Öhm szóval igen tudom, tegnap nem írtam, bocsika, de nem lustaság miatt, hanem a soksok progi után nem maradt idöm... de ma kárpótlásként megkapjátok a tengapit is, amit még frissiben tegnap délután kezdtem el írni, csak befejezni nem volt idöm.
Szóval, tegnap:
Hmm, hát a tegnap este se egészen úgy alakult, mit ahogy azt terveztem, de nem gond, mert jó volt nagyon :). Elviekben 11kor mentem volna aluszkálni, csakhogy 11 elött 5 perccel Riita berontott a szobámba egy "Edit! You must come to eat!" (Edit! Öhm...hát legjobban talán úgy jön át a hangulat, hogy "kötelezö enni jönnöd" vagy ilyesmi XD). Merthogy olyan keveset eszek és csak fogyok és fogyok és csak csont leszek, mire hazamegyek. Tehát körbeült a család és - egy nagy szendvicshalom elfogyasztása közben - figyelték, ahogy leküzdök egy szendvicset meg egy joghurtot XD. Miután megetettek, meginvitáltak a jégkorong meccsre, egész pontosan Finnország és Kanada játszott. Èrdekelt a dolog, szóval úgy döntöttem, hogy maradok, és jól is döntöttem, mert jó meccs volt nagyon, csak hát éjfél után lett vége... szóval nem mondhatni, hogy ma reggel túlságosan kipihenten ébredtem volna, ráadásul az idö is felhös volt meg a hajamat is elaludtam... XD.
A suliban a diákság fele kb. olyan állapotban volt, mint én, ugyanis mindenki a meccset nézte, szóval egyáltalán nem lógtam ki, amikor kezembe temetett arccal bóbiskoltam valláson vagy a padon fekve próbáltam harcolni az álmossággal kémián. Szóval a mai dupla vallás, dupla fizika, dupla finn és dupla kémia eléggé egybefolyt a számomra. Egyedül a finn jelentett némi felüdülést, ugyanis kisebb csoportokba dolgoztak a diákok, mindegyik csoport egy saját teremben. Roosa és Päivi (no meg én is) gyors lecsaptunk a német teremmel szembeni kis szobára, ahol net is van, juhú, és eme adottságot alaposan ki is használtam :). Jajjigen, az ebédet ki ne hagyjam: valami fura hal volt kapros-tökös szósszal meg fura saláta, szóval az összhatás, mily meglepö szintén fura volt :D. Suli után pedig Riitára vártunk, majd ahogy hazaértünk, szinte mehettünk is újra, Roosa lovaglóórájára. Végre én is részt vehettem, vagyis hát nézelödhettem, amíg ök gyakorolnak. Az istálló egy domb tetején van, mellette tó és hatalmas erdö, no meg szépséges zöld fü, és kb. 30 ló, szóval elég nagy hely ahhoz képest, hogy családi kézben van a dolog. Roosa az egyik legvadabb lovat kapta - általában mindig azokat adják neki, mert ö a legjobb a csoportban. Sajna én csak messziröl figyelhettem, ahogy Roosa rendberakja, szóval megfésülgette meg rácsatolta a nyerget, ilyenek...bár lehet mégse sajnálom annyira, hogy nem voltam a közelében, mert elég nagyokat harapott és rúgott :D. A tegnapi órán kb. 6an voltak, és az ugratást gyakorolták, de nagyon alacsony ugratókkal, mert ezek ilyen...hát, Icelandic horses, szóval északi lovak, és azok nem tudnak magasat ugrani. Meg hát a csoport nagy részére rá is fért a gyakorlás, gyakran nem jött össze nekik a dolog, söt egy lány le is esett, de nem lett semmi komolyabb baja. Roosa viszont hihetetlen ügyes volt, nem csoda, hogy mindig ök küldik versenyekre. Mindeközben én egy padon csücsültem egy rakat finn emberke társaságában, é hol a lovakat csodáltam, hol a szép tájat. Naplemente volt már, nagyonnagyon szép felhökkel meg minden :).
Èéééés akkor jöjjön a mai nap :D.
Reggel kicsit elaludtam, de semmi vészes csak 15 perccel és még így is én lettem kész a leghamarabb, szóval azért tudok valamit :). Egész pontosan nem is tudom, hogy hogy történt a dolog, mert amikor felkeltem, a fejem az ágy másik végében volt, a telefonomat pedig a fejem mellett találtam meg, de gondolom zombi-állapotban kinyomtam az ébresztöt :D. A szerdai napot nagyon szeressem, dupla némettel indítottunk, ahol gyakorolgattunk, majd pedig az iskolánkról kellett fogalmazást írni, egész pontosan holnap kell leadni :) Holnap fogok egyébként elöadást tartani Bèkéscsabáról és a suliról is. Ezután dupla lyukas következett, amit jó szokás szerint Ferivel töltöttem, no meg vásárlással. Elsö körben elugrottunk egy finn dolgokat árusító boltba, ahol vettem ezt-azt, nagyon jó kis dolgok, de nem árulom el, hogy mik :D. Mindenesetre félelmetes, hogy milyen ára van itt a szuveníreknek, de ti megérdemlitek, meg egyébként is, annyira jó dolgok voltak, hogy, ha bár könnyes szemmel meg csikorgó fogsorral, de megvettem :D. A kis bolt után tanácsoltam Ferinek, hogy nézzünk ki a Tokmanniba, ami majdnem Rékáéknál van, további pénzköltés céljából. Itt is vettem tökjó ajándékokat, csak visszafele volt húzós az út, mert iszonyatosan kellett rájuk vigyázni, de sikerült, egybe vannak, no damage at all (=szóval semmi sérülés). Visszafele a vasútállomáson meggyöztem Ferit (akit egyébként nem kellett nagyon gyözködni), hogy a felüljáróból menjünk lifttel le. Igaz hogy bicikliseknek van, de az mellékes volt. Történtek apróbb "balesetek", például elöször rossz lifttel mentünk le, és a sínek között találtuk magunkat XD. Söt, elöször el se akart indulni, utána meg amikor Feri rájött, hogy hogy is müködik, nem akart kinyílni XD. De csak lejutottunk.
A mai ebédet Rékával ettük meg, valami saláta volt meg húsos szósz, nem rossz, bár a kedvencem se lesz. Kaja után fizikára siettem, ahol továbbra is az optikával foglalatoskodom, majd pedig dupla angolra siettünk, aminek a nagy részét elbeszélgettem Roosával. Angol után elmaradt a vallás, ó, micsoda fájdalom, ugyanis mindenknek színházba kellett mennie. A suli csapata adott elö megint, mint az ideérkezésem után néhány nappal, de most nem a suli tornatermében voltunk, hanem egy kisebb színházban. Habár minden finnül volt, mégis simán kihámoztam a történéseket, ezt pedig vagy csodás finn tudásomnak kell betudni, vagy annak, hogy nagyon jól játszottak. Vagy mindkettö. A történet alapját különbözö emberek és az ö életük, problémáik adták, és a szálak meg a szereplök többsége kapcsolódott egymáshoz. Volt szó drogról, szerelemröl, válásról, a nök gondjairól, a mozgáskorlátozottak helyzetéröl... nagyon-nagyon érdekes volt, és nagyon jól játszottak. Meg egy csomó kedvenc zenémet is felhasználták, például az Amelie csodálatos életéböl, meg Linkin Park - One step closer, Muse - Map of the problematique... ilyenek :). Szóval örülök, hogy nem vallásra mentünk :D.
A szokásos Riitára való várás meg Päivi hazaszállítása után most itthon vagyunk, és blogot írok (wow), várom, hogy kaja legyen, és az érettségiröl olvasok :). Remélem mindenki elégedett a matekkal, magyarral meg törivel (vagy legalább is nem annyira vészes a helyzet), és sok sikert kívánok mindenkinek az angolra és a németre, föleg az osztályomnak :).
Jajj, és tegnap volt anyáék 19. házassági évfordulója, gratgrat :) Hétfön pedig Roosa-nap volt, bár ök itt ezt nem ünneplik annyira, mint mi otthon, csak annyit mondanak (ha mondanak), hogy boldog névnapot, azt kész :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése