25. Kulcsok és kerítés

Húúú, szép hosszú nap volt a mai is... reggel sajnos felhös idöre és 6 fokra keltem, és ez a hat fok ki is tartott egész nap... meg a szürkeség is, ennélfogva az emberek hangulata se volt ma valami fényes. Nem semmi, hogy az idöjárás mennyire tudja befolyásolni a kedvünket.

Reggel dupla némettel indítottunk, egész pontosan 8kor azzal a hangosbemondós, zenész müsorral. Hogy a mai adásnak mi volt a lényege, azt nem tudom, mindenesetre kicsit mindenkit felrázott, amikor Elvis beleordította a bemondóba, hogy Twiiiiiiiist! Öhm, igen... Szóval németen még mindig a melléknévragozással boldogít minket a tanárnö... hát, nem a kdvenc témám, de ezt is tudni kell :) Második órában szöveget hallgattunk, majd filmet néztünk, valami Anna in Hamburg címü oktatófilmet, vagy mit... mindenki lassan és tisztán beszélt, és extra módon artikulált. De idáig ez volt a leg életszerübb ilyen oktatófilm... szerintem :)

A dupla németet dupla lyukas követte. A szünetben még beszéltem Rékával, és igaz, hogy Feriék nem jönnek a hétvégén, de Roosa meg én pénteken vagy szombaton megyünk hozzájuk :) Tökjó :) Szóval, a lyukasban elsöként ellátogattunk egy finn szuvenír boltba, ahol ki is néztem egy csomó ajándékot egy csomó embernek, muhuhu :D. Félelmetes, hogy milen dolgokat lehet kapni, de nem írom le öket, mert akkor lelöném a meglepetést. A bolt után elsétáltunk a kb. 2 utcára lévö szökökutas térre, ahol csináltunk pár képet, majd Kseniáék lakása felé vettük az irányt. Kissé éhesek voltunk, szóvalnagy vajaskenyér-és chips-falatozásba kezdtünk, ja meg joghurot is ettünk... meg kekszet... meg mindenfélet :D Aztán Feri gondolta, hogy beindíatja a mosogatógépet. Belepakolt mindent, becsukta, lenyomta a szükséges gombokat...és semmi. Csak számok jelentek meg a képernyön. Tovább nyomogatta a gombokat, egyszerre kettöt, kombinált is, majd én is beszálltam a dologba, de csak nem akart elindulni :D Aztán valami csoda folytán mégis elindult. A sikerélmenytöl megrészegülve indultunk el a net felé, de nem sokáig örülhettünk, ugyanis fura, csipogó hangokat hallottunk. Rövid keresgélés után rájöttünk, hogy a mosogatógépböl jön, ami még mindig nem müködik... néhányszor még bepróbálkoztunk a nyomogatós variációval, el is indult, de utána le is állt, és csipogásba kezdett, szóval jobbnak láttuk kikpacsolni. Kis netezés utám Feri kitalálta, hogy lemegy cigizni, én meg mondom megyek vele, nincs ekdvem fent csücsülni az üres lakásban. Le is mentünk, el is szívta, én közben nyulakat és mókusokat kerestem, de most nem voltak ott. Szólt Feri, hogy elszívta, mehetünk, én meg elkezdtem viccelödni, hogy ja, tényleg mehetünk, hacsak mondjuk nem hagyta fent a kulcsot. Hehe, persze, hogy nem hagyta fönt. Nagy keresésbe kezdett, és amikor már ötödjére nézte át a zsebeit, lassan világossá vált, hogy hmm...hát igen, fent hagyta a kulcsot :D. Az ajtók pedig mind be voltak zárva. Az elsö is, a hátsó is. Szóval igen, kizárt minket a házból :D. Kulcs tehát nincs, zárva az összes ajtó, a cuccunk pedig fent a lakásban. Summa summárum, kicsit volt gáz a helyzet :D. 5 percnyi röhögés után összeszedtük magunkat annyira, hogy gondolkodni kezjünk, amjd arra jutottunk, hogy felcsörgetünk az összes lehetséges személyhez. Csörgettünk, csörgettünk, hát csörgethettünk is, valószínüleg senki nem volt otthon, mert senki nem jött le... a helyzet épp kezdett kilátástalanná válni, amikor egy csaj jött befelé a másik oldalról. Heves integetésbe keztünk, és szerencsére ismerte Ferit, szóval beengedett minket. Node akkor még mindig ott volt az a probléma, hogy hogyan jussunk be a lakásba. A lány adott egy telefonszámot, amit elveszett kulcsok esetén kell hívni. Èééés most jött az isteni csoda: ahogy megfordultunk, Kale (Ksenia apukája) állt a hátunk mögött, kezében a kulcsával :D Hú, annyira megörültünk neki, általában mindig 1 óra körül van az ebédszünete, de ma kivételesen fél 12kor jött haza... :D Jajj, és a mosogatógép-rejtélyt is megoldotta. Feri elfelejtett vizet kapcsolni gépre... :D

Eme kis kalandos történet után a menzára siettünk Roosával, Päivival, AnnaMarival meg Ksenia egyik barátnöjével. A mai kaja valami halas tészta volt ketchuppal, ja és salátával. Ma kivételesen vizet ittam :D De itthon bepótoltam a tejet is, nyugi.

Délután fizikával kezdtünk, ahol ugyanazt a kísérletet végezték, mint mi otthon, anno... tudjátk, azt a lézeres, rácsos dolgot... csak ök nem kapnak rá jegyet. Jajj, és a tanárúr adott egy egyetemi, angol nyelvü fizika könyvet is, hogy olvasgassam el az interferenciás részt... nyami.
A dupla angol viszonylag eseménytelenül telt, az elsö órában feladatokat oldottunk meg, a másodikban pedig dokumentumfilmet néztünk, mely három amerikai fiatal életét mutatta be: egy környezetvédö lányét, egy gazdag divattervezö család lányáét, és egy brooklyni néger fiúét. Èrdekes volt látni a kontrasztot a három család között.
Az utolsó, vallás órán törit tanultam, már a nemzetiségi ellentéteket is feloldottam. Na ügyes vagyok? :D

Suli után kicsit varni kellett Riitára, de kb. negyed 5 körül elindultunk az iroda felé. Kicsit más úton mentünk, mint szoktunk, így a parkolót és a kocsit is más irányból közelítettük meg. Vagyis csak közelítettük volna, ha mondjuk nem vágta volna el az utunkat egy kis kerítés. Tudjátok, mint a bicikliutak mellett van, pl. Gerla felé az a fekete-fehér. Mondjuk nekünk ez nem volt gond, gyors átmásztunk rajta, csakhogy a kerítés szintje és a parkoló szintje között volt egy kis...hmmm...szintkülönbség :D Szóval nem volt mit tenni, ugrani kellett. Ahhoz képest, hogy táska is volt nálam, abszolúte jól teljesítettem, nem estem el, talpra érkeztem, és egyben vagyok :D Ezek után boltban voltunk, itthon pedig pihenéssel töltöttük az idöt. :)