Igenigen, tudom, nagyon találó címeket tudok adni a bejegyzéseimnek, köszönöm a bókokat és az elismerést! :)
A mai nap sem sokban különbözött az itteni átlagos hétköznapoktól... reggel korán (túl korán...) kelés, komótos készülödés/rohanás (kinek mi ugye... ), majd suliiii.... igenigen, arról még nem is meséltem, hogy minden reggel 8 órakor a hangosbemondóban ilyen kis 5 perces müsorokat adnak le, általában oktató jellegü dalocskákat, valamelyik nap például egy olyan szám volt, mely engem a jó öreg Hupikék Törpikék kazettáimra és bájos dallamukra emlékeztetett, Roosa elmondása szerint pedig a sportolásra buzdította - az egyébként legkevésbé sem a dalra figyelö - finn fiatalokat... A maiból ismét nem sokat értettem, annyit sikerült kivennem, hogy prostitúció, de lehet, hogy még ezt is félrehallottam :D.
Németen szódogát írtak, 20 szó, fele németül volt megadva, és akkor finnül kellett leírni, fele meg pont fordítva - finnül volt megadva és németül kellett írni. Maga az óra egyebként viszonylag eseménytelenül telt, szövegeket hallgattunk meg ilyen fenomenális események zajlottak. A következö óra, tehát a finn még ennyire se volt pezsgö, a többiek feladatokat oldottak meg, én meg kiolvastam a My sister, Victoria-t (nagyon jó könyv, bár néha meg tudtam volna egy kanál vízben fojtani Victoriát :D), majd belekezdtem a Jane Eyre-be.
A dupla angol hasonló örömöket tartogatott számomra, mint az elözö két óra, szóval semmi sokkolót :D Gyakoroltunk, feladatokat oldottunk meg, az angol tanár pedig továbbra is módszeresen levegönek néz, kb. mintha azt hinné, hogy nem tudok angolul. Pedig tudja, hogy tudok, ugyanis már többször is hallott minket Roosaval beszélgetni. Esetében valószínüleg az a gond, hogy túl félénk még ahhoz is, hogy felszólítson. Félelmetes egyébként, hogy mennyire nem tud rendet tartani - az egész óra hangos beszélgetéssel és nevetgéléssel telik, ö pedig az orra alatt morog... :D.
A szünetekben többször összefutottunk Rékával is, jókat beszégettünk, mint mindig, és arra jutottunk, hogy feltélen találkozni kéne majd valamikor, iskola után is. Meg meglátogatni a családját, és akkor fözhetnénk finom magyar kajákat :) Félreértés ne essék, még mindig tetszik a finn kaja, csak a mai menzai fehér halleves, amiben hmmm...amiben engem tökre meg kaporra emlékeztetö zöldségdarabok úszkáltak...nem volt rossz az íze meg semmi, csak én a csípös, piros halászléhez vagyok szokva, ha Feri nem világosít fel, hogy mi is ez, akkor szerintem sose jövök rá :D. Az ebédnél egyébként ott volt három svéd lány is, az egyikük Kseniáéknál lakik :) Hát, nem tudom, hgoy miröl beszélgettek, mert svédül nyomták, a finn csapat finnül társalgott, mi meg Ferivel magyarul. Kicsit színes volt az asztalunk, a nemzeti hovatartozást illetöen.
Ebéd után meglátogattuk a töritanárt (sajnos most nem volt ott George Michael - a töritanár müanyag békája :D) és 2 csodás törióráját, amelyeken az antik világgal ismerkedtek a többiek, én pedig ismet Jane Eyre soraiba vetettem magam. Már a 100 valahanyadik oldalnál járok...
Suli után elugrottunk egy könyvesbltba, ahol Roosa megvettem magának a törikönyvét, én meg megleptem magam az Eclipse-vel... te jó ég, mennyit fogok én olvasni amíg itt vagyok :D. Gondoltam körbenézek, hátha látok Muumint vagy mangát, de sajnos egyiket se találtam, viszont mire visszaértem, Roosa leragadt egy lovas könyvnél, és végül úgy döntött, hogy megveszi, hiába kerül majdnem 40 euróba :D Emellett az én kis 11 eurós Eclipsem eltörpül... XD Azt kell mondjam egyébként, hogy a könyvek kb. ugyanolyan árban vannak, mint otthon, és itt sokkalsokkal többet keresnek, szóval az emberek simán megengedhetik maguknak, hogy megvegyék, ami tetszik nekik. Bár ez általában mindenre igaz, nem csak a könyvekre, hanem a ruhákra is például, azok is kb. ugyanannyiba kerülnek, mint mondjuk nálunk a Centerben, vagy ha más kaliberül boltokat nézek, akkor mint Pesten az Arénában.
A délutánt ma föként netezéssel és olvasással (igen....:D) töltöttem, meg nemsokára vacsizunk. Mondjuk nem biztos, hogy ezt vacsinak lehet hívni. Àltalában úgy van, hogy hétköznap reggel mindenki eszik, amit szeretne, majd a suliban van kaja, aztán amikor hazaérünk, 4-5 óra körül valami nagyobb evészet, majd este 9 körül esznek valami könnyüt. Közben meg állandóan rájárnak a hütöre :D Szóval sose éhesek. Èn azért igyekszem nem túlzásba vinni a dolgokat, szóval nem kell félni (vagy örülni... :D), nem fogok 20 kilót felszedni és 70 kilósan hazatérni :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése