48. Vakáció - a finn diákoknak is :)

Ès igen, ezzel vége is lenne az iskolás-tanulás hétköznapoknak. Hihetetlen gyorsan eltelt... ááá, ki lopta el a napjaimat?!

Reggel fél hétre állítottam ébresztöt, de persze megint kinyomtam... még szerencse, hogy nemsoká felriadtam ééés még így is hamarabb keltem, mint Roosa :D. Nem semmi... Megdicsérem magam, egy egész joghurtot meg tudtam enni mindenféle hányinger nélkül, szóval grat Ediiit! Riita vitt minket suliba, gyors felvettük Päivit is (aki levágatta a haját, most csak kb. a válláig ér), majd kb. 7 perc alatt be is értünk, ami szerény véleményem szerint új rekord. A kocsiból kiszállván egy kicsit kellemetlen meglepi fogadott, Roosa akkor szembesített vele, hogy most nekem bizony meg kell várnom, amíg ö levizsgázik, majd utána keressük meg Rékát. Oké mondom, akkor én addig elmegyek a városba... ja, hogy nem mehetek, mert ez most csak angol teszt, és gyorsan végezni fog, és ha elmegyek, akkor nem fog megtalálni? Hmm szóval maradjak csak az aulában és üldögéljek ott. Oké, gondoltam, majd úgyis jön Feri vagy valami, aztán legalább lesz kivel beszélgetni, ha már sétálni nem is lehet (meg egyébként is, 10-ig be vannak zárva a boltok). Szóval helyet foglaltam az aulában, és hmmm, hát 2,5 órát zenehallgatással meg az alvás elleni küzdelemmel töltöttem csendes magányomban :D. 2 óra után úgy döntöttem, hogy felnézek a másodikra, ott vizsgázik Roosa, szóval leülök valahol a terem környékén. Negyed óra múlva kb. Päivi is beállított, aki erösen csodálkozott azon, hogy Roosa még mindig az angolt írja, de hát nem volt mit tenni, vártunk, és amíg vártunk, beszélgettünk :D.

Hamarosan kijött Roosa is (majdnem utolsónak sztem XD), és iszonyat ijedt fejet vágott, nagyon nehéznek találta a tesztet, szerinte ez a legrosszabbul sikerült tesztje. A rövidke pánik után ebédelni indultunk, valami halas zöldséges tészta volt meg az a ropogós kenyérszerü akármicsoda margarinnal, felvágottal, sajttal és paradicsommal. Nagyonnagyon jó volt, de alig ettem valamit, és már is jóllakottnak éreztem magam, szóval inkább nem eröltettem a dolgot. Az ebéd felénél Ksenia, Feri és egy számomra ismeretlen szöke lány is csatlakozott hozzánk, szóval elég viccesse vált a társalgás, angol, finn, ukrán, magyar, orosz szavakat is hallani lehetett :D. Mindenesetre Feri és a kenyeres beszólás...hát az nem semmi volt :D. Teljes nyugalomban ül és eszik, egyszer csak megszólal azon a totálisan tárgyilagos hangon: ez a kenyér egy nagy sz*r... majd nyugodtan csámcsogott tovább. :D Ez így most nem biztos, hogy vicces, söt, de akkor nagyon ütött :D Hmm, hát kellett neked a legnagyobb szelet barna kenyeret kivenni :D.

Az ebéd végén Réka is becsatlakozott hozzánk, majd pedig egy újság számára csináltak rólunk képeket. Vicces volt, mert a sima, mosolyogj a kamerába és ennyi koncepció nem tetszett nekik, szóval elöször le kellett ülnünk az aulában egy kanapéra, és eljátszani, hogy beszélgetünk, aztán úgy tettünk, mintha újságot olvasnánk, majd kint próbálkoztunk, sétálni kelett az udvaron meg a földön ülni és távolba merengeni meg minden XD. Szerintem a legjobban a távolba merengös képek közül az egyik sikerült, szóval azt fogom javasolni, és mive Réka választja ki a képet, ezért majd rá próbálok hatni teljes eröbedobással :D. Jah igen, vele meg is egyeztünk, hogy még a 2 hétben jópárszor összefutunk, majd Roosával smsben meg velem Facebookon tartja a kapcsolatot.

A csodálatos képek elkészítése után csatlakoztam Kseniáékhoz, mert Roosának el kellett mennie megvenni néhány dolgot nyárra a lovaknak. A suliban volt ilyen kis évzáró-ünnepség, de ne olyanra tessék gondolni, mint otthon: a tornateremben volt, mindenki a földön csücsült/feküdt teljesen hétköznapi ruhában, ja és a résztvétel se volt kötelezlö. Az egyik sulis bandával nyitottak, elénekeltek néhány számot, majd az igazgató úr adott át néhány könyvet és oklevelet a tehetséges diákoknak. Ùjabb kis koncert következett, majd pedig a tanárokról vetítettek ki régi, nagyon cikis képeket, és ki kellett találni, hogy kit is látunk az adott képen :D. Még úgy is vicces volt, hogy a tanárok felét nem ismertem. Az otthoni diákönkormányzathoz hasonló csoport is adogatott át díjakat a különbözö versenyek gyözteseinek, például a vedd fel azt a ruhát, amit máskor nem viselnél nap nyertesei is megkapták méltó jutalmukat. Jajj meg volt valami király meg királynö díjátadás is, azt mondjuk nem értettem, hogy mi alapján választották meg öket, de a király egy számomra totál ismeretlen fiú lett, a királynö meg Réka :D. Kapott koronát meg virágot meg minden... XD Fél kettö körül úgy döntöttem, hogy hazaindulok, szóval elköszöntem Feritöl és Kseniától, öket majd csak a reptéren látom újra. Másfél óra gyaloglás után pedig haza is értem :D. Èééés egészen meleg van... majdnem túl sok a hosszú nadrág :D. De csak majdnem... meg mi lesz akkor vasárnap? 30 fokot mondanak ugyanis :D. Lehet, hogy mégis kellett volna nyári cipöt hoznom? Mert sportcipöben majd meghalok :D.

A mai nap fénypontja mondjuk az volt, amikor 3 lány sikítva rohant végig az udvaron, majd a kerítésnél gyors ledobták a ruhájukat, és fürdöruciban futottak tovább a közeli tóhoz, ahol gyors csobbantak is egy nagyot :D. Azért elég groteszk volt a pulcsis emberek mellett a fürdöruha XD.

Este ünnepeljük Timi szülinapját, bizony, lesz tortája meg minden... nem semmi :D. A holnapi napról senki nem mond még semmit, de az tuti, hogy megyünk a ballagásos akármicsodára. Vasárnap meg jönnek a lovak, de az a nap még sötétebb homályba burkolózik... XD