én se eröltettem a dolgot, pedig elvittem a kamerát. De nagyon nem úgy néztek ki, mint akik különsebben lelkesednek az ötletért, ráadásul ha a család maga nem fotózta a fiuk ballagását, akkor én most nem álltam neki a meghitt csöndben vakut kattintgatni meg szemekbe villogni. Elhihetitek, nem maradtatok le semmi extráról :). Evés után meg több evés jött, epertorta volt, nyamiii, nagyon fincsi :) Ùgy látom, itt az epret is imádják :D. A süti közben sikerült egy kicsit beszélgetni a fiúval is, akit az anyuka pár eröteljes lökéssel igyekezett rávenni arra, hogy mindenkivel beszéljen néhány szót. Nagyon jól tud angolul, szóval egész gördülékenyen ment a társalgás, amibe Matti és Riita is bekapcsolódott. Jasmina annyira nem szívleli a fiút, egész pontosan inkább azzal van gondja, hogy a fiú anyukája megrögzötten össze akarja öket hozni, pedig Jasmina már több, mint 2 éve Mattival van :D. Emellett kicsit kellemetlenül is érezte magát (mármint Jasmina), mert úgy érezte, túlöltözött. Hmm, egyértelmüen ö volt a legszebb egyébként, szóval nem csodálom, hogy az anyuka össze akarja eröltetni a két gyereket, de kicsit tényleg kilógott a többiek közül a pánt nélküli, térdig érö, lila, fekete flitterekkel díszített seleymruhájában, tüsarkújával, göndör, szöke hajával, benn egy nagy fekete virágos csattal... :D. Bár mondjuk ez az egész "családunkra" igaz volt, messze mi voltunk a legjobban öltözöttek XD. Nembaj, inkább legyünk túl elegánsak, mint toplisak.
Mint megtudtam, kedves Ìró nevü, egyébként rendkívül ideges (állandóan remegett a keze, mindegy, kivel beszélt) fiatalemberünk most kicsit utazgat a haverokkal, aztán pedig januártól átvészeli a kötelezö 6 hónapos katonai szolgálatot, ezek után pedig angolul fog valami gazdasági ismeretek szerüt tanulgatni az egyik egyetemen. Szimpatikusnak véltem egyébként, bár látszott szegényen, hogy utálja az olyan stresszhelyzeteket, mint egy ballagás 20 családtaggal ill. baráttal. Na hát igen, a finnek tényleg visszahúzódóak, ez a srác az itteni családom elmondása szerint pedig még a szokásosnál is visszahúzódobb meg jobban stresszeli magát.
Mi jöttünk el elsönek, valamikor 4 elött, szóval egész hamar lezavarják a dolgot. Megálltunk két boltban, ahová Jasminával és Mattival mentem be, tök vicces volt, mert egy rakat kiöltözött ember mászkált még rajtunk kívül, mindenki ballagásról igyekezett haza, csak elötte beugrottak valami vacsiféléért. Itthon Riita és Jasmina aludtak egyet (Jasmina elvileg tanult...elvileg), Matti és Roosa a lovak istállóját rendezte én pedig felporszívóztam (azt csak a saját szobámba kellett) meg letöröltem a port (azt az egész lakásban), majd pedig jöttem ideee, blogot írni :D.
Este lehet, hogy jön a kicsiMatti, és vele meg Jasminával megyünk városba, lehet, hogy nem jön, akkor Jasminával megyek városba, vagy Riitával (aki viccesen mutatna a fiatalok között, saját véleménye szerint) vagy Roosával (aki most kb. félig lóvá változott maga is, legalább is tuti, hogy elméjében egész nap pacizik és minden gondolatát az istálló meg Ramona meg Manta köti le, és hevesen tiltakozott, amikor a szülök kitalálták, hogy városba kéne menni este, mondván annyi mindent kell még az istállóval csinálni és nincs kimozdulni idö), vagy lehet, hogy nem is megyünk semerre, akkor meg elmegyek sétálni meg föcit tanulok meg beszélek az otthoniakkal, vagy Pipsára eröltetem magam a teraszon vagy valami hasonló elmés tevékenység. A városban egyébként kb. olyan állapotok lesznek, mint május elsején, szóval rengeteg részeg fiatal, de Matti szerint ezt is jó megnézni, meg lehet, hogy talán beszédesebbek lesznek, mint általában, bár az esetek nagy részében annyira részegek, hogy beszélni se tudnak :D.
Holnapi nap: megyek Savonlinnába, de hogy kivel, azt ne kérdezzétek :D. Mindenesetre megyek, ez a fö, és majd csinálok egy rakat képet, ígérem :). Meg az esküvön is remélem, hogy lehet majd fotózni, és nem olyan lesz a közhangulat meg hozzáállás, mint ma volt :D.
2009. május 29., péntek
48. Vakáció - a finn diákoknak is :)
Ès igen, ezzel vége is lenne az iskolás-tanulás hétköznapoknak. Hihetetlen gyorsan eltelt... ááá, ki lopta el a napjaimat?!
Reggel fél hétre állítottam ébresztöt, de persze megint kinyomtam... még szerencse, hogy nemsoká felriadtam ééés még így is hamarabb keltem, mint Roosa :D. Nem semmi... Megdicsérem magam, egy egész joghurtot meg tudtam enni mindenféle hányinger nélkül, szóval grat Ediiit! Riita vitt minket suliba, gyors felvettük Päivit is (aki levágatta a haját, most csak kb. a válláig ér), majd kb. 7 perc alatt be is értünk, ami szerény véleményem szerint új rekord. A kocsiból kiszállván egy kicsit kellemetlen meglepi fogadott, Roosa akkor szembesített vele, hogy most nekem bizony meg kell várnom, amíg ö levizsgázik, majd utána keressük meg Rékát. Oké mondom, akkor én addig elmegyek a városba... ja, hogy nem mehetek, mert ez most csak angol teszt, és gyorsan végezni fog, és ha elmegyek, akkor nem fog megtalálni? Hmm szóval maradjak csak az aulában és üldögéljek ott. Oké, gondoltam, majd úgyis jön Feri vagy valami, aztán legalább lesz kivel beszélgetni, ha már sétálni nem is lehet (meg egyébként is, 10-ig be vannak zárva a boltok). Szóval helyet foglaltam az aulában, és hmmm, hát 2,5 órát zenehallgatással meg az alvás elleni küzdelemmel töltöttem csendes magányomban :D. 2 óra után úgy döntöttem, hogy felnézek a másodikra, ott vizsgázik Roosa, szóval leülök valahol a terem környékén. Negyed óra múlva kb. Päivi is beállított, aki erösen csodálkozott azon, hogy Roosa még mindig az angolt írja, de hát nem volt mit tenni, vártunk, és amíg vártunk, beszélgettünk :D.
Hamarosan kijött Roosa is (majdnem utolsónak sztem XD), és iszonyat ijedt fejet vágott, nagyon nehéznek találta a tesztet, szerinte ez a legrosszabbul sikerült tesztje. A rövidke pánik után ebédelni indultunk, valami halas zöldséges tészta volt meg az a ropogós kenyérszerü akármicsoda margarinnal, felvágottal, sajttal és paradicsommal. Nagyonnagyon jó volt, de alig ettem valamit, és már is jóllakottnak éreztem magam, szóval inkább nem eröltettem a dolgot. Az ebéd felénél Ksenia, Feri és egy számomra ismeretlen szöke lány is csatlakozott hozzánk, szóval elég viccesse vált a társalgás, angol, finn, ukrán, magyar, orosz szavakat is hallani lehetett :D. Mindenesetre Feri és a kenyeres beszólás...hát az nem semmi volt :D. Teljes nyugalomban ül és eszik, egyszer csak megszólal azon a totálisan tárgyilagos hangon: ez a kenyér egy nagy sz*r... majd nyugodtan csámcsogott tovább. :D Ez így most nem biztos, hogy vicces, söt, de akkor nagyon ütött :D Hmm, hát kellett neked a legnagyobb szelet barna kenyeret kivenni :D.
Az ebéd végén Réka is becsatlakozott hozzánk, majd pedig egy újság számára csináltak rólunk képeket. Vicces volt, mert a sima, mosolyogj a kamerába és ennyi koncepció nem tetszett nekik, szóval elöször le kellett ülnünk az aulában egy kanapéra, és eljátszani, hogy beszélgetünk, aztán úgy tettünk, mintha újságot olvasnánk, majd kint próbálkoztunk, sétálni kelett az udvaron meg a földön ülni és távolba merengeni meg minden XD. Szerintem a legjobban a távolba merengös képek közül az egyik sikerült, szóval azt fogom javasolni, és mive Réka választja ki a képet, ezért majd rá próbálok hatni teljes eröbedobással :D. Jah igen, vele meg is egyeztünk, hogy még a 2 hétben jópárszor összefutunk, majd Roosával smsben meg velem Facebookon tartja a kapcsolatot.
A csodálatos képek elkészítése után csatlakoztam Kseniáékhoz, mert Roosának el kellett mennie megvenni néhány dolgot nyárra a lovaknak. A suliban volt ilyen kis évzáró-ünnepség, de ne olyanra tessék gondolni, mint otthon: a tornateremben volt, mindenki a földön csücsült/feküdt teljesen hétköznapi ruhában, ja és a résztvétel se volt kötelezlö. Az egyik sulis bandával nyitottak, elénekeltek néhány számot, majd az igazgató úr adott át néhány könyvet és oklevelet a tehetséges diákoknak. Ùjabb kis koncert következett, majd pedig a tanárokról vetítettek ki régi, nagyon cikis képeket, és ki kellett találni, hogy kit is látunk az adott képen :D. Még úgy is vicces volt, hogy a tanárok felét nem ismertem. Az otthoni diákönkormányzathoz hasonló csoport is adogatott át díjakat a különbözö versenyek gyözteseinek, például a vedd fel azt a ruhát, amit máskor nem viselnél nap nyertesei is megkapták méltó jutalmukat. Jajj meg volt valami király meg királynö díjátadás is, azt mondjuk nem értettem, hogy mi alapján választották meg öket, de a király egy számomra totál ismeretlen fiú lett, a királynö meg Réka :D. Kapott koronát meg virágot meg minden... XD Fél kettö körül úgy döntöttem, hogy hazaindulok, szóval elköszöntem Feritöl és Kseniától, öket majd csak a reptéren látom újra. Másfél óra gyaloglás után pedig haza is értem :D. Èééés egészen meleg van... majdnem túl sok a hosszú nadrág :D. De csak majdnem... meg mi lesz akkor vasárnap? 30 fokot mondanak ugyanis :D. Lehet, hogy mégis kellett volna nyári cipöt hoznom? Mert sportcipöben majd meghalok :D.
A mai nap fénypontja mondjuk az volt, amikor 3 lány sikítva rohant végig az udvaron, majd a kerítésnél gyors ledobták a ruhájukat, és fürdöruciban futottak tovább a közeli tóhoz, ahol gyors csobbantak is egy nagyot :D. Azért elég groteszk volt a pulcsis emberek mellett a fürdöruha XD.
Este ünnepeljük Timi szülinapját, bizony, lesz tortája meg minden... nem semmi :D. A holnapi napról senki nem mond még semmit, de az tuti, hogy megyünk a ballagásos akármicsodára. Vasárnap meg jönnek a lovak, de az a nap még sötétebb homályba burkolózik... XD
Reggel fél hétre állítottam ébresztöt, de persze megint kinyomtam... még szerencse, hogy nemsoká felriadtam ééés még így is hamarabb keltem, mint Roosa :D. Nem semmi... Megdicsérem magam, egy egész joghurtot meg tudtam enni mindenféle hányinger nélkül, szóval grat Ediiit! Riita vitt minket suliba, gyors felvettük Päivit is (aki levágatta a haját, most csak kb. a válláig ér), majd kb. 7 perc alatt be is értünk, ami szerény véleményem szerint új rekord. A kocsiból kiszállván egy kicsit kellemetlen meglepi fogadott, Roosa akkor szembesített vele, hogy most nekem bizony meg kell várnom, amíg ö levizsgázik, majd utána keressük meg Rékát. Oké mondom, akkor én addig elmegyek a városba... ja, hogy nem mehetek, mert ez most csak angol teszt, és gyorsan végezni fog, és ha elmegyek, akkor nem fog megtalálni? Hmm szóval maradjak csak az aulában és üldögéljek ott. Oké, gondoltam, majd úgyis jön Feri vagy valami, aztán legalább lesz kivel beszélgetni, ha már sétálni nem is lehet (meg egyébként is, 10-ig be vannak zárva a boltok). Szóval helyet foglaltam az aulában, és hmmm, hát 2,5 órát zenehallgatással meg az alvás elleni küzdelemmel töltöttem csendes magányomban :D. 2 óra után úgy döntöttem, hogy felnézek a másodikra, ott vizsgázik Roosa, szóval leülök valahol a terem környékén. Negyed óra múlva kb. Päivi is beállított, aki erösen csodálkozott azon, hogy Roosa még mindig az angolt írja, de hát nem volt mit tenni, vártunk, és amíg vártunk, beszélgettünk :D.
Hamarosan kijött Roosa is (majdnem utolsónak sztem XD), és iszonyat ijedt fejet vágott, nagyon nehéznek találta a tesztet, szerinte ez a legrosszabbul sikerült tesztje. A rövidke pánik után ebédelni indultunk, valami halas zöldséges tészta volt meg az a ropogós kenyérszerü akármicsoda margarinnal, felvágottal, sajttal és paradicsommal. Nagyonnagyon jó volt, de alig ettem valamit, és már is jóllakottnak éreztem magam, szóval inkább nem eröltettem a dolgot. Az ebéd felénél Ksenia, Feri és egy számomra ismeretlen szöke lány is csatlakozott hozzánk, szóval elég viccesse vált a társalgás, angol, finn, ukrán, magyar, orosz szavakat is hallani lehetett :D. Mindenesetre Feri és a kenyeres beszólás...hát az nem semmi volt :D. Teljes nyugalomban ül és eszik, egyszer csak megszólal azon a totálisan tárgyilagos hangon: ez a kenyér egy nagy sz*r... majd nyugodtan csámcsogott tovább. :D Ez így most nem biztos, hogy vicces, söt, de akkor nagyon ütött :D Hmm, hát kellett neked a legnagyobb szelet barna kenyeret kivenni :D.
Az ebéd végén Réka is becsatlakozott hozzánk, majd pedig egy újság számára csináltak rólunk képeket. Vicces volt, mert a sima, mosolyogj a kamerába és ennyi koncepció nem tetszett nekik, szóval elöször le kellett ülnünk az aulában egy kanapéra, és eljátszani, hogy beszélgetünk, aztán úgy tettünk, mintha újságot olvasnánk, majd kint próbálkoztunk, sétálni kelett az udvaron meg a földön ülni és távolba merengeni meg minden XD. Szerintem a legjobban a távolba merengös képek közül az egyik sikerült, szóval azt fogom javasolni, és mive Réka választja ki a képet, ezért majd rá próbálok hatni teljes eröbedobással :D. Jah igen, vele meg is egyeztünk, hogy még a 2 hétben jópárszor összefutunk, majd Roosával smsben meg velem Facebookon tartja a kapcsolatot.
A csodálatos képek elkészítése után csatlakoztam Kseniáékhoz, mert Roosának el kellett mennie megvenni néhány dolgot nyárra a lovaknak. A suliban volt ilyen kis évzáró-ünnepség, de ne olyanra tessék gondolni, mint otthon: a tornateremben volt, mindenki a földön csücsült/feküdt teljesen hétköznapi ruhában, ja és a résztvétel se volt kötelezlö. Az egyik sulis bandával nyitottak, elénekeltek néhány számot, majd az igazgató úr adott át néhány könyvet és oklevelet a tehetséges diákoknak. Ùjabb kis koncert következett, majd pedig a tanárokról vetítettek ki régi, nagyon cikis képeket, és ki kellett találni, hogy kit is látunk az adott képen :D. Még úgy is vicces volt, hogy a tanárok felét nem ismertem. Az otthoni diákönkormányzathoz hasonló csoport is adogatott át díjakat a különbözö versenyek gyözteseinek, például a vedd fel azt a ruhát, amit máskor nem viselnél nap nyertesei is megkapták méltó jutalmukat. Jajj meg volt valami király meg királynö díjátadás is, azt mondjuk nem értettem, hogy mi alapján választották meg öket, de a király egy számomra totál ismeretlen fiú lett, a királynö meg Réka :D. Kapott koronát meg virágot meg minden... XD Fél kettö körül úgy döntöttem, hogy hazaindulok, szóval elköszöntem Feritöl és Kseniától, öket majd csak a reptéren látom újra. Másfél óra gyaloglás után pedig haza is értem :D. Èééés egészen meleg van... majdnem túl sok a hosszú nadrág :D. De csak majdnem... meg mi lesz akkor vasárnap? 30 fokot mondanak ugyanis :D. Lehet, hogy mégis kellett volna nyári cipöt hoznom? Mert sportcipöben majd meghalok :D.
A mai nap fénypontja mondjuk az volt, amikor 3 lány sikítva rohant végig az udvaron, majd a kerítésnél gyors ledobták a ruhájukat, és fürdöruciban futottak tovább a közeli tóhoz, ahol gyors csobbantak is egy nagyot :D. Azért elég groteszk volt a pulcsis emberek mellett a fürdöruha XD.
Este ünnepeljük Timi szülinapját, bizony, lesz tortája meg minden... nem semmi :D. A holnapi napról senki nem mond még semmit, de az tuti, hogy megyünk a ballagásos akármicsodára. Vasárnap meg jönnek a lovak, de az a nap még sötétebb homályba burkolózik... XD
2009. május 28., csütörtök
47. Beteg
Szorriszorri a tegnapi elmaradt bejegyzésért, ráadásul ma se tudok sokat írni, de azért gondoltam csak írok már valamit, hogy mégis mi a helyzet :).
Szóval szerdán hajnali 3kor arra keltem, hogy hmm, valami gáz van, de nem tudtam eldönteni, hogy mi is a gond. Néhány perc tán tudatosult, hogy hohó, ez bizony hányinger, nem is akármilyen, soval irány a wc... hát, mondhatom, ezek után nem sokat aludtam, reggelig még két alkalommal jött ki a keddi elfogyasztott táplálék :D. Ezek után reggel persze úgy döntöttünk, hogy nem kéne a városban mászkálnom, hanem inkább itthon maradtam és soksok vizet ittam, aludtam, neteztem kb. fél órát, de aztán inkább aludtam :D. Az a helyzet, hogy terjed a megyében ez a hányós-hasmenéses víruska, és Matti is elkapta az apukájától, amikor múlt héten Savonlinnában volt, szóval elég valószínü, hogy én meg töle kaptam el. A különbség csak annyi, hogy Matti és Roosa csak hasfájásra panaszkodott meg nem tudtak olyan sokat enni, én meg hát... na igen :)
A mai nap szintén hasonlóan telt, mint a tegnapi, föleg aludtam, megpróbáltam föcit tanulni, de hmm, nem jött össze és alvás lett a vége... bár úgy vagyok vele, hogy amíg beteg az ember, addig úgyse tud olyan jól tanulni. Ma már tudtam enni egy kis... hmm, tudjátok az a jellengzetes finn kaja, apró kenyérszerü és rizs van rajta...szóval egy olyat, meg egy joghurtot, illetve érdekes, de délután egy fagyi annyira jól esett :D. Meg most este egy kis fött tojás meg saláta. Szóval haladok :).
Èééés ma van a kutyus, Timi 13. szülinapja, szóval boldog szülinapot Timi :).
Szóval szerdán hajnali 3kor arra keltem, hogy hmm, valami gáz van, de nem tudtam eldönteni, hogy mi is a gond. Néhány perc tán tudatosult, hogy hohó, ez bizony hányinger, nem is akármilyen, soval irány a wc... hát, mondhatom, ezek után nem sokat aludtam, reggelig még két alkalommal jött ki a keddi elfogyasztott táplálék :D. Ezek után reggel persze úgy döntöttünk, hogy nem kéne a városban mászkálnom, hanem inkább itthon maradtam és soksok vizet ittam, aludtam, neteztem kb. fél órát, de aztán inkább aludtam :D. Az a helyzet, hogy terjed a megyében ez a hányós-hasmenéses víruska, és Matti is elkapta az apukájától, amikor múlt héten Savonlinnában volt, szóval elég valószínü, hogy én meg töle kaptam el. A különbség csak annyi, hogy Matti és Roosa csak hasfájásra panaszkodott meg nem tudtak olyan sokat enni, én meg hát... na igen :)
A mai nap szintén hasonlóan telt, mint a tegnapi, föleg aludtam, megpróbáltam föcit tanulni, de hmm, nem jött össze és alvás lett a vége... bár úgy vagyok vele, hogy amíg beteg az ember, addig úgyse tud olyan jól tanulni. Ma már tudtam enni egy kis... hmm, tudjátok az a jellengzetes finn kaja, apró kenyérszerü és rizs van rajta...szóval egy olyat, meg egy joghurtot, illetve érdekes, de délután egy fagyi annyira jól esett :D. Meg most este egy kis fött tojás meg saláta. Szóval haladok :).
Èééés ma van a kutyus, Timi 13. szülinapja, szóval boldog szülinapot Timi :).
2009. május 26., kedd
46. Nagy séták
Èreztétek már egy kiadós, egész napos séta utan, hogy majd´ leszakad mindkét lábatok? Na most én így érzem magam :)
Tegnap azért nem írtam blogot, mert hát igen, bealudtam de rendesen, és a tervezett fél 10 meg memóriakártya vásárlás helyett délben keltem, szóval lekéstem a sulis ebédet is és nem sok értelmét láttam annak se, hogy begyalogoljak. Szóval a tegnap nagy része elég kómásan telt, próbálgattam matekot tanulgatni, neteztem, üldögéltem, beszélgettem ... :)
A mai nap ennek kb. szöges ellentéte volt. Reggel fél hétkor, hátö nem épp frissen és legkevésbé se üdén, de jókeddvel keltem, gyors összekaptam magam, megreggeliztem és a megadott 7 óra 35 perces idöpontra kész is voltam... persze Roosa és Riita megint késésben volt, szóval 45kor indultunk :D. A suliban találkoztunk Ferivel, majd pedig nekiindultunk nagynagy sétánknak. Mivel 8kor még természetesen minden be van zárva, ezért elsö körben csak járkálgattunk a városban, beszélgettünk, felmentünk a toronyba, szétnéztünk, felugrottunk Kseniáékhoz és narancslevet ittunk meg teraszon lazultunk :D. 9ora körül kezdtek kinyitni az üzletek (bár sok csak 10kor nyit), szóval kisétáltunk a Tokmanniba, közben fényképeztünk meg a tavat figyeltük, nagyon szép :). Feri vett néhány ajándékot, én csak nézelödtem. Visszasétálván benéztünk egy másik nagy Univerzál-szerü boltba, ahol Feri ismét ajándékokat vett, én pedig harisnyát, hurrá :D. Le volt értékelve 2 euróra, tök jó :). Csal alig találtam 36-ost és halvány barnát, ami még csillog is, mert ugye esküvöre olyan dukál... :D Felnéztünk az emeletre is, kerestem volna DVD-t, de csak 5ös csomagban találtam, szóval majd máshol nézek. Eggyel arrébb volt a fotósbolt, ahol a néni nem igazán tudott angolul, viszont Prada meg Dior cuccokban feszített :D. Kb. 10 perc után megértette, hogy memóriakártyát szeretnék, és hát a 2 gigás volt a legkisebb 16 euróért, de hát ez nagyon fontos dolog, szóval megvettem :). Ki is próbáltam, müködik rendesen, szóval megnyugodtam, hogy tényleg nem a kamerával van a gond.
Közben szemetelt kicsit az esö, kb. 5 percre, nem baj, legalább használatba vettem az esernyömet...elsö bevetés :). Belestünk egy másik botlba is, vettünk még ajándékokat meg minden, közben láttunk fura alakokat meg nevettünke gy csomót :D. Ùgy döntöttünk, hogy betérünk a Mekibe is, ugyanis van egy ilyen spéci milkshake dolog, ami új is meg le is van árazva, szóval csak ránk várt. A végén ettünk egy-egy hamburgert meg krumplit is :D. Èn valami csodás misztikus csirke nevü szendvicset ettem, nagyon misztikus volt, egészen földöntúli élmény :D... meg kis krumplit és fincsi epres shake cuccot csokiszósszal... nyamiiii. Feri nemtom mar, hogy mit evett, mármint milyen szendvicset, de a shake az zöld volt és talán citromos, bár nem tudtuk eldönteni :).
További bolt-járás és séta után úgy döntöttünk, hogy felmászunk a toronyba, ahol minden hihetetlen zöld és tele van virágokkal. A nárciszok már elnyíltak, de vannak tulipánok, csillagvirágok és valami lilás-kékes is, aminek nem tudjuk a magyar nevét... hát igen, a sok angol :). Csináltunk egy csomó képet is, nagyon szép idö volt, 23 fok, napsütés, bárányfelhök, langyos szél...tökéletes :). A fotózgatás után felugrottunk Kseniáékhoz, ahol Kale, Ksenia és Anastasia várt minket. Kale hamarosan visszament dolgozni, a két lány pedig épp átöltözött, mert reggel, amikor a francia vizsgájukra mentek, még fáztak, de délre meg ugye nagyon szép idö lett, szóval benyáriasítottak, sminkeltek, hajat vasaltak :D. Velük is felmentünk a toronyhoz és csináltunk pár nagyon trendi képet XD. De legalább velük is van közös képem :).
A két lány visszament a suliba a holnapi vizsgákra felkészítö óráikra, mi pedig Ferivel a könyvtár felé vettük az irány, de elötte templomot reklámoztunk, friss füszálakat tiportunk el, sportolókat lestünk meg... ne is kérdezzétek, egyébként abszolúte százasok vagyunk :D. Szóval a nagy könyvtárban visszaadta Feri a kikölcsönzött könyveit egy szimpatikus (és hogy Ferit idézzem, magányosnak tünö...XD) néninek, majd pedig leültünk egy közeli padra, és hülyéskedtünk... azt meg kell állaitanom, hogy tökéletes pocokfejet tudunk vágni, illetve hogy jól megy a hullának tettetés XD.
1 órára mentünk vissza a sulihoz, Feri megkereste Kseniát, én pedig megvártam az udvaron Roosát, akinek hát hmm, nem sikerült annyira jól a finn tesztje, mint remélte, ráadásul a mai kémia felkészítésen rájött, hogy egy csomó mindent nem ért és sok minden kimaradt neki valahogy, szóval miután beugrottunk Riitához egy pár percre, eszeveszett sebességgel hazaindult. Nekem nem volt sok kedvem futni, ráadásul magassarkúban is voltam, szóval a saját kis lassú tempómban csoszogtam hazafele. Másik úton jöttem, ami sokkal csendesebb és szép tavat is láttam meg erdöket, de az eredeti utamban jobban szeretem, hogy házak is vannak, szóval nem érzed azt állandóan, hogy elvesztél :D.
Itthon Roosa már nagyban kémiázott, amikor hazaértem. Délután nem csináltam semmi extrát, pihengettem, rendezgettem a dolgaimat, kipakoltam a mosogatógépböl... :) Holnap pedig megint találkozunk Ferivel és nagyokat sétálunk, szóval alaposan ki kell pihennem magam :D. Elvileg holnap Matti hazahozza a káblet, szóval fel tudom tenni a képeket is. :)
Tegnap azért nem írtam blogot, mert hát igen, bealudtam de rendesen, és a tervezett fél 10 meg memóriakártya vásárlás helyett délben keltem, szóval lekéstem a sulis ebédet is és nem sok értelmét láttam annak se, hogy begyalogoljak. Szóval a tegnap nagy része elég kómásan telt, próbálgattam matekot tanulgatni, neteztem, üldögéltem, beszélgettem ... :)
A mai nap ennek kb. szöges ellentéte volt. Reggel fél hétkor, hátö nem épp frissen és legkevésbé se üdén, de jókeddvel keltem, gyors összekaptam magam, megreggeliztem és a megadott 7 óra 35 perces idöpontra kész is voltam... persze Roosa és Riita megint késésben volt, szóval 45kor indultunk :D. A suliban találkoztunk Ferivel, majd pedig nekiindultunk nagynagy sétánknak. Mivel 8kor még természetesen minden be van zárva, ezért elsö körben csak járkálgattunk a városban, beszélgettünk, felmentünk a toronyba, szétnéztünk, felugrottunk Kseniáékhoz és narancslevet ittunk meg teraszon lazultunk :D. 9ora körül kezdtek kinyitni az üzletek (bár sok csak 10kor nyit), szóval kisétáltunk a Tokmanniba, közben fényképeztünk meg a tavat figyeltük, nagyon szép :). Feri vett néhány ajándékot, én csak nézelödtem. Visszasétálván benéztünk egy másik nagy Univerzál-szerü boltba, ahol Feri ismét ajándékokat vett, én pedig harisnyát, hurrá :D. Le volt értékelve 2 euróra, tök jó :). Csal alig találtam 36-ost és halvány barnát, ami még csillog is, mert ugye esküvöre olyan dukál... :D Felnéztünk az emeletre is, kerestem volna DVD-t, de csak 5ös csomagban találtam, szóval majd máshol nézek. Eggyel arrébb volt a fotósbolt, ahol a néni nem igazán tudott angolul, viszont Prada meg Dior cuccokban feszített :D. Kb. 10 perc után megértette, hogy memóriakártyát szeretnék, és hát a 2 gigás volt a legkisebb 16 euróért, de hát ez nagyon fontos dolog, szóval megvettem :). Ki is próbáltam, müködik rendesen, szóval megnyugodtam, hogy tényleg nem a kamerával van a gond.
Közben szemetelt kicsit az esö, kb. 5 percre, nem baj, legalább használatba vettem az esernyömet...elsö bevetés :). Belestünk egy másik botlba is, vettünk még ajándékokat meg minden, közben láttunk fura alakokat meg nevettünke gy csomót :D. Ùgy döntöttünk, hogy betérünk a Mekibe is, ugyanis van egy ilyen spéci milkshake dolog, ami új is meg le is van árazva, szóval csak ránk várt. A végén ettünk egy-egy hamburgert meg krumplit is :D. Èn valami csodás misztikus csirke nevü szendvicset ettem, nagyon misztikus volt, egészen földöntúli élmény :D... meg kis krumplit és fincsi epres shake cuccot csokiszósszal... nyamiiii. Feri nemtom mar, hogy mit evett, mármint milyen szendvicset, de a shake az zöld volt és talán citromos, bár nem tudtuk eldönteni :).
További bolt-járás és séta után úgy döntöttünk, hogy felmászunk a toronyba, ahol minden hihetetlen zöld és tele van virágokkal. A nárciszok már elnyíltak, de vannak tulipánok, csillagvirágok és valami lilás-kékes is, aminek nem tudjuk a magyar nevét... hát igen, a sok angol :). Csináltunk egy csomó képet is, nagyon szép idö volt, 23 fok, napsütés, bárányfelhök, langyos szél...tökéletes :). A fotózgatás után felugrottunk Kseniáékhoz, ahol Kale, Ksenia és Anastasia várt minket. Kale hamarosan visszament dolgozni, a két lány pedig épp átöltözött, mert reggel, amikor a francia vizsgájukra mentek, még fáztak, de délre meg ugye nagyon szép idö lett, szóval benyáriasítottak, sminkeltek, hajat vasaltak :D. Velük is felmentünk a toronyhoz és csináltunk pár nagyon trendi képet XD. De legalább velük is van közös képem :).
A két lány visszament a suliba a holnapi vizsgákra felkészítö óráikra, mi pedig Ferivel a könyvtár felé vettük az irány, de elötte templomot reklámoztunk, friss füszálakat tiportunk el, sportolókat lestünk meg... ne is kérdezzétek, egyébként abszolúte százasok vagyunk :D. Szóval a nagy könyvtárban visszaadta Feri a kikölcsönzött könyveit egy szimpatikus (és hogy Ferit idézzem, magányosnak tünö...XD) néninek, majd pedig leültünk egy közeli padra, és hülyéskedtünk... azt meg kell állaitanom, hogy tökéletes pocokfejet tudunk vágni, illetve hogy jól megy a hullának tettetés XD.
1 órára mentünk vissza a sulihoz, Feri megkereste Kseniát, én pedig megvártam az udvaron Roosát, akinek hát hmm, nem sikerült annyira jól a finn tesztje, mint remélte, ráadásul a mai kémia felkészítésen rájött, hogy egy csomó mindent nem ért és sok minden kimaradt neki valahogy, szóval miután beugrottunk Riitához egy pár percre, eszeveszett sebességgel hazaindult. Nekem nem volt sok kedvem futni, ráadásul magassarkúban is voltam, szóval a saját kis lassú tempómban csoszogtam hazafele. Másik úton jöttem, ami sokkal csendesebb és szép tavat is láttam meg erdöket, de az eredeti utamban jobban szeretem, hogy házak is vannak, szóval nem érzed azt állandóan, hogy elvesztél :D.
Itthon Roosa már nagyban kémiázott, amikor hazaértem. Délután nem csináltam semmi extrát, pihengettem, rendezgettem a dolgaimat, kipakoltam a mosogatógépböl... :) Holnap pedig megint találkozunk Ferivel és nagyokat sétálunk, szóval alaposan ki kell pihennem magam :D. Elvileg holnap Matti hazahozza a káblet, szóval fel tudom tenni a képeket is. :)
2009. május 25., hétfő
Képek 11.
Helsinkiböl néhány kép, amit Jasmina gépével készítettünk. Mint azt írtam is, az én kártyámon lévöket nem tudom feltenni a gépre, szóval majd azok akkor kerülnek fel, ha hazamegyek és leszedetjük öket.
Templom
Templom +én
Templom 2.
Hidak
Templom + én :)
Az elnöki rezidencia és én
A kikötö egy aprócska része
Hajók + én
Hajók
Sétány + én
Városrészlet
Kilátás + én
Park
Sínek + én
Vidámpark
Vidámpark + én
Vidámpark + Jasmina
Templom
Templom +én
Templom 2.
Hidak
Templom + én :)
Az elnöki rezidencia és én
A kikötö egy aprócska része
Hajók + én
Hajók
Sétány + én
Városrészlet
Kilátás + én
Park
Sínek + én
Vidámpark
Vidámpark + én
Vidámpark + Jasmina
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
